Úrnőm, Katica /MIRACULOUS FANFICTION/

Kellemetlen meglepetés

- Igen, Adriennek van barátnője - mondta az apám olyan közönnyel, mintha csak az időjárásról beszélt volna.
- Ó valóban? - kérdezte Nadja a riporterekre jellemző sztoriéhes arckifejezéssel - És ki volna az?
Fel akartam állni, hogy ellentmondjak apámnak, de Nathalie megfogta a csuklómat, és jelezte, hogy maradjak a helyemen.
- A lány neve Kagami Tsurugi.
Egy kicsivel odébb ülő lány halkan felsikkantott, majd sutyorogni kezdett az anyjával. Oda fordultam. A nő hamar elhalgattatta a lányát, aki ránézésre kínai származású lehetett, rövid fekete hajjal, ami szigorúan volt a feje köré rendezve. Felismertem őt. Ugyanoda jártunk vívni, de sosem beszéltem még vele.
- Ó! Hiszen vele ma már találkoztunk nem igaz? Ha jól tudom ő is vívni jár, akárcsak Adrien.
Észrevettem, hogy engem néz, de mikor a tekintetünk találkozott, ő gyorsan elfordult. Kifejezéstelen arcot vágott. Vajon ő tudta?
- Igen Nadja, így igaz- helyeselt közben apám.
- És mondja Mr Agreste, eddig hogyhogy nem tudtunk a két fiatal románcáról? - kérdezte a riporter egy huncut mosoly kíséretében. Megsemmisülten halgattam meg a beszélgetés hátralevő részét. Nem tudtam elhinni. Apám az imént jelentette ki, járok egy lánnyal. Aki nem Katica... Egy teljesen idegen lánnyal aki nem Katica... Az apám elzárt engem Katicától... Innentől semmit sem fogtam fel ami körülöttem történt. Nem hallottam a beszélgetéseket, nem láttam az embereket. Minderől megfeletkeztem. Egy gondolat visszhangzott a fejemben: Elveszítem őt. Elveszítem Katicát. Némán tűrtem, hogy a műsor végeztével kivezessenek a stúdióból, és beültessenek az autóba. Az apám kommunikációs eszközeként szolgáló tablet most kikapcsolva pihent Nathalie ölében. Az apám hosszú ideje nem beszélt velem szinte semmiről, de ezt csak említette volna... Nem lehet igaz. Ez csak álom. Biztosra kell mennem.
- Nathalie - szólaltam meg halkan - Jól hallottam amit az apám mondott?
- Igen - felelte minden együttérzés nélkül Nathalie - Az apád kijelentette, hogy te és Kagami Tsurugi kisasszony egy pár vagytok.
Egy darabig csöndben ültem, aztán újra megszólaltam:
- Miért?
- Mert apád, és Tomoe Tsurugi hosszú ideje baráti kapcsolatban állnak, és úgy gondolták összeilletek.
- Miért így kellett megtudnom?
- Apád megtiltotta nekünk, hogy beszéljünk róla a jelenlétedben.
- Ti tudtátok?!
- Igen, Adrien. Tudtuk.
- Mióta?
- Három napja. Azóta te és Kagami hivatalosan is együtt vagytok.
- Hogy érted azt hogy hivatalosan is? Sehogysem vagyunk együtt! Még nem is beszéltem vele soha!
- Hamarosan fogsz. Holnap délután Kagami látogatást tesz nálad.
- Tessék?!
- Jól hallottad. És apád arra kér, hogy légy kedves a kisasszonnyal.
- Beszélni akarok vele!
- Sajnos ez jelenleg nem lehetséges.
- Már megint dolga van mi? Nincs ideje a saját fiával beszélni!
- Megérkeztünk.
Duzzogva szálltam ki a kocsiból, felmentem a szobámba, és becsaptam magam mögött az ajtót. Dühös voltam mindenkire. Gyűlöltem a sorsot, amiért képes ezt tenni velem! Gyűlöltem azt aki ilyenre írta a történetemet! De nem tehettem semmit. Elvesztem. Elvesztettem Katicát. Katica... Csak ekkor jöttem rá, hogy Katica végül egyáltalán nem mutatkozott. Félretettem minden érzésemet, és egyetlen feladatra koncentráltam. Átváltoztam és elrohantam Marinette háza felé.

Folytatása következik...

______________________________________

Sziasztok! Na meglepődtetek? Mivel az előző rész rövid lett, gondoltam hozzácsapok mégegy rövidet. Eredetileg egy a szokottnál kétszer hosszabb részt akartam írni, hogy aztán szokott időben rakjam fel (ahogy a másik könyvemnél is csináltam), de eszembejutott, hogy az milyen sokáig tartott nekem, plusz ez a rövid rész közel sem volt olyan rövid mint az a rövid rész. Mielőtt megkérdeznétek... Igen, mondták már hogy sokat beszélek. Rajtam kívül más se tudta idáig, hogy ki az a Tomoe Tsurugi? Na, viszlát!