~ Érezni kezdett a közelében olyan érzelmeket, amit talán még a HYDRA előtt nem is érzett. ~
~ Csak nézte Bucky szemeit, résnyire nyitott ajkakkal és dübörgő szívvel. ~
~....a lány továbbra sem nézett fel. Nem, nem lehet mert egyből elveszi az es...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Na meg is hoztam az ujabb részt. Ma kéne hivatalosan felraknom a harmadik részét asszem', de nem baj jó így. 😂 _________________________________________
Remélem eddig senkinek nem okoztam csalódást az irományommal.
Kérdés: Mit gondolsz Laurenről és Buckyról? Mit gondolsz az egész történetről?
Jó olvasást! 😊
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lauren a veszek utána a szobájában kötött ki és meglepő módon elég gyorsan letudott higgadni. Helyet foglalt az ágyán majd telefon zúgásra eszmélt fel. Az éjjeliszekrényre pillantott, ahol a készülék pihent, fel akart térdepelni mikor kopogtak az ajtaján. Rá nézet a telefonra, amin Ismeretlen szám volt ki írva. Nem engedhette elszalasztani.
– Gyere! – kiáltotta és még Bucky óvatosan bejött feltornázta magát majd felvette a telefonját. A hívást fogadva a füléhez emelte a készüléket és bele szólt. – Igen? – kérdezte a lány. Rá nézett Bucky, aki kissé feszülten ácsorgott ott. A lány egy mély levegő után intett a férfinak, hogy üljön le, aki így is tett. A vonal túlsó végén néma csend van. Lauren szemöldökét ráncolva szólt bele újra. – Haló? – Ám igaz, hogy senki nem szólt bele, de a lélegzetvétele teljesen kivehető. – Oké. Tisztán hallom ahogy lélegzel, nyögd ki amit akarsz aztán ne pocsékold az időm. – mondta kissé idegesen, mivel a férfi, aki ért a szíve akkorákat dobban itt van nála és az ágyán ül. Az illető nem szólalt meg csak hümmögött és bontotta a vonalat. Lauren morogva tette le a telefont az ölébe majd a férfira nézett halvány mosollyal, de az a mosoly eltűnt mikor is eszébe jutott, hogy mi történt a konyhába.
– Minden rendben? – kérdezte Buck a telefonra bökve.
– Igen. Biztos szórakoznak. – rántotta meg a vállát és a fehér lepedőjét kezdte el kémlelni. Barnes kissé kínos pillantásokkal nézte a lány, miközben aprókat lélegzett. Pontosan nem is jut eszébe, hogy mit is kéne mondania, ahogy Laurennek sem. Csak ültek egymással szemben és hagyták, hogy a csend feleméssze őket.
