𝘝á𝘨𝘺. || 𝙱𝚞𝚌𝚔𝚢 𝙱𝚊𝚛𝚗𝚎𝚜 || ° 2019 - 2020 °

~ 2. ~

Kaptok még egy kis ízelítőtt, de innentől szigorúan betartom az egy heti (ha pedig egy résznél nem jön össze akkor kétheti)  részek megjelenését.  Most csak megesett rajtattok a szívem. 

És mielőtt félreértés történik jelzem: A történet lassan bontakozik ki. 

Jó olvasást! 

  New Yorkra lassan leszállt a sötétség. Lauren még mindig az új ágyán feküdt, mióta Tony felkísérte azóta nem lépett ki onnan. Ennek oka az is, hogy még a gondolataiba temetkezett elnyomta a fáradtság, így elszundított pát órára. Ahogy ébredezett még csukott szemmel oldalra fordult, szeretet volna még pihenni egy kicsit, de folyosóról beszűrődő fény és halk mély, rekedt, férfias hangok nem engedték. Lauren morogva nyitotta ki a szemét és mérgesen nyugtázta, hogy elfelejtette becsukni az ajtót. Nem akart foglalkozni vele, így fejét a párnájába fúrta és próbált még egy kis időre vissza aludni. Már érezte, hogy kezdte újra elnyomni az álom, de persze, hogy nem engedte neki az univerzum.
–  Lauren! – rontott be Tony kezében egy iPad-el. Viszont Lauren nem számított a férfira arra meg főképp nem, hogy valaki csak így beront hozzá. Ijedten fordult a hátára, de mivel az ágy szélén feküdt, így hangosan koppant a földön. Lauren felnyögött és a könyökéhez kapott, amit leginkább beütött. A zajra a folyosón elhalt a beszélgetés foszlánya és két termetes férfi jelent meg a szoba ajtajában.
–  Élvezet lesz ideiglenesen itt lakni. – a szarkazmus töményen megbújt a hangjában még csukott szemmel feküdt a padlón és a könyökét masszírozta.
–  Ez ne vegye el a kedved. Majd hozzászoksz. – felelte Stark és Lauren karjáért nyúlt, amire a lány kinyitotta a szemét és elfogadta a segítséget. Tony felhúzta a lányt, aki megdöbbenve kapta szemét az ajtó felé, ahol a Kapitány és Barnes áll. Tekintette egyből Buckyét figyelte elfeledkezve magáról. A férfi elmosolyodott, tetszett neki, hogy csak így zavarba hozza a lányt. Elmosolyodott a lány pedig elkapta a tekintetét zavartan Tonyra és mintha mondani akart volna valamit, de csak résnyire nyitott szájjal nézett a férfire, mivel a szavak teljesen elhomályosodtak a fejében. Kissé nehézkesen kezdte venni a levegőt és valamiért ideges lett, hogy a férfi ott állt az ajtóban. Zavarában megdörzsölte az arcát majd vett egy mély levegőt és megpróbált az előtte álló férfira figyelni.
–  Jól vagy? – kérdezte Stark miközben a lányt kémlelte.
 –  Mi? – kérdezett vissza a lány. Pedig jól hallotta csak nem jutott el a tudatáig. Megköszörülte a tokát és csípőjére tette kezét a másikkal meg a homlokát masszírozta. – Ja, igen. Persze. – mosolygott Starkra. – Mi miatt vágódtam a padlóra Mr.Stark? – kérdezte, célozva a férfi látogatására. Stark a szívére kapta a kezét megjátszva rosszullétét. Lauren összevonta a szemöldökét, mert nem értette, hogy mi baja is lehet.
–  Jaj Lala! – rázta meg a fejét Tony. Lauren nagyot nyelt beceneve hallatán, rég nem becézte már senki. Utoljára az apukája volt az, aki így szólította. Megrázta alig láthatóan a fejét, hogy elhessegesse az emléket és figyelmét Tonyra fordítsa. – Tegezz, nem vagyok én annyira öreg. – mondta a férfi. Lauren a mai nap folyamán már egyszer letegezte, mikor utána kiabált, de azt nem hallotta Tony.
–  Igen, azt én is észrevettem, hisz még mindig szívesen űzné a játékát. – muszáj volt a férfi orra alá dörgölni azt, amit még pár órával korábban mondott neki Tony. Igen, Lauren hallotta a hírekben, meg úgy mindenhonnan, hogy a híres Tony Stark milyen nőcsábász. Nem bánta amiért nyíltan megmondta Starknak a magáét, de csak akkor kapott észbe, hogy a Kapitány és a barátja még mindig majdnem az ajtajában állnak, hol egymással beszélgetve, hol pedig rájuk figyelve. Lauren megharapta belül a száját és vissza nézett az előtte állóra, aki a szemét forgatta éppen.
