𝘝á𝘨𝘺. || 𝙱𝚞𝚌𝚔𝚢 𝙱𝚊𝚛𝚗𝚎𝚜 || ° 2019 - 2020 °

~ 13. ~



Tudom, hogy el csúsztam és kissé rövidre sikerült, de attól függetlenül remélem élvezhető lett.

Jó olvasás! 😊

Lauren háton terült el az ágyon miközben egy könyvet tartott maga felett. Szemei el-vissza cikáztak a sorokon, kizárva mindent maga körül. Bucky éppen a tv-t figyelte minimális hangerőn, hogy Laurent nehogy megzavarja. Rá nézett a lányra és mosolyra húzta a száját, mikor néhol nevetett és vidáman mosolygott, valahol pedig szomorú vagy éppen mérges fejet vágott. Az érzései szabadok és ezt nem is titkolja, hisz teljes beleéléssel követi a cselekményeket.
Kis idő múlva morogva teszi le a könyvet, mire Bucky rá nézz és szemöldökét összevonva figyeli.
– Ez nem igazság. – térdel fel majd Barnes mellé mászik. Hátát az ágy háttámlájának támasztja.
–Micsoda? – kérdi Bucky, miközben Lauren combjára vezeti rendes kezét.
Megölték a kedvenc karakterem. – sóhajt fel. – Így már nem érdemes olvasni.
– Miből gondolod ezt? – nézz rá, mire a lány megvonja a vállát.
– Ha ő nincs már benne, mi értelme tovább olvasni?
– Ne gondold, így. Talán olyan fordulat jön majd ezután, ami miatt tényleg muszáj tovább olvasnod, ne add fel csak ennyi miatt. – mondta Barnes majd egy kicsit feljebb vette a tv-t, miszerint Lauren nem fog már olvasni. A lány csak sóhajtott és arcon csókolta a férfit. Fel állt az ágyról majd az ajtóhoz sétált.
– Hova mész? – állította meg Bucky.
Csak megyek és szét nézzek lent. – felelte kezét a kilincsre simítva. – Te is jössz?
– Később, ha nem gond. – felelte elhelyezkedve az ágyon.
– Nem. – mosolyodott el Lauren majd kilépett a szobából. A lift felé tartott és odaérve megnyomta a gombot. Mikor megérkezett a lift kissé idegesen szállt be a belsejébe, még kezével remegve nyomta meg a kijelölt emelet gombját. Mélyeket lélegezve várta, hogy megérkezzen és kiszálljon ebből a dobozból. Mikor ez megtörtént, már is a jól ismert fehér ajtó elé állt. Ujjait piszkálva civakodott magával belül, hogy belépjen-e vagy sem. Megköszörülte a torkát, felkészítve magát de nem tudott belépni, viszont elmenni sem. Egy kéz simult a hátára, nyugtató gesztusból.
– Minden rendben lesz, ugye tudod? – kérdezte a Kapitány, mire Lauren csak bólintott.
– Persze, mi baj lehet. – rántotta meg a vállát, majd egy cseppnyi méreggel lenyomta a kilincset és belépett a helységbe, ahol Bruce és Tony vártak már rájuk.
– Tudja? – kérdezte Tony felpattanva a székből.
– Szerinted? Akkor ő is itt lenne. – sétált eléjük, Stevevel az oldalán.
– Igen, ez egyértelmű, hisz megtiltotta nekünk. – tolta feljebb a szemüvegét Bruce.
– Készen állsz? – állt meg a Kapitány, arrébb tőlük.
– Persze. – mondta Lauren, majd néhányszor mélyeket lélegezve állt meg Tonyval szemben.
– Mehet? – kérdezte Stark, mire válaszul, Lauren csak lehunyta a szemét. Koncentrált, minden erejét beleadta, de nem történt semmi. Valamiért csak magát gyötörte belülről ezzel a próbálkozásokkal. – Lala?
Lauren nem figyelt Tonyra, csak kinyitva a szemét, kezét előre nyújtotta és úgy próbálkozott, de semmi.
– Mi a franc van, már! – kiáltott fel mérgesen elfordulva a többiektől.
– Lehet jobban el kéne lazulnod? – kérdezte Tony, mire Lauren csak mérgesen ránézett.
