Úrnőm, Katica /MIRACULOUS FANFICTION/

Baklövés

Könnyed mozdulattal huppantam le az Eiffel-torony tetejére, majd fél térdre ereszkedtem, és meghajoltam.
- Parancsolj, Úrnőm - nyújtottam át a Mayura tolla által megszállt tárgyat.
- Macska - mondta Katica - Légyszi ezt ne csináld. Tisztára úgy érzem tőle magam, mint egy zsarnok - azzal átvette a borítékot, és szétszakította, hogy a toll kiszállingózhasson belőle. Gyorsan megtisztította, majd szélnek eresztette. A boríték tartalma egyébként egy szerelmeslevél volt, de szerencsére nem az én írásom. Ha az lett volna, akkor Katica nem szakította volna szét ilyen könnyedén. Legalábbis ezt reméltem... Átadtam neki a szerencsetalizmántól kapott tárgyat is. Mióta nem harcolt, csupa olyan tárgyat dobott neki a képessége, aminek én vettem valahogy hasznát. Katica ugyanis lassan másfél hónapja nem harcolt, helyette én vállaltam magamra a melót. Miután hallotta, amint az apám kijelenti, hogy Kagami Tsurugival járok, teljesen harcképtelen volt. Kagami egyébként nem volt rossz társaság. Időközben közelebb kerültünk egymáshoz, mármint baráti értelemben, és megtudtam, hogy őt ugyanúgy meglepte a dolog, mint engem. Azt már nem említettem neki, hogy én már szeretek valakit, hiszen nyilván kíváncsi lett volna kit. Igaz, hogy azok után, hogy láttam mit tett az Úrnőmmel az elvesztésem, legszívesebben világgá kürtöltem volna, hogy Katicába vagyok szerelmes, de nem volt rá semmi okom. A média jelenleg abban a tudatban élt, hogy Kagami a barátnőm, akivel még nem szoktunk össze teljesen. Tehát ha megteszem a fent említetteket, azzal vagy azt a látszatot keltem, hogy ürügyet akarok a szakításra Kagamival, vagy pedig olyan öntelt, és semmirekellő srácnak mutatom magam a riporterek előtt, aki havonta váltogatja a bártnőjét. Ezek közül egyiket sem akartam, mivel valószínűleg semmit sem könnyítettek volna Marinette helyzetén. Viszont hamarosan lépnem kellett, ugyanis a sajtó kezdett ráunni a dumánkra, és nyilvános csókot követeltek.
- Csodálatos Katicabogár!
Egy pillanat erejéig mindent eltakartak a varázslatos katicabogarak, majd egy a szokásos kerékvágásban haladó párizsi estét hagytak maguk után. Katica hamarosan úgyis visszaváltozott volna, úgyhogy szokás szerint leemeltem a lábairól, és elindultam vele a levegőben. Miután a testét beborította a rózsaszín fény, erősebben kapaszkodott belém, hogy ne essen le. Hiába volt késő, hiába volt másnap délelőtt tele a napirendem, mégis ottmaradtam nála, mint máskor.
- Macska, tényleg menj haza nyugodtan... Nem kell miattam fent lenned - mondta Marinette, miután átöltözött a pizsamájába, és kilépett a fürdőszobából.
- Sajnálom, Úrnőm, de ezt az egy óhajodat nem teljesíthetem - feleltem neki szemtelenül. Egy pillanatra elmosolyodott, de mire lehuppant mellém az ágyra, már ismét búskomor, és némiképp bűnbánó arcot vágott.
- Már biztos unod, hogy a fiúkkal kapcsolatos kesergésemet hallgasd.
- Tévedsz, Úrnőm. Örülök, hogy segíthetek.
- De ez már tényleg sok... Itt vagyok én, a buta, önfejű, és szerencsétlen Marinette, aki hetek múltán is egy modell srác miatt pityereg esténként, és még harcolni is képtelen. Ezzel szemben pedig itt vagy te, aki Úrnődnek szólítasz, és úgy tűröd a jelenlétemet, mintha nem egy gyenge semmirekellő csitri volnék... Macska te nem ezt érdemled. Te jó ember vagy, akinek hatalmas a szíve. Ne hagyd, hogy ezt kihasználjam!
- Tévedsz magaddal kapcsolatban Marinette. Te egy csodálatos lány vagy, akinél jobb Katica senkiből sem válhatott volna. Természetes, hogy az Úrnőmként tekintek rád. És nem használsz ki. Minden perc, amit nem a társaságodban töltök időpazarlás, amíg ilyen állapotban vagy - "Meg egyébként is" gondoltam, de mondani már nem mertem. Nem akartam udvarolni neki, amíg szerelmi bánata van egy "másik" fiú miatt.
- És nem is zavar, hogy rádhagyom a harcot, és ölbetett kézzel nézem az erőfeszítéseidet? - kérdezte.
- Nem, egyáltalán nem zavar.
- De... Olyan szörnyen érzem magam miatta... Nyugodtan elmondhatod, ha hargszol rám, ne titkolózz! Kérlek!
- Mit kell tegyek, hogy elhidd; nekem csak te vagy fontos?
Erre már nem felelt. A hirtelen beállt csöndben kezdtem attól félni, hogy túl messzire mentem a kijelentésemmel. Ekkor azonban megcsördült Marinette telefonja. A lány készségesen felvette, hogy aztán majdnem kiejtse a kezéből a vonal túloldalán felharsanó hang hallatán.