–  Rutin vizsgálat. – kezdett el pötyögni a szerkezeten Tony. – Gyere le Brucehoz és hozzám. – indult ki a szobából. A Kapitányék arrébb sétáltak, hogy ne keljen az ajtóban nyomorogniuk. Lauren is elindult Tony után, aki hirtelen megáll a küszöbnél, így a lány majdnem beleütközött a hátába. – Ti is, ahogy megbeszéltük. Menjetek le még elintézek valamit. – mondta Tony a Kapitányékra nézve. Lauren pedig nekidőlt keresztbe font karokkal az ajtófélfának. Stark újra elindult a lift előtt megállt és még vissza kiabált Laurennek. – Azért még mindig áll az ajánlatom! – nézett a lányra, aki elmosolyodott és szem forgatva megrázta a fejét. Stark egy pillanatig sem gondolta komolyan, inkább húzni akarta az agyát a lánynak és ezt ő is jól tudta. Mielőtt a lift ajtó eltakarta volna Starkot még ráadásként rákacsintott Laurenre majd végleg távozott. A lány óvatosan a tőle távolabb álló Kapitányra és Buckyra nézett. Buckyn újra végig jártatta szemeit majd tekintetük találkozott. Lauren úgy érezte, mintha negyven fok lenne, melege lett, de az arca az égett.
–  Jössz velünk? – kérdezte a Kapitány a lánytól, aki rákapta a tekintetét. A lány bólintott majd a két férfival elindult a - Tony szerint – rutin vizsgálatra. Próbált nem ránézni a Katonára, de a szemei kívánták a látványt, egyszerűen mintha ki lennének éhezve rá. Lauren becsukta a szemét és vett egy mély levegőt, hogy az ismeretlen érzéseket elnyomja. Azt akarta, hogy a férfi közelében tiszta legyen a feje és ne érezzen semmit. Mikor kinyílt a lift ajtaja ő ment elől, úgyhogy azt se tudta, hova kell mennie. Egy kicsit zavarta, hogy a háta mögött csendben sétált a két férfi, de aztán próbált erre nem figyelni. Viszont Bucky is olyat csinált, amin saját maga is meglepődött egy pillanatra. Muszáj volt a lány minden porcikáját végig mérnie. A látványra egy csíkká préselte a száját és inkább a fehér falakat nézte.
–  Itt vagyunk. – szólt Steve, leginkább a lánynak, hogy ne menjen tovább. Lauren megtorpant és az ajtóhoz lépet majd lenyomva a kilincset besétált az éppen valamin tevékenykedő Dokihoz.
–  Oh! – kapta fel fejét Bruce és a látogatók elé sétált. – Sziasztok! – köszönt mindenkinek majd Lauren elé lépet. – Mi még nem mutatkoztunk be egymásnak személyesen. dr. Bruce Banner. – mosolygott a lányra és kezét nyújtotta felé. Lauren viszonozta a kedves gesztust majd a kezét is elfogadta a dokinak. El sem hiszi, hogy Hulk áll előtte, el sem tudja képzelni. Túl gyengéd a férfi és idegbetegnek sem néz ki.
–  Lauren. – rázott a dokival kezet, aki ezután Stevehez és Barneshoz lépett.
–  Steve, kérlek. – mutatott Bruce a fehér agyra. A Kapitány már tudta, hogy megy ez. Bólintva az ágyhoz lépett és felülve rá levette a pólóját. Lauren szeme egy pillanatra tágra nyílt a hirtelen cselekedettől, na meg a Kapitány nagy izmaitól. Még életében nem látott ilyen izmos pasit és mert fogadni, hogy Buckynak is körülbelül ugyan ekkora izmai vannak és ugyan ilyen izmos hasa. Lauren elkapta a tekintetét és észrevette Tonyt, aki isten tudja mikor jött be. Intett Laurennek, aki oda sétált hozzá és elé állt.
–  Mutasd a nyakad. – mondta a férfi. A lány levette a sálját és az egyik asztalra dobta. Tony elővett egy fehér kis, műanyag dobozt aminek lecsavarta a tetejét. Laurent felültette a szobában lévő másik ágyra és egy vattával a kissé híg krémbe nyúlt. – Ez lehet az elején égetni fog egy kicsit, de hidd el megéri, hamar elfog múlni. – mondta Tony és Lauren bólintott, hisz úgy volt vele, hogy meg se fogja érezni. Tony a vattán lévő krémet a lány színes bőrére kente, aki csak pár pillanat után érezte az égető fájdalmat. Az arca eltorzult, állkapcsa megfeszült és mélyet szippantott a levegőből. – Ugye, hogy ki lehet bírni. – mondta Tony, miközben még a kimaradt részeket is elkezdte bekenni.
–  A francokat! – sziszegte a fogai közt a lány, még a lámpába bámult, ami nem mellesleg kivakítja a szemét. Viszont muszáj neki, hogy Stark hozzá férjen a nyakához kényelmesen.