– Lauren jól vagy? – nézett rá Bruce, mire a lány csak szemöldökét ráncolta, ekkor viszont a padlóra vörös cseppek estek. Lauren az orrához kapott, amiből a vér fojt. Steve keresett egy törölközőhöz hasonló ruhadarabot és átnyújtotta a lánynak.  – Valami itt nem stimmel. Gyere Lauren. – ütögette meg a fehér ágyat jelezve, hogy most megfogja vizsgálni, ami nem tartott úgy öt percnél tovább.
– Na? – sétált oda Stark.
Képességeid Lauren, átalakulóban vannak.
– Ez meg mit jelent? – szólalt fel először a Kapitány, ezzel megelőzve a lányt.
– Azt, hogy fejlődnek. Új szintre lépnek, amit lehet a gyakorlások miatt történik. – fordult feléjük Bruce. Lauren csak sóhajtott majd levágta magát az egyik székre és onnan figyelte a három férfit ahogyan éppen erről tárgyalnak. Pontosabban róla és a képességéről. Lassan kezdett a feje megfájdulni, még végül úgy nem döntött, hogy elhagyja a helységet. A többieknek szinte fel sem tűnt, hogy ki megy az ajtón, de akinek fel is tűnt az hagyta, hogy hagy menjen. A konyhába igyekezett és mikor előtte kinyílt a lift ajtaja egyből kiszállingózott belőle. Most már unja ezt a bezártságot, unja, hogy nincs mit tenniük, hogy folyton csak idefent van és vagy olvas vagy tv-zik vagy a képességét teszteli. Rendben, megbarátkozott a ténnyel, hogy a Hydra katonákat nem találják és, hogy a legutóbbi esett óta nem kis idő telt el, de egyszerűen már nem szeret csak a Toronyban lenni.
A szürke és egymásba forduló napok már megbolondítják az elméjét és úgy érzi, mintha már nem is tudna élni. Mielőtt félre értés esik, Lauren imád a csapattal lenni csak elveszítette a régi életét. Nem gondolta volna, hogy ilyen egyhangú a hősök élete éppen akkor mikor nem kell polgárokat menteni.
Lauren a hűtőhöz lépve ki vett magának egy kisdobozos narancslevet és azt kezdte el szürcsölni az asztalnál ülve. Ekkor a lift csillingeléssel jelezte, hogy valaki ugyan erre a szintre szeretne jönni. A vas ajtó felé nézett, amiből nem sokkal később Bucky bukkant elő. Barnes mosolygott, de vele ellentétben Lauren nem.
– Mi a baj? Történt valami? – kérdezte a férfi leülve vele szembe.
– Nem. – rántotta meg a vállát. Barnes szemöldökét ráncolva ült a helyén.
– Rendben. – dörzsölte meg az állát.
– Csak tudod, olyan rossz érzés itt lenni.
Mikor Lauren kimondta a rosszul megfogalmazott mondandóját és meglátta Barnes arckifejezését, egyből csápolni kezdett a kezével, magát mentve.
– Nem úgy értettem. – mondta Lauren és a vele szemben ülön, mintha a megkönnyebbülés jelei látszódtak volna. – Olyan érzésem van, mintha be lennék zárva.
Barnes összeszűkítette a szemét.
– Ki szeretnél mozdulni? – kérdezte a lánytól, aki ujj begyeivel az asztal felületére kis köröket rajzolt.
– Igen. – kezdett el bólogatni. – Meg szeretném ha már a Hydra végleg megszűnne.
– Én is. – suttogta Bucky, de nem elég halkan, mert Lauren még így is hallotta. – És.. Hova szeretnél menni?
Lauren nem felelt csak ördögien elmosolyodott, amire Barnes felvonta az egyik szemöldökét. Készül valamire.
– Drága James Buchanan Barnes. – állt fel.
– Lauren Joanna Barton,mit forgat a fejében? – kérdezte ő is fel állva.
– Kövessen és készüljön fel mindenre. Le nyomnunk egy gyors menetet. – mosolyodott el majd elindult Bucky elé akit kezét megfogva vezetni kezdet.

