Mo dao zu shi: A végzet korszaka (3. évad)

💮A lelkek harca💮

Xian pov.
Egy hónap telt el Wei Ying halála óta. Wangji bácsikám teljesen magaba zuhant. Meg Xichen bácsikam se tudja kirángatni onnan. Egész nap csak ül a szobájában és Császár mosolyát iszik. Apam elmeselte, hogy ez volt Wei Ying kedvenc itala. Sokan megpróbálták kicsalni a szobájából, de teljesen hasztalan. Már nem fogadja be a külső hangokat. Csak ül és mered maga elé automatikusan felhajtva olykor egy italt. Már mindenki feladta.
- Nem tudom mi lesz így vele! Rettegek, hogy tönkre teszi magát! Wei Ying sem ezt akarná! - mondta Xichen.
- Ezt mondtad neki? - kérdezte Xu.
- Persze, legalabb háromszor, de csak annyit felelt, hogy "Wei Ying meghalt". Minket is megérintett a halála, de Wangji szerintem sose fogja feldolgozni. - hajtotta le a fejét.
- Inkabb beszeljünk másrol! Holnap lesz Xia és Feipeng esküvője! - terelte a témát anyám es igaza volt. A nővérem holnap férjhez megy.
- Igen ne is mondd! El se hiszem, hogy ehhez az élet pazarló, bajkeverőhöz adom a lányomat! Juhú! A nevem Nie Feipeng! Ne habozzunk! Faljuk az èletet két kanállal! - az utolsó mondatokat apám a létező leggúnyosabb hangjàn mondta mire anyám oldalba bökte.
- Jaj, szállj már le Feipengről! Eréjes fiatalember, igaz, kicsit forrófejű, de senki sem tökéletes! Raadásul a lanyod szívből szereti szóval az ő kedvéért fogadd el vegre, hogy hamarosan férjhez megy Nie Feipenghez! - anyám megemelte a hangját, de nem kiabált.
Masnap Gusu ismét vörösben pompázott. Amikor legutóbb ez törtent másnap mindent le kellett váltani fehérre. Ujra megpróbálom kicsalogatni Wangji bácsikámat. Belépve a szobájába ugyanott ül ahol hagytuk.
- Bácsikám! Ma van Xia esküvője, szeretnénk ha megjelennél.
- Komolyan azt hiszed, hogy ha ki is mozdulok innen, pont egy esküvőre tenném? - kérdezte meg se fordulva.
- Bácsikám! Nem csak neked fáj! Azt hiszed csak te vesztetted el? Mit gondolsz milyen nekem, akit felnevelt? Milyen apámnak, akinek testvére volt? Milyen a többieknek? Erre nem is gondolsz, igaz? Csak ülsz itt és sajnálod magadat! Várunk az esküvőre! Ha eljössz, eljössz, ha nem, nem! - mondtam mérgesen majd becsapva magam után az ajtót kimentem átöltözni.