Úrnőm, Katica /MIRACULOUS FANFICTION/

Leszámolás

A testemet ismét elborította a sötétség, és mikor felszállt, már egy egyrészes, elegáns, sötétvörös öltöny volt rajtam, aminek anyaga a láb- és kézfejemet is befedte, valamint a fejem nagyrészét is eltakarta, és rikító piros csíkok futottak rajta végig. A fejemre felkúszó anyag alól csak az arcom látszott ki, aminek bőre ibolya színű lett. A szemeimet egy nagy vörös üvegdarab védte. Odaléptem Katicához, és a kezében szorongatott sétapálcára helyeztem a tenyerem.
- Kihez van szerencsém? - kérdeztem vigyorogva. Most, hogy Katica közelében lehettem, már nyoma sem volt a depressziómnak. Vagy legalábbis meg tudtam róla feledkezni.
- Éjjeli Lepke - felelte a lány.
- Nos, Éjjeli Lepke, mától fogva te vagy a Skarlát Lepke, aki nem változik vissza képességei felhasználása után, és annyi akumát ereszt el, amennyit csak akar! - a szavak ösztönösen jöttek. Mintha nem is én formáltam volna őket. De Marinette sem. Ő nem olyan volt mint Halálfej. Nem vette el a tudatomat. Bár ha belegondtam lehet, hogy Halálfej se tudta volna... Marinette testén közben vörös fény kúszott végig, és eddig lila-fekete ruhája most vörös-bordóba csapott át. A polcokon pihenő pillangók felszálltak, és örvényt imitálva kezdtek repkedni gazdájuk körül. Marinette felemelte a pálcáját, és a végével sorra megérintette a pillangókat, amik ettől vörös akumákká váltak.
- Mester! - fordult a lány a talizmánok őrzőjéhez - Ha elbuknék, semmiképp ne add vissza neki a talizmánt! Adj neki egy másikat, ha muszáj! A gyűrűt el kell rejteni! Minden áron!
Az öregember beleegyezőn bólintott, Marinette pedig kitárta az ablakot. Az akumák kiözönlöttek, hogy behálózzák Párizs népét, egy azonban Marinette pálcáját szállta meg. A lány akumatizálta magát, majd azon nyomban kiszökkent az ablakon. Egy darabig merengve néztem utána, majd a mesterhez fordultam.
- És most? - kérdeztem.
- Nekünk várnunk kell. Az én feladatom elrejteni a talizmánokat, ha Marinette kudarcot vall, a tied pedig az, hogy a kudarcot segíts neki elkerülni.
- De nem ülhetünk ölbe tett kézzel amíg ő harcol! Nem lehet! Mellette kell küzdenem!
- Hidd el Adrien, pontosan tudom mit érzel Marinette iránt, és éppen ezért azt is tudom, milyen nehéz elengedni őt. Mégis ez a feladatunk. Nem lehetünk örökké ott, hogy megvédjük a szerelmünket - jelentette ki, majd elgondolkodott valamin. Azthiszem neki is volt egy bonyolult szerelme.
- De mester, valahogyan mégis muszáj segítenem! Szeretem őt, és elengedem, de csak ha muszáj!
- Hát most pedig muszáj. Nem tudom észrevetted-e, de nem adott neked harci képességeket. Egy évvel ezelőtt egymagában győzte le Halálfejet. Azt gyanítom, hogy kettesben akarja ezt lerendezni azzal a férfival, aki egyébként csupán a szerencséjének köszönheti, hogy személyazonosságára nem derült fény, és nem került börtönbe. Idén ez bizonyára másképp lesz.
- De most ott lesz Mayura is!
- Ugyanakkor, ha belegondolsz, nem jelentenek akkora veszéjt. Halálfej, ha egyáltalán megjelenik, a Katica talizmánt hozza magával, amivel nyilvánvalóan semmilyen gyakorlata nincsen. Maga Mayura pedig közel sem olyan ügyes mint Halálfej. Igaz, képességeik hasonlóak, mégis a pillangó talizmán az erősebb. Ennek a talizmánnak a tulajdonosa azonban a mi oldalunkon áll, és Éjjeli Lepkének, vagy méginkább, Skarlát Lepkének hívják - a skarlát szónál rámmosolygott. Ösztönösen választottam ezt a színt az Úrnőmnek, elvégre Katicaként is irtó jól állt neki. Reményvesztve sütöttem le a szemem. Nem harcolhatok Katica oldalán. Ha belegondoltam, nem is volt szüksége rám. Most is csak azért kellettem neki, hogy több embert akumatizálhasson, és ne változzon vissza. Az elmúlt hónapokban, sőt, a hősséválásomat megelőző években is tökéletesen egyedül küzdött, és mindig felülkerekedett ellenfelein. Marinette önmagában is legyőzhetetlen volt. És egyébként is utált engem. Minek mennék oda? A depresszió kezdett visszakúszni a szívembe.
