Úrnőm, Katica /MIRACULOUS FANFICTION/

Utolsó esély

Az apám volt Halálfej. Értetlenül néztem rá, ő viszont csupán a földet bámulta megsemmisülten. Megfordultam, és Mayura helyén Nathaliet láttam hasonló pózban, és arckifejezéssel. Amit a szerelem hiánya nem pusztított még el az életemben, az most romba dőlt. Düh rémület, bánat, kétségbeesés, és még ezer más érzés kavargott bennem. Az utolsó szalmaszál amibe kapaszkodni tudtam, ami életben tartott engem, az is kezdett kicsúszni az ujjaim közül. Nem volt anyám. Nem volt apám se. Nathalie se lesz már ott nekem. Kagamira se bírok már ránézni. Katica pedig... Katica! A lány elővette, a jojóját, és arra készült, hogy faképnél hagyjon. Nem! Nem hagyhatom elmenekülni! Ez az utolsó esélyem! Ha ő nincs nekem, akkor én sem vagyok többé! Nélküle... nélküle meghalok! Előrántottam a botomat, és a levegőben repülő lány felé lőttem magam. Az ugrása közepén megragadtam a derekát, és magammal rántottam, az Eiffel-torony tetejére.
- Te meg mi a frászt csinálsz?! - kiáltott rám, de rá se hederítettem. A derekát az enyémhez szorítottam, és enyhén a korlátnak nyomtam - Engedj el te szadista, perverz, önző...
- Katica! - vágtam közbe, lefogva kapálózó kezeit - Kérlek hallgass meg!
- Nem vagyok kíváncsi semmire amit mondasz!
- Könyörgöm Katica, ne hagyj itt!
- Pedig azt fogom tenni, szóval engedj el amíg szépen mondom!
- Nem! Ha most elmész én meghalok!
- Jaj, ne hidd már, hogy...
- Nincs már senkim rajtad kívül! Nem lelek már vigaszt senkiben, csak benned! Ha most ellöksz, akkor öngyilkos leszek!
- Próbálsz bűntudatot ébreszteni bennem? Hát pedig neked kéne bűntudatot érezned! Szánalmas vagy! Menj csak, és használd ki a drágalátos barátnődet, ne engem!
- Hidd el érzek bűntudatot. Amióta eltörted mindenem, csak ezt éreztem.
- Hát... - kezdte rivallóan, de aztán elhallgatott. Én pedig folytattam.
- Megérdemeltem amit kaptam. Megérdemeltem, hogy lebucskázzak azon a lépcsőn, megérdemeltem, hogy hónapokig egy tolószékben éljem a mindennapjaimat és megérdemeltem a haragodat. Most is megérdemlem. De kérlek, ne hagyj meghalni. Akár hiszed, akár nem, ha most elmész, akkor én véget vetek az életemnek. Amióta csak megszülettem, a sors ostora csattog a hátamon. Elvesztettem anyámat, az apám elridegült tőlem, soha nem lehettek barátaim, és olyasvalakibe voltam szerelmes, akivel egy szót sem beszéltem soha. Mikor megkaptam erre a lehetőséget, elrontottam. Kapzsi voltam. Nem elégedtem meg azzal, hogy szereted Adrien Agrestet, mert azt akartam, hogy engem szeress. Mert én nem egy híress modell vagyok. Ez csak a látszat, amit sokan szeretnek. A valóságra azonban nem kíváncsi senki. Rám nem kíváncsi senki. Apám pedig, hogy a látszatot tökéletesítse szerzett nekem egy barátnőt. Egy lányt akit nem szerettem és aki nem szeretett engem. Szokás szerint nem én hoztam döntést. Összetörtem a szíved, majd mikor abban reménykedtem, hogy igazán megszerettél, mindent tönkretettem, és csupán azért élek még, mert gyenkélkedésem alatt nem volt alkalmam meghalni. Pedig megtettem volna, ha te így kívánod. Kagami aztán belémszeretett, én pedig nem voltam elég erős, hogy visszautasítsam. Belementem abba a kapcsolatba, amiről soha hallani sem akartam. Eladtam az első csókomat, pedig azt neked tartogattam. Mikor újra a közeledbe kerülhettem, megint visszatért belém az élet. Egyszer utoljára, de már csak addig marad meg amíg te itt vagy. Menj nyugodtan. Ölj meg. Megérdemlem - azzal behunytam a szemem, és hátraléptem. Bárhogy igyekeztem visszatartani, egy könny mégis lecsordult az arcomon. Egy darabig nem történt semmi. Aztán a jojó zsinórjának jól ismert hangját hallottam. Elmegy hát... Megöl... Nem érdeklem őt... Így ér hát véget a történetem.