–  Oké. – dobta a vattát a kukába majd a krémre rátette a tetejét. – Vetkőzz le felülről. – mondta Stark még vissza pakolt a szekrénybe. Lauren megszólalni sem tudott hirtelen, csak tágra nyílt szemekkel nézett a férfira. A lány kínosan felnevetett és megszólalt.:
–  Bocsánat, szerintem nem hallottam jól. Hogy mit csináljak? – kérdezte Starktól, mert nem akart hinni a fülének. Buckyt, aki várja, hogy Steve után ő következzen, megmosolyogtatta a dolog. Vagyis Lauren reakciója, nem más.
–  Meg kell vizsgáljalak és az ruhán keresztül nem megy. Szóval gyerünk! – intett a lánynak a férfi. Lauren leszállt az ágyról és Tony elé lépett.
–  Ugye tudod, hogy ez egy kis kapu a nem válaszom mellett? Számodra. – célzott a reggeli találkozáskor elmondott szavaira.
–  Ha azt akartam volna már rég megtörtént volna. – sétált el tőle Tony. Erre a beszélgetésre mind a három férfi felkapta a fejét.
–  De hisz azt akartad! – nevette el magát Lauren.
– De már nem. – dőlt neki az ágynak. – Na mi lesz? – kérdezte össze font karokkal. Laurenben még a vér is megállt. Elnézett a másik három férfi felé és nagyot nyelt. Nem akarta megmutatni a testét és ennek elég nyomos oka van. Szaporán szedte a levegőt, ahogy vissza nézett Tonyra. A férfi felsóhajtott és az egyik szekrény mellől egy kisebb gurulós paravánt tolt a lány elé majd vele szemben, neki dőlt a szekrénynek, így csak Tonyt láthatták a többiek. Lauren idegesen megharapta az ajkát majd az orrnyergét kezdte el masszírozni. Tony megköszörülte a torkát, hogy valamit kezdjen magával.
–  Nem megy ha nézel! – kiabált rá a lány, de leginkább azért, hogy ki bújjon ez alól. Stark megforgatta a szemét és keresztbe fonta a karjait.
–  Nem én vagyok az első pasi, aki így lát, szóval hajrá! – mondta, miközben a lány már a kabátját levette magáról és a kezében szorongatta. Lauren a férfi kijelentésére megpróbált megszólalni, de csak egy csíkká préselte a száját és lesütötte szemeit. Tony mosolyra húzta a száját majd hangosan felnevetett. – Ne már! Húszon valahány éves vagy és még egy férfi sem látott? – nevetett tovább, mire Lauren mérgesen ránézett és kabátját összegyűrve hozzá vágta.
–  Fogd be! – kiabált rá Tonyra és csak reménykedett, hogy a többiek nem figyelnek rájuk. Lauren megállt az öltözködésében és a hosszujjút már nem volt hajlandó levenni csak nézte a fényes, fehér padlót.
–  Lauren! Legyünk már túl rajta, kérlek! – kérlelte a férfi, mire Lauren nagyot sóhajtott és lassan levette magáról a felsőjét viszont ugyan úgy maga előtt tartotta, hogy azért valamennyire takarja magát. Tony mikor meglátta Lauren testén a rengeteg sebhelyet, elnyitotta a száját és kikerekedett szemmel nézte.
–  Te jó isten. – sétált Lauren elé ledöbbenve, aki egy pillanatig sem nézett fel. A férfi megállt előtte, de még így sem takarta a paraván. Tonynak Barton elmesélte, hogy hol volt fogságban a lány, ezért egyből leesett neki, hogy kik csinálták. – Azt mondtad egy férfi sem látott. – simított végig néhány régi, beforrt seben.
–  Egy szóval sem mondtam, hogy férfiak csinálták. – rázta meg a fejét. – A fele büntetés. Ott dönthettem, még ha így is úgy is megkaptam. A többi csupán csak véletlenül szerzet sérülések, amiket ápolónők kezeltek. – mondta és hangja megremegett, ahogyan vissza emlékezett. Néhány seb helyen látszik, hogy nagyon mély volt és csak csodálkozott a férfi, hogy ezeket túl élte. Tony ránézett a dokira, aki már a Katonát vizsgálta, de abban a pillanatban mindenki csak arra felé figyelt. Biccentett neki, aki elindult és óvatosan Lauren elé lépett. Szinte ugyan az a reakciója volt, mint Tonynak csak ő csendben maradt.
–  Tudom. Undorító egy látvány vagyok. – húzta el a száját a lány.
–  Ne beszélj hülyeséget. – mondta Tony még a szekrényhez sétált. Bruce vissza ment Buckyhoz és elkezdődött a vizsgálat. Tony sajnálta a lányt, nem gondolta volna, hogy ilyen sebeket szerzet és azt sem, hogy mindezt kibírta. Viszont a két férfi, akik nem látták csak hallották az esemény kíváncsiak voltak, hogy vajon mi lehet, amire a doki és a zseni is, így reagált.