Sayuri szemszöge
Itachival csodás napokat töltünk Sunagakurében, a Kazekage meghívására, majd a szüleim régi birtokán. Az utóbbi egy elszigetelt részen volt, a sivatag és a tenger találkozásánál. A hálószobánk hatalmas ablakából tökéletes rálátásunk volt a vízre, amiben délutánonként megmártóztunk. Egy belső beépített fotelekkel, díszpárnákkal, üvegasztallal, egy fürdőszoba vörös gyertyákkal, egy nappali hófehér bútorokkal, egy külső terasz a bejáratnál, fellógatott függőággyal, és sok növénnyel. Mondhatni második nászúton voltunk. Az egész ház a fehér és a vörös színeket részesítette előnyben, tipikus Uchihásan, de hamar észrevettük, hogy nem két főre tervezték.
A függőágyon hevertünk. Itachi az egyik lábát lelógatta, azzal lökött minket, én pedig hozzásimulva, a fejemet a mellkasára döntve öleltem át.
- Soha nem beszéltél arról, hogy milyen volt a legénybúcsúd.
- Talán mert a nagyjára nem is emlékszem.
- Részeg voltál?
- Nem, csak könnyebb ezt mondanom, mint azt, hogy letagadom.
Felnevettem és feltápászkodtam, bár szinte a csípőjén ültem. Gondoskodó, száraz kezei a derekamra siklottak és végigsimított fedetlen, lebarnult bőrömön. Sunagakurében nehéz nem lebarnulni.
- Mi lenne, ha elmondanád? Cserébe én is megteszem ugyanezt a leánybúcsúmmal.
- Megígéred, hogy nem ölsz meg? - nézett rám kissé szkeptikusan.
A homlokom ráncolva bólintottam. Kisame, Sasori, Hidan, Zetsu és Kakuzu rendezték a legénybúcsút hivatalosan, de Hayate, akivel időközben sikerült megbarátkoznunk (természetesen nem tudok rá testvéremként tekinteni, viszont ez is több, mint a semmi) is bőven benne volt az egészben. Pein és Deidara halálán nagyon nehéz volt továbblépnem. A ceremónia és később a buli alatt is őket kerestem öltönyben, koktéllal, valakivel beszélgetve. De nem így lett.
- Volt pár táncoslány. Meg rengeteget ittunk. Illetve végig öltönyben voltunk. Voltak feladatok, amiket teljesítenem kellett, például különféle írásjeleket iratni az ingemre idegen lányokkal. Volt, aki felírta a telefonszámát.
Teljesen elvörösödött arccal feküdt alattam, és egy pillanatra sem nézett a szemembe.
- De persze egyik sem jelentett nekem semmit. Te mindegyiket felülmúlod, hercegnőm.
Felült és magához húzva megcsókolt, mire karjaim a nyaka köré fontam. Miután ajkaink szétváltak, egyik kezével végigsimított a hátamon egészen a fenekemig, szája pedig új célpontja pedig a nyakam lett.
- Itachi...
- Shh, nem teszek semmi rosszat, pici Sayuri - Finoman megszívta a nyakam, és szinte éreztem, ahogy piros nyomot hagy rajta. - Két gyerek után is tökéletesen nézel ki...én pedig mázlista vagyok.
Egy kézzel kibontotta a hátul megköthető felsőm csomóját, és hagyta, hogy a textil az ölünkbe hulljon.
Halk nyögésem hangját egy éles vijjogás nyomta el, ami a tenger irányából érkező sólyom csőrét hagyta el. Kedvesemmel egymásra néztünk. Arcán csalódottság és aggodalom ült. Sasuke sólyma volt. A hírvivő a lábára erősített levéllel leszállt előttünk, köszönésképp fejet hajtott, én pedig leszálltam Itachiról, hogy átvehessem az üzenetet.
Alig hogy a kezembe vettem, a veranda padlója nagyot zörrent és társaságunk akadt. Hat nagydarab martalóc volt, láncokkal, baltákkal, szétvarrt arccal, szakállal, bőr ruhákban. Shinobi ilyet ritkán lát. Kalózok...
أنت تقرأ
A jövő fényében
أدب الهواةAz Akatsuki korszaka lezárult, az Uchihák pedig az esküvő után békében és teljes harmóniában éltek együtt. Már amennyire ez a gyerekek mellett lehetséges volt. Sayuri felnőtt, azonban ez nem jelenti azt, hogy a körülöttük forgó problémák alább hagyt...
