𝘝á𝘨𝘺. || 𝙱𝚞𝚌𝚔𝚢 𝙱𝚊𝚛𝚗𝚎𝚜 || ° 2019 - 2020 °

~ 16. ~

Barnes lelkét felemészti a gyász, a bánat, a fájdalom, hisz elvesztette azt az embert, akit szeretett. Szíve darabokra törve dobog a mellkasában és minden pillanatban gondolkozik azon, hogy megszünjön dobbanni. A kíméletlen fájdalom meggyötri lelkének, testének minden részét, mintha szorongatnák és nem akarják abba hagyni. Fájdalmas. Minden percben, minden pillanatban veszíti el magát, hisz nincs mellette az, aki összerakná. Szívébe folyamatosan bele nyilal a tudat, hogy nincs többé az a személy, akit annyira szeretett, akit védelmezett, akit csókolt, ölelt..nincs többé már csak az égő fájdalom, amit maga után hagyott.
Barnes a lány egykori szobájának ablakában állt. Halkan sírt, belűl üvöltve zokogott, miközben Lauren egyik régi pólóját emelte arcához és szívta mélyen magába az illatát. Szemeiből megállíthatatlanul folytak a könnyek, ahogyan vissza emlékezet rá. Amikor legelsőnek meglátta, emlékszik minden egyes mozdulatára, mindenegyes pillanatra, amikor titokban figyelte a férfit, amikor legelsőnek megcsókolta, mikor együtt mentek a bálba. Minden pillanatra emlékszik, mindegyikre.
Buckyt ideges kiabálás húzta vissza a valóságba, így Lauren egykori pólóját letéve az ágyra az ajtó felé igyekezett. Előtte megállva, letörölte könnyeit majd folytatta útját. Clint kiabálás és egyben keserves sírása hallatszódott. A hang után ment majd a férfit meg is találta Natasha és Tony társaságában. Clint zihált, könnyei patakban ömlöttek és megállíthatatlanul fújta a "nem" szót.
– Mi történt? – kérdezte Barnes. Neki is nehezére esett, hogy könnyeit vissza tartsa.
Natasha már szólásra nyitotta volna a száját, de Barton hamarabb közbe szólt.
– Aki ott fekszik a koporsóban az nem ő! Én tudom, látszik, hogy nem ő! – kiabálta fejét fogva, szemeit a padló minden egyes szegletén jártatva. Bucky közelebb ment a férfihoz lassan majd óvatosan átölelte. Szíve azonnal összerándult és könnyei elindultak még Barton úgy kapaszkodott belé, mint a fuldokló a mentőövre.
– Tudom, hogy nehéz. – próbálta vigasztalni társát, ami látszólag nehezen sikerült neki.
– De az nem ő. Nem lehet ő. – dörmögte kezébe, amit a szája elé emelt, miközben elhúzodott a férfitól. Egy ideig csendben álltam majd Tony törte meg ezt a csendet.
– Clint? – szólította meg a férfi, aki fejével "nem-et" rázva elviharzott tőlük. A csend újra közéjük furakodott majd Natasha indította el a csapatot, hogy időben a temetés re érjenek.

Bucky agya képtelen volt felfogni azokat a dolgokat, amiket a pult mögött álló férfi szavalt. Úgy szavalt a lányról mintha ismerte volna Laurent, de jól tudta, hogy valójában senki nem ismerte annyira, mint ő vagy éppenséggel Lauren saját magát. Folyamatosan a barna koporsót figyelte még lábai el nem indultak afelé. Megállt mellette és végig nézett a lányon. Mintha Laurennek egy új arcát látta volna, rá sem lehetett ismerni, bár az is lehet, hogy a képzelete játszadozik vele vagy már annyira mély ponton van, hogy mindent másképp lát.
Meleg kezével még egy utolsó simítást intézett Lauren jéghideg arcájára majd elhúzódott, hogy a koporsó tetejét letudják hajtani. Lassan vonultak ki a sírhoz, melybe bele helyezték majd a földel hinteték be. Laura segített férjének, akinek nagy erő feszítésre volt szüksége, hogy ne essen össze, még Barnes próbálta tartani magát. Néhány könnycsepp lecsordult, amit azonnal eltüntetett, végül elfordult, hisz nem bírta nézni, ahogyan a föld ellepi azt a dobozt melyben a kedvese nyugszik. Steve véve a lapot Buckyhoz sétált és kezét a férfi vállára helyezi, ezzel is erőt nyújtva neki.

Bár a Toronyban mindenki beszélgetett, mosolygott egy-két - mondhatni- vicces történeten, érezni lehetett, hogy mindenkiben nagy nyomott hagyott a tragikus esemény. Barnes a pultnál ülve húzta le újabb italát, miközben a Kapitány leült a mellette lévő székre.
– Elfogok menni innen. – mondta Bucky, amint barátja kikérte magának az italát. Steve sóhajtott, de egy percig sem hibáztatja ezért Buckyt. Ő is átélte mindezt régebben és meg érti a döntését.
– Én nem akadályozlak meg, de egyet kérek. Amég a Hydra él és létezik, addig a napig légy még a csapat része. Szükségünk van rád. – itta ki Steve a pohár tartalmát.
– Amint elkaptuk őket, amint végeztünk velük..én nem maradok tovább. – állt fel és a lift felé vette az irányt. Nem bírt tovább ott maradni, ráadásul egyedül szeretett volna lenni egy kicsit.

~ 1 évvel később ~

Tony boldogan sétált be a nappaliba, ahol a többiek kifáradva - de szintén boldogan - foglaltak helyet.
– Ennyi év után végre felzabáltuk a polipokat. – dobta le magát Sam a kanapéra.
– Ez undorító. – nevetett fel Wanda, mire a barátja megvonta a vállát.
– Akkor is jól esett, ki mondani. – nevetett és fejét hátra csapta.
– Mintha felszabadultabb lennék. – ivott egy pohár vizet Natasha.
– Ez egy nagy nap. – felelte Tony, miközben kinyitott egy Whiskeys üveget.
– Ezért most bele fulladsz az alkoholba? – kérdezte az éppen akkor betoppanó Rhodey.
–  Az alkohol mindig, mindenhez passzol, ezt jegyezd meg barátom. – mondta Stark majd meghúzta az üveg tartalmát. Viszont valakik hiányoztak, ami a vörös ügynöknek egyből fel is tünt.
– Hol van a Kapitány és Barnes? – kérdezte a többieket, akik csak a fejüket rázták vagy éppenséggel vállat vontak.
– Nem tudom, de lemaradnak a szenzációs buli ötletemről. – húzta ki magát Tony.

Barnes néhány darab holmiját összeszedve sétált a motorjához, ami mellett a Kapitány állt. Bucky sóhajtva lerakta maga mellé a táskát és Stevere nézett.
–  A Hydrának vége. Tovább nem óhajtok maradni. – felelte makacsul. Steve egy halvány mosolyt intézett felé majd közelebb sétált a férfihoz.
– Nem is azért vagyok itt. – nézett körül.
Barnes oldalra döntötte a fejét és úgy nézett a barátjára.
– Akkor miért?
– Elbúcsúzni. – mosolygott rá a Kapitány, amire Bucky is elmosolyodott halványan. Lassan át ölelték egymás és óvatosan hátba is veregeték a másikat.
– Még találkozzunk. – húzódott el Bucky.
– Abban biztos vagyok. – állt arébb Steve, hogy barátja tovább tudjon menni. Meg sem próbálta megállítani, eszébe se jutott csak nézte, ahogyan a Katona alakja egyre távolodik.