summertime sadness |billy hargrove ff|

Kilencedik fejezet

Abban a pillanatban csak mi ketten létezünk. Elfelejtem a gorombaságait,a megjegyzéseit és mindent. Ha valaki pár nappal ezelőtt azt mondja,hogy én és Billy egy párt fogunk alkotni,biztos a képébe nevetek. Elválik ajkaimtól és a barna szemeimbe fúrja a tekintetét.

-Mit szeretnél csinálni a nap további részében?-kérdezi egy mosoly kíséretében.

-Talán...elmehetnénk biciklizni vagy kocsikázni utána meg valahova beülhetnénk kajálni.

-Nekem tökéletes.-küld egy ezer wattos mosolyt én meg egy szemforgatás kíséretében a szekrényemhez sétálok. Elkezdek nézelődni a ruháim között,de egy kezet érzek meg a derekamon. Libabőrös leszek az érintésétől.

-Mi még itt nem tartunk.-egy csalódott sóhaj hagyja el ajkait.

-Remélem,hogy egy apáca leszel és a nászutunkig nem lesz köztünk semmi!-vágja a fejemhez felháborodottam. Megfordulok és a mellkasába csapok,ám ő elkapja a csuklóm és az erőszakos Billyvel találom szembe magam. Másodpercek alatt megváltozik arckifejezése és elengedi a csuklóm.-Sajnálom.

Megrázom és egy mosolyt küldök felé. Végre,haladás.

-Kimész amíg átöltözöm? Kérlek.

Bólint egy aprót és szó nélkül elhagyja a szobámat. Előveszek a szekrényből egy farmerszoknyát amibe egy pink övet fűzök,egy fehér pólót rózsaszín szegéllyel illetve egy fehér sportcipőt. 

Gyorsan magamra öltöm a ruhadarabokat és kettő apró bogyóba fogom a hajam. Felteszek egy minimális szempillaspirált és egy kis szájfényt. Egy utolsó pillantást vetek magamra és kimegyek a szerelmemhez. 

-Mehetünk!-végigszemlél engem és magához húz a derekamnál fogva.

-Gyönyörű vagy.-lehel egy csókot ajkaimra. Elmosolyodom és rákulcsolom ujjaimat az övére. Levezetem a földszintre és szembefordulok vele.

-Nos,akkor mi legyen?-kérdezem tőle.

-Mutatok egy helyet.-bólintok és kisétálunk a bejárati ajtón,amit aztán gondosan bezárok.

Beülünk a jól ismert kék Camaroba és a fiú beindítja az autót. A motor hangos zajjal elindul és Billy beköti magát,illetve én is. A rádióból halkan szól Eric Carmen Hungry Eyes című száma.

-Te mióta hallgatsz ilyen dalokat?

-Mióta ismerlek. Minden lány ilyen számokért van oda.-elnevetem magam.

-Azok más lányok. Miattam nem kell megváltoztatnod se az ízlésed,se a külsődet. Úgy vagy jó,ahogy vagy,Billy. Én ebbe a fiúba szerettem bele.

-Én meg ebbe az idegesítő lányba,aki sose azt csinálja,amit én akarok,hogy tegyen.-neveti el magát.

Az út további része csendesen telik. A keze a combomon pihen és csak akkor enged el,mikor vált. Érzem a tekintetét magamon és mikor ránézek sejtésem nem csal. Hihetetlen,mennyire el tudok veszni ebben a kék szempárban. Lekanyarodunk egy földúton.

Egy elhagyatott uszodánál lyukadunk ki. Leállítja a motort és kicsatolja a biztonsági övet.

-Legalább szólhattál volna otthon,hogy vegyek fürdőruhát!-háborodok fel.

-De nem akartam!-gúnyosan rám mosolyog.

-Hogy én mennyire utállak!-szállok ki idegesen az autóból és becsapom magam után az ajtót. Ő szokásához híven követ is engem.

-Na,ne haragudj.-ölel át hátulról és a nyakamba fúrja az arcát. Apró puszikkal lepi el nyakam,a szőke göndör haja csikizi a kulcscsontom. Elkuncogom magam,erre ő,hogy tetőzze e nevetésem a bordáim közé fúrja a mutatóujját. Sikoltások és nevetések hagyják el ajkaim,mikor motoszkálást hallunk egy nagyobb bozót felől.

-Szerbusztok gyerekek! Remélem tudjátok,hogy erre a helyre tilos bejönni!-lép ki a bokrok közül Hawkins morcos zsaruja,Hopper.-Most elengedlek titeket,de legközelebb fizetnetek kell!-emeli fel mutatóujját fenyegetően a rendőr.-Viszont látásra,kölykök!-terel be minket a kocsiba.

Billy feszülten beindítja a motort.

-Billy,ez nem a világvége...-nyúlok arca felé,de ő elkapja a csuklóm. Kék szemei elsötétülnek és harag tombol bennük. Ütésre emeli a kezét én pedig készségesen várom a fájdalmat..

Remélem tetszett ez a rész, írjátok le a véleményetek kommentbe illetve vote-oljatok! A következő részig is sziasztok! <