- Ne vágj azért ilyen fancsali képet - mondta a mester - Ugyanis figyelemmel kísérhetjük a harcot! - azzal előhúzott egy okostelefont a zsebéből, és a híreket kezdte nézni rajta. Izgatottan huppantam le mellé a földön fekvő matracra. A hírek természetesen a harc körül forogtak. Szerelmem egy döbbenetesen nagy sereget vonultatott fel az Eiffel-torony előtt, és a sereg minden tagja egyedülálló, vörös ruhát viselt. Ő maga, hiába akumatizálta magát, ugyanabban a vörös, elegáns ruhában volt, amit az én erőm színezett ilyenre. Fu mester helyesen gondolkodott, ugyanis Mayura csupán egy hatalmas robotot produkált, Halálfej pedig piros alapon fekete pöttyös testhezálló kosztümben érkezett. Ezüstös szőke haja volt. Nem pont erre számítottam volna egy hozzá hasonló gonosztevőtől. Éjjeli Lepke nyilvánvaló előnyt élvezett. Mikor az ellenség megérkezett, az akumatizált sereg fele felszállt valamilyen egyedülálló módon, (seprűk, rakéták, szárnyak stb.), és tüzet nyitottak az óriásrobotra. A felek egy ideig elszánt arckifejezéssel várták valamelyikük győzelmét, de mivel mindkét oldal már egy ideje keservesen küzdött, ők maguk is kénytelenek voltak bebonyolódni a harcba. Halálfej, vagyis az új Katica nevetségesen ügyetlen volt, Mayura pedig minden erejével a robotra koncentrált, úgyhogy az Úrnőm seperc alatt sarokba szorította őket a saját magától kapott képességével, a... Nem is tudom minek lehetett volna hívni. Képes volt elpárologni, és vörös ködként átlebegni bárhová, illetve bárkit vörös szoborrá tudott változtatni. Két ellenségét alattvalói fogták le, és ő közeledni kezdett Halálfej felé, aki az Eiffel-torony egyik lábánál esett rabul, míg Mayura a Trocadéro közepén. Mikor közel ért a robot egyszercsak eltűnt, és egy toll lebegett elő valahonnan, hogy aztán Mayura kezébe repüljön, és megszálljon valamit. Nem akartam hinni a szememnek. Ahova a toll az előbb eltűnt, onnan most az én tökéletes hasonmásom ugrott elő. Mindkét mancsa feketén csillogott, és megindult az Úrnőm felé. A szívem felgyorsult. Marinette közben levette a fülbevalókat Halálfejről, de a kamera a szörnnyel foglalkozott.
- Sejtettem - mondta a mester - Nem bírok tétlenül ülni - azzal a kezembe nyomta a gyűrűmet.  Hálásan rámosolyogtam és felhúztam a talizmánt az ujjamra, hogy mondjam is a kedvenc varázsigémet. A kinézetem pont olyanná vált, mintha nem lettem volna akumatizálva, és csak simán Macska lennék, de az Úrnőm ruhája sem lilult be, szóval elvileg nem volt baj. Kilőttem azon az ablakon keresztül, amin Marinette is távozott. Szinte hangsebességgel süvítettem a házak felett, bár úgy éreztem, mindtha nem is haladnék. Éppen időben érkeztem, hogy ellökjem az Úrnőmet megölni készülő szörnyet. Az Álmacska nekiesett az Úrnőm egy alattvalójának, és az tenyere érintése nyomán fekete porrá vált. Marinette meglepetten fordult felém. A macska mindkét kezén megmaradt a fekete mágia, ami nem jelentett jót. Felszökkent a levegőbe, majd Mayura mellett ért földet, és lezúzta a nőt lefogó alattvalókat. Én is odaszökkentem hozzájuk, és felkiáltottam:
- Macskajaj! - majd belemélyesztettem karmaimat az elporladó Mayura vállába. Vagy legalábbis ezt akartam csinálni, de nem sikerült, ugyanis Mayura nem porladt el, csupán felnyögött. Ez most komoly?! Az igazi Feketemacska gyengébb mint az Álmacska? A talizmánom tényleg nem bírt ennél többet kihozni magából? Nem ez volt a második legerősebb ékszer? Felháborító! Az Álmacska felémsuhintott a karmaival, de elkerültem a végzetes érintkezést. Egy hátraszaltóval elugrottam, az imposztor pedig követett. Egy darabig menekültem előle, majd miután beláttam, hogy szánalmas amit csinálok, megfordultam és bemostam neki egy jó nagyot. Erre meglepődött, de aztán elvigyorodott, és ő is ökölbe szorította a kezét, hogy utánozzon. Ezt azonban nem hagytam neki, helyett kigáncsoltam, és jó erősen belerúgtam, hogy átrepüljön a Szajna felett, egyenesen Mayura hátának, aki az Úrnőmmel viaskodott. Az ellenség fekete porként hullott a földre, páva-kitűzője pedig a hamvak tetejére zuttyant. Az Álmacska rémült kiáltással szintén semmivé foszlott, a hamuból pedig egy fehér toll szállt elő, majd röpült tova. Az Úrnőm levette a pillangó brosst, ezáltal megsemmisítve minden akumát, és szobrot, majd felvette régi fülbevalóit és a jól ismert Katicává változott. Miközben ő a dolgok helyrehozásán ügyködött, addig én oda pillantottam, ahol Halálfejet láttam korábban láttam lefogva, és elakadt a lélegzetem.

Folytatása következik...

______________________________________

Szervusztok! Tudom, megint egy nagyobbacska szünetet tartottam, de nem tehetek róla. Iskolai lelki gyakorlaton voltunk, ahol tilos a telefon, és ahol meg is betegedtem, úgyhogy miután hazaértünk még mindig nem tudtam nekilátni a dolognak, de tegnap rájöttem, hogy ez milyen szánalmas, úgyhogy hajnali négyig fenn voltam, és ezt írtam. Ezért is lett olyan gyenge. Na viszlát a következőben!