𝘝á𝘨𝘺. || 𝙱𝚞𝚌𝚔𝚢 𝙱𝚊𝚛𝚗𝚎𝚜 || ° 2019 - 2020 °

~ 20. ~

Lauren alvás problémája még most sem javult, de mivel a szervezte már úgy érezte, hogy a fent léttel ellene harcol, így tett az ügy érdekében és pár órát végül sikerült aludnia. Bucky mikor reggel fel kelt és látta, ahogyan Lauren egyenletesen lélegzik, egyből síri csendben el is hagyta a szobát és mindenkit figyelmeztetett, hogy meg ne próbáljanak oda belépni.

Épület.. Kő darabok..
Lauren ijedtében fel ült az ágyán a délelőtti órákban, majd nagyot sóhajtva a fürdőbe igyekezett. Bele nézett a tükörbe és el sem akarta hinni, hogy saját magát látja. Hogy mehetett valaki ennyire tönkre csak azért, miért nem alszik. Tony, hogy csinálta?
Megpróbálta magát összeszedni, viszont érezte, hogy ereje egyáltalán nincs, így vissza dőlt az ágyba és csak ott feküdt, néha pár percre elbóbiskolva. Bucky is vissza tért egy fél órával később, rá nézve kedvesére, aki fejét a puha párnába fúrta. Barnes úgy vélte még alszik, így csak a szekrényhez sétált, hogy azt a pár tiszta ruhát elpakolja.
- Bucky. - nyöszörögte Lauren, mire a férfi elpakolva a ruhákat, az ágy másik oldalára sétált majd befeküdt a lány mellé.
- Tessék. - szólalt meg halkan a lány arcát nézve.
- Segíts. - furakodott mellé és a férfi oldalához simult, ahogyan a fejét is az oldalába temette. Lauren most érte el azt a pontot, hogy egy olyan promlémához segítséget kell kérnie, amit nem tud egyedül megoldani.
Buckyt pedig kellemes érzés veszi hatalmába, amiért végre kimondta a legfontosabb szót kedvese.
– Ma végig pihenni fogsz, semmi olyan dolog nincs amiért ki kéne kelned az ágyból. Itt leszek veled, de előbb hozok neked valamit, talán az jobban fog segíteni. Mindjárt jövök. – nyomott egy apró puszit a homlokára, majd nagy nehezen ki kelt mellőle az ágyból. Pár perc után kezében egy bögrével tért vissza és megkérte Laurent, hogy igya meg.
– Kamilla tea? – nézett rá szemöldökét ráncolva.
– Azt olvastam, hogy segít valamennyit ez ügyben. – rántott vállat Barnes.
– Igazán? – mosolyodott el Lauren. – Mit olvastál még?
– Sok mindent, de a másik legfontosabb, hogy pár napra elmegyünk egy másik helyre, egy másik környezetbe, hátha az is segít valamennyit. – mondta Barnes, Lauren pedig kezéért nyúlva közelebb húzta magához.
– Folyton csak arról a napról álmodom. – mondta, ujjával simogatva a bögre oldalát. – Amikor Clintet ki lököm, hogy mentsem, én pedig..
– Shh. – csitította el a lányt, aki észre sem vette, hogy a levegőt kapkodni kezdte. – Tudom, hogy talán hiába mondom, de próbálj meg nem rá gondolni. Itt vagy, érted? Vissza jöttél, az a nap, mély nyomott hagyott, de te még is itt vagy. – kezdte el simogatni a lány oldalát. – És nem engedlek el többé. – Túrt bele a rakoncátlan, barna hajzuhatagába, miközben Lauren megitta az utolsó csepp teáját majd kényelmesen elhelyezkedése az ágyban, mellette pedig Barnes.
– Hunyd be a szemed. – húzta közelebb magához a lányt, aki bólint a behunyta a szemét. – Gondolj egy helyre, amit nagyon szeretsz, ahol nyugodt vagy. – mondta és várt egy kicsit. – Most pedig arra, hogy csak ülsz esetleg fekszel magad mellett egy olyan személlyel akitől nyugodt vagy és akit szeretsz. Sikerült?
– Igen. – nyöszörögte Lauren.
– Mindent felejts el csak erre a képre gondolj. – mondta és magához vonta majd puha bőrét simogatni kezdte.
Úgy látszik Barnes terve sikerrel járt, úgyan is Lauren egy fél óra múlva már teljesen aludt. Mivel a férfi nem akarta zavarni és kezdett éhes is lenni, lassan és csendben elhagyta a szobát. Lent túl nagy volt a csend, amit nem tudott mire vélni, de mikor leért elsőnek döbbenet érte, végül pedig vérszemet kapva indult el az illető felé.
– Bucky. – sietett a barátja elé, a Kapitány megállítva őt egy olyan dologban, amit ha megtenne megbánna vagy talán túlzásba vinne.
– Mit keres itt?! – állt meg, mikor Steve elé állt. Jonathant figyelte, aki mellett Tony állt karba tett kézzel és ő is a fiút figyelte.
– Mindjárt elcsicsergi nekünk. – mondta Tony, akire Jonathan rá nézve csak felvonta a szemöldökét.
– Laurent keresem.
– Nem ér rá. – vágta rá Barnes.
– De beszélnem kell vele. – lépett előrébb egy lépést. – Meg Clinttel.
– Ha Barton is meglát itt akkor leszel a legnagyobb pácban. – sétált Tony, a másik két férfi mellé.
– Tisztázni akarom a dolgokat, hogy..
– Hogy miért titkoltad el, azt hogy Lauren életben van? – lépett előrébb Barnes. – Bele kezdhetsz.
– Nem mintha Laurenen és Clinten kívül bárkinek is bármi köze van hozzá. – rázta meg a fejét. Bucky tekintetében megcsillant a harag, de még tűrtöztette magát.
– De igen is van. – szólalt meg most a Kapitány, amire Jonathan megforgatta a szemét egy halvány mosoly kíséretében.
– Hogy lenne? – kérdezte.
– Mi is a családja vagyunk. – húzta ki magát Tony. – Barnes ráadásul a pasija. – mondta Tony, mire Bucky enyhe szigorú pillantást vetett rá.
Zaj hallatszott a lift felől amiből a legidősebb Barton lépett ki. Mikor meg látta a fiút, egy pillanat erejéig csak figyelte majd feldúltan megindult felé és amint elé ért öklét megemelte.