Úrnőm, Katica /MIRACULOUS FANFICTION/

Interjú

Egy héten át próbálkoztunk, de Marinette sosem jutott el az ablakig. Általában a félelme, egyszer-kétszer Mayura támadásai miatt. De sosem ért a feladat végére. Ettől eléggé elkeseredett, de én tartottam benne a lelket:
- Holnap végre sikerülhet!
- Szóval azt mondod fogadjam el a meghívást?
- Pontosan.
- De... Annyi ember lesz ott, biztosan mással fog beszélgetni...
- Ne légy már ilyen borúlátó. Ha valóban szerelmes vagy belé, akkor csak hinned kell, és menni fog. Téged az egész világ ismer, úgyhogy akarva se tudnál sokáig a látókörén kívül maradni.
Erre elpirult, és nyelt egyet, miközben rémülten meredt maga elé. Térdeit szorosan átölelte. És az ajkát harapdálta.
- Hé... - ültem közelebb hozzá - Fel a fejjel. Itt vagyok melletted. Gondolj arra, hogyha egyszer szerelmet vallasz neki, és ő viszont szeret, akkor onnantól boldogan éltek míg meg nem haltok.
Erre kissé lenyugodott, és biztosított róla, hogy mostmár hazamehetek. Másnap izgatottan léptem be az épületbe, ahol a műsort forgatni fogják. Pár nappal ezelőtt kaptam a lelevelet, amiben az állt, hogy meghívnak egy televíziós adásra, amiben Párizs legnagyobb hírességeivel készül exkluzív interjú. Rajtam kívül még huszonkilenc híresség, köztük az apám is hivatalos volt az eseményre. Ő természetesen nem jött el személyesen, ehelyett elintézték, hogy egy videóbeszélgetés formájában legyen ott. Nathalie mindenhova magával vitt egy tabletet, amin át az apám beszélni tudott az emberekkel, a stúdióban pedig elvileg kivetítették a nagy képernyőre, ami a riport terület mögött volt. Számomra nem volt ebben semmi szokatlan, de sok embert zavart.
Mikor megérkeztünk a stúdióba huszonhét embert számoltam rajtam, az apámon és a stábon kívül. Ott volt Jagged Stone a híres rockzenész, Bourgeois polgármester, a felesége Audrie, a nagy divatdiktátor és még sokan mások. De egyvalaki, akiről biztosan tudtam, hogy meg lett hívva hiányzott. Katica nem volt sehol. Mi is leültünk, hogy várjunk a sorunkra. Pár perc múlva elkezdődött a műsor.
- Nincs az a hír, amit ő nem bír! - kezdte Nadja - Üdvözlöm a kedves nézőket, itt Nadja Shamack beszél, és a mai egy különleges adás! Meghívtunk harminc francia hírességet a stúdióba, akik közül az elkövetkező pár órában mindenkit meginterjúvolunk! Maradjanak velünk az adás végéig, ugyanis a díszvendég nem más, mint a hírhedt hősnő Katicabogár!
Az említett késlekedett ugyan, de Nadja nem tűnt nyugtalannak. Lehet, hogy neki valami drámai belépőt szánnak? Vagy csak el akarták kerülni, hogy az összes ember Katicával foglalkozzon a műsor helyett? Miközben ezen morfondíroztam, már meg is kezdődött a beszélgetés az első hírességgel. Névsorban én jöttem volna legelőször, de akkor Katicát nem tehették volna a végére se a hősnevét, se a valós nevét figyelembe véve. Úgyhogy szimplán hírnév alapján jöttünk sorban. Ettől már a sor legvégére kerültünk apámmal, és csak Jagged Stone, Bourgeois polgármester és Audrie Bourgeois voltak köztünk és katica között. Az első beszélgető valami kevéssé ismert rocker lehetett, a fekete körmeiből, félig kékre festett hajából és a szerkójából ítélve. Aztán jött valami szobrász, azután egy festő, aztán André a fagyiárus, akit meglepően sokan ismertek, köztük én is. Szépen lassan közeledtünk a végéhez. Hihetetlen, hogy mindannyiunkat behívtak az elején. Jöhettünk volna időpontokra is. Mindenkitől megkérdeztek pár sablonkérdést, például, hogy mi motiválta a karriere kezdetén. Utána jöttek az inkább személyre szabott kérdések. Mindenkit megkérdeztek a saját műfajuknak bizonyos részleteiről, kitértek a magánéletre. És ezután jöttek a kizárólag személyes kérdések, amiket sehogyan sem lehetett sablonba illeszteni. Ezekből általában kevés volt, és a korábbi kérdésekre adott válaszok kapcsán merültek fel. Pár óra elteltével Katica még mindig nem érkezett meg. Kezdtem komolyan aggódni, de Nadja nem kérdezgetett senkit, hogy hol van, úgyhogy nyugalmat erőltettem magamra. Én következtem. A kérdések nem igazán kötötték le a figyelmem, bár próbáltam nem folyton a bejárati ajtó felé pillantgatni. Tettetett érdeklődéssel válaszoltam a kérdésekre. Utánam az apám következett. Nem nagyon figyeltem a beszélgetésre, míg meg nem hallottam a nevem. Kíváncsi voltam mit fog mondani rólam az apám. Eljátssza a büszke szülőt? Vagy felsorolja mi mindent csinálhatnék jobban? Vagy önmaga lesz és teljes közönnyel közli a tényeket? A harmadik tippem jött be, de nem pont úgy, ahogy arra számítottam...

Folytatása következik...

______________________________________

Szervusztok! Ki szeretném jelenteni, hogy valószínűleg minden egyes nevet rosszul írtam le ebben a részben! Egy kész rémálom egy-két név. Például a "Bourgeois", amit "burzsoá"-nak kell ejteni. Ezek a franciák... Nem is beszélve arról, hogy a szereplők nagy részének nem is tudom a teljes nevét... Egyébként pedig bocsánat a rövid részért, de mindenképpen ki akartam még ma rakni. Tegnap is próbáltam, de a mobilinternetem úgydöntött, hogy aznapra befuccsol. Plusz mint azt már talán említettem, az én családomban a telefont elővenni szinte bűn. Szóval ja, itt vannak a mai kifogások, amik senkit sem hatnak meg... És bocsánat, de egy darabig nem lesz névolvasás... Viszlát!