***

– Lauren! – kiáltott a lányra nevetve. – Lassíts! Ha valami baja lesz Tony megöl minket.
– Így is úgy is megöl minket amiért elhoztuk az egyik kocsiját. – taposott a gázra. Bucky rá nézett a lányra és egy ideig csak figyelte. Mikor Lauren észrevette elmosolyodott és megszólalt.
– Mi az?
– Rossz vagy. – mondta még mindig őt nézve.
– És az baj? – kérdezte feszesen tartva a kormányt.
– Nem. – fordult előre Bucky. – Tetszik.
Lauren elnevette magát majd érezni kezdte a hásában lévő pillangókat. Feltekerte a zenét majd még jobban a gázra lépett.

***

– Ezt nézd Bucky! – szaladt az egyik üzlet kirakata felé. A kirakatban egy L betűs ezüst nyaklánc díszelget. Barnes Laurenhez lépett majd lehajolt hozzá.
– Gyönyörű, akárcsak te. – mondta Barnes, mire a lány megfogatta a szemeit.
– És te. – fordul a férfi felé majd érzékien megcsókolta. – Feszült vagy. – vált el tőle Lauren. – Mi a baj? Csak a plázában vagyunk.
– Sehol nem vagy biztonságban. – egyenesedett ki Bucky.
– Ahogy te sem. – köszörülte meg a torkát.
– Az nem számít. – vágta rá, mire Lauren kissé mérges lett.
– De számít és ha bármi történne, tudjuk kezelni a helyzetet. Ne csak velem foglalkozz hanem magaddal is.
– Ennyire rossz, hogy meg akarlak védeni?– kérdezte és hangjában érződött, hogy megsértődött.
– Nem, de te mondtad, hogy az nem számít veled mi történik. De számítson! Ha én a kútba esek te nem jöhetsz utánam. – indult meg az egyik irányba Lauren.
– Mégis miért nem? – eredt a nyomába Bucky. Most már mind a ketten mérgesek voltak.
– Bucky.. – sóhajtott fel a lány. – Nem védhetsz meg mindentől és ha velem valami lenne magadat kell mentened nem velem foglalkozni. – mondta Lauren majd észrevette, hogy egy kis idő után már nem volt mellette Barnes. Megfordult és a feszesen álló férfi elé sétált.
– Mért mondasz hülyeségeket? – kérdezte maga előtt összefonva a karjait.
– Ezek nem hülyeségek, ezek magukba foglalják az igazságot, ezek tények.
– Mi?! Hogy nem tudlak megvédeni?
– Nem, Bucky! Nem erről van szó.
– Akkor mégis miről?
– Arról, hogyha meghalok - és tuti megfogok egyszer - természetesen vagy a Hydra vagy bármi által, az nem... – csapott a combjára a szavak hiánya miatt.
– Azt úgy sem engedném. – mondta egy kis idő múlva Barnes.
– Pont erről van szó. Ha be következne  egyszer, akkor nem veszítheted el magad meg a fejed. Segítened kell majd magadon. Én is ezt tenném.
Barnes a földet nézte csendben majd egy idő után lassan bólogatni kezdett, de nem nézett fel.
– A Toronyban találkozunk, most egyedül kell lennem. – fordult meg és bármennyire szerette volna Lauren megállítani tudta, hogy jobb lesz ha hagyja kicsit gondolkozni, lehiggadni, ahogy magát is.