Vége

______________________________________

Szomorú mi? Most páran bizonyára rosszabnál rosszabb helyekre küldtök éppen, és nem hibáztatlak. Hogy lehet egy ilyen történetnek ez a vége? Hogy lehetek ilyen szívtelen, hogy merem?!
Nos... aki ezeket a kérdéseket feltette magának, azt sikerült átvernem!🤣

______________________________________

Nekirepültem a hátam mögötti falnak, a mellkasaomnak pedig egy női test préselődött. Kinyitottam a szemem. Katica ölelt engem, fejét a vállamra hajtva, a jojója pedig vele együtt a torony tetejéhez láncolt. Átöleltem, mire ő még szorosabban fogott, és halkan zokogni kezdett.
- Ne sírj Úrnőm! - kértem halkan, mire még hangosabban folytatta. Nem tudtam mit kezdjek vele, szóval egy csókot nyomtam a feje búbjára.
- Macska... - szólalt meg sírósan, suttogva - Annnyira hiányoztál!
- Te is nekem, Úrnőm. Te is nekem...
- Ne hívj, így! Nem vagyok föléd való, sőt! Egy utálatos némber vagyok! Egy szörnyeteg!
- Dehogy vagy! Csodás vagy, egy istennő. De ennek sem hívhatlak igaz?
- Igaz.
- Akkor mit szólsz... A bogaramhoz?
- Tetszetős.
Felkuncogtam, és a fejét eltoltam magamtól, hogy a szemébe nézhessek. Homlokomat az övének támasztottam, és ezeket a szavakat leheltem az ajkára:
- Van némi bepótolnivalónk...
Megcsókolt. Nem finomkodott, egyből franciacsókkal kezdte, én pedig azzal valaszoltam. Az ajkaink így is érintkeztek, de a nyelvünk kapta a főszerepet. Kiszabadított minket a zsinór szorításából, és a hajamba túrt, én pedig egyik kezemet a tarkójára, másikat a derekára helyeztem. Csipogott a gyűrűm, majd visszaváltoztam, de őt ez nem zavarta. Folytattuk a csókot kisebb megszakításokkal, és hamarosan az ő fülbevalói is lemerültek. Végül nagy nehezen elszakadtunk a másik szájától, de karjaimmal még mindig nem engedtem el. Néhány könnye még mindig az arcán csillogott, és ezeknek a könnyeknek a helyén adtam neki egy-egy csókot, ezzel letisztítva az arcát.
- Feltehetnénk nektek pár kérdést? - hangzott Nadja Chamack megilletődött hangja egy megafonból. Oldalra fordultunk, és egy helikoptert láttunk a torony mellett lebegni. Lenéztem Marinettre és felsóhajtottam, ő pedig erre nevetni kezdett. Én is vele nevettem. Örökké ezt a nevetést akartam hallgatni, és inkább nem is gondoltam senmmi másra, ami a lelepleződésemmel együtt járt.

Vége

______________________________________

Na ez már egy boldogabb vég, nemde? Egyébként azért hoztam már ma ezt a részt, mert egy kis kárpótlást akartam nyújtani a hiányomért, mert belejöttem, és mert már meg is van a következő könyvem első fejezete, amit valószínűleg pár napon belül meg is osztok majd veletek. A címe Mikor a sors összeláncol. Az a könyv már felnőtt tartalmú lesz, szóval ha ez a könyv, vagy a Fordult a kocka tetszett ÉS úgy érzed készenállsz egy időnként szexuális hangvételű könyvre, akkor ajánlom. Köszönöm a pozitív visszajelzéseket amik a könyveimre érkeztek, bár itt már nem fogok listát készíteni az emberekről. Viszlát!