summertime sadness |billy hargrove ff|

Első fejezet

-Szia,szépségem!-mosolyog rám és bűzlik a szája az alkoholtól.-Nem gondoltam volna,hogy te is itt leszel ma este. Azt hittem,te sokkal elitebb partikba jársz-hangja annyira gúnyos,hogy mindjárt pofán vágom. Ha ismerne,tudná hogy minden vagyok,csak nem elit.-Ó,csak nem megsértődtél most?-neveti el magát.
Idegesen felállok,és leviharzom a lépcsőn. Bemegyek a táncoló tömegbe,legjobb barátnőmet és pasiját keresve,és szinte azonnal megpillantom Steve haját. Elindulok feléjük.
-Bocsi,de nekem nem jön be ez a buli!-kiabálom túl a zenét.
-Ne csináld már ezt,Cora! Megígérted hogy jól érezzük magunkat!-vet rám szomorú pillantást Nancy. Igaza van,tényleg jól kéne éreznem magam. Kiszúrok egy vodkás üveget a kezében,kikapom belőle és meghúzom. Az ital forrósággal árasztja el a testem,és marja a torkomat. Steve haverjaitól nevetést hallok,de nem érdekel. Még egyszer meghúzom,majd búcsút intve nekik elindulok az udvarra. Levegőre van szükségem. Kint kevés az ember,így leülök a medence szélére. Érzem,ahogy az alkohol elkezd lassan kiütni amikor két tenyeret érzek a hátamon és a következő pillanatban a vízben kapálózom. Mikor sikerül újra levegőhöz jutnom,csak gúnyos nevetéseket hallok. Kinyitom a szemeimet és Őt látom,az idióta haverjaival. Leguggol oda,ahol pár pillanattal ezelőtt én ücsörögtem.
-Szivecském,tudod én nem fogadom el hogy egy ilyen lány,mint te így viselkedjen velem.-kinyújta a kezét amit pár pillanat múlva megragadok annak reményében,hogy segít kijönni. Ám amikor majdnem kint vagyok,megint visszalök,s haverjainak nevetéseit innen is hallom. Kijövök,ám ekkor csak az eltűnő alakjaikat látom. El kell tűnnöm innen. Kimászom a medencéből,és újra barátaim keresésére indulok. Szerencsére azon a helyen találom őket,ahol hagytam.
-Te jó ég Cora,mi történt?-kérdezte aggódva Nancy.
-Majd holnap elmesélem-válaszolom elkeseredve-Steve,haza tudnál vinni?-faggatom elcsukló hangon.
-Sajnálom,de már ittam-magyarázkodik. Ez remek.
-Értem akkor...mindegy-válaszolom. Egy gyors búcsúzás után elindulok hazafelé gyalog. Ekkor rám tör a sírás,hogy megint ez történt. Utálom a bulikat,mindig történik valami.
Igaz,hogy nyár van,de éjszaka így is hül a levegő,ezért vacogok a vizes ruhámban. Potyognak a könnyeim és ráz a hideg amikor egy ismerős kék Camaro kamyarodik be. Már megint kezdődik...
Lelassít mellettem és lehúzza az ablakot.
-Szállj be,nem akarom hogy megfázz!-szól ellentmondást nem tűrő hangon
-Inkább megfázom,minthogy veled kelljen egy légtérben lennem!-vetem oda neki.
-Figyelj,sajnálom a medencés incidenst-a hangja nem is tudom..megbánással teli. Kötve hiszem. Inkább csak meg akar fektetni.
-Melyik haveroddal fogadtál,hogy lefekszel velem ma este?-vágom oda neki gúnnyal teli hangon.
-Egyikkel sem. Tényleg.-komolyan gondolja? Biztos hogy nem. Billy egy önző alak.-Kérlek,szállj be a kocsimba-most könyörög? Milyen aranyos! Dehogy,Cora nem aranyos! Ez a fiú csak kihasználna. De ekkor valami elpattan az agyában,kiszáll a kocsiból és beültet az anyósülésre.
-Ha ki mersz szállni,neked véged!-fenyegető a hangja. Egy könnycsepp végigfut az arcomon,majd sorban a többi. Az autó teljes gázzal elindul. Istenem,miért kellett kiszemelnie magának?