- MARINETTE! - hallatszott Alya hisztérikus hangja a telefonból - Miért nem harcoltál? Legutóbb azt ígérted, hogy összeszeded magad! Azzal a múltkorival betelt a pohár! Már akkor megmondtam neked, hogy mégegy ilyen, és komolyan meg kell beszélnünk a dolgokat! Adrien a múlté! Kászálódj ki végre abból az istenverte depressziódból, és állj a sarkadra! - Alya szívesen folytatta volna még a rikoltozást, de mire idáig jutott, kikaptam Marinette kezéből a telefont, és beleszóltam:
- Alya!
A lány elnémult egy pillanatra, aztán hangnemet váltott:
- Feketemacska? Hogyhogy te vetted fel? Mindegy is, bocsi az előbbiért, én csak...
- Szállj le Marinetteről! - mondtam neki ingerülten, de visszafogtam magam ezért sikerült nem kiabálnom.
- De hát...
- Szállj le róla! Jártál már az ő cipőjében valaha is? Volt már szerelmi bánatod? Vesztettél már el egy olyan érzést, ami már szinte a lelked részévé vált?
- N-nem...
- Akkor ne úgy bánj Marinettel, mintha te másképp cselekednél a helyében!
- O-oké... Mondd meg neki, hogy sajnálom, és... azt is, hogy holnap átmegyek beszélni vele...
- Rendben. De úgy készülj, hogy jelen leszek én is! - jelentettem ki határozottan, azzal letettem. Marinettere néztem.
- Hallottad?
- Igen.
- Szóval ezért szégyellted magad annyira?
Erre csak lesütötte a szemét és bólintott.
- Holnap végig ott leszek, mialatt Alyával beszélsz, rendben?
- Rendben.
- Akkor jó. Amennyiben megígéred, hogy megnyugodsz, ha békénhagylak, én hazamegyek.
- Oké.
Felálltam az ágyról, és az ablak felé indultam.
- Macska! - szólt utánam szívem királynője - Várj!
- Szükséged van valamire, Úrnőm?
- N-nem, csak... Köszönöm.
- Igazán nem tesz semmit.
- Nem, komolyan! A-annyi mindent teszel értem... O-olyan kedves vagy hozzám... Én... K-köszönöm szépen!
- Szívesen! - mosolyodtam el, majd kiugrottam a tetőre, és becsuktam magam mögött az ablakot.
Másnap Nathalie hangjára keltem fel:
- Adrien! Adrien! Ébren vagy már?
- Eeegen - mondtam egy fáradt nyújtózkodás közepette.
- Csak annyit akartam mondani, hogy nyugodtan alhatsz tovább, ugyanis apád üzeni, hogy felszabadult a délelőttöd!
Magamban megtapsoltam az apámat, hogy ezért keltetett fel Nathalieval, majd még mindig félálomban kinyomtam az ébresztőmet, és visszafeküdtem az ágyba. Még akár humorosnak is felfoghattam volna a dolgot, de túl fáradt voltam a tiszta gondolkodáshoz. Talán ezért nem gondoltam bele, hogy a rendkívül türelmetlen fotósom mikorra halaszthatta a fotózás időpontját. Délig aludtam. Ismét Nathalie keltett fel, ezúttal azzal a hírrel, hogy kész az ebéd, és hogy utána rögtön indulunk a délelőtt elmaradt fotózásra. Én még mindig fáradtan öltöztem föl, hogy aztán a lépcsőn lefelé kullogva fogjam fel szép lassan, hogy miről feledkeztem meg. Azt ígértem Marinettenek, hogy ott leszek, mikor Alya átjön hozzá. Márpedig Alya délután szabadul az iskolából, és őt ismerve egyenesen Marinettehez megy majd, ami azt jelenti, hogy nekem is ott kellene lennem ma délután. Csakhogy a fotózást is pont ekkorra halasztották valami olyasmi miatt, hogy "így több lesz a természetes fény". Egyre jobban pánikoltam, miközben tehetetlenül róttam a lépcsőfokokat. Sietve belapátoltam a személyes séfem legjobb levesét, és visszautasítottam a másodikként felkínált pulykát, bármennyire is szerettem egyébként. A kocsiban ülve igyekeztem palástolni feszültségemet, és azzal próbáltam nyugtatgatni magamat, hogy bármi közbejöhet. Alya büntetést kaphat, a fotózás gyorsan lezárulhat, Marinette sok házit kaphat... De legmélyen tudtam, hogy már semmi remény. Csalódást okoztam az én Úrnőmnek...

Folytatása következik...

______________________________________

Szervusztok! Szerintetek túl gyakran használjuk mi fanfic írók Adrien fotózásait kifogásul arra, hogy valahol miért ne tudjon ott lenni? Igyekszem nem ezt a látszatot kelteni. És ha már szóba jött a többi miraculous fanfic, akkor szeretném megkérdezni, hogy tőlem is elvártok a két főhős közötti intim együttlétet? Még sosem próbálkoztam ilyesmivel, ugyanis én főleg fluffot írok és olvasok, de ha van rá igény, szívesen kipróbálom magam felnőtt tartalom írásában is! Ja, és úgydöntöttem, hogy igyekszem rögtön a befejezésük után felrakni a részeket. A nyáriszünetben legalábbis, hiszen hátha valaki ezzel kapcsolódik ki... Tudom, álmodozzak csak! Na mindegy, én mára ennyi voltam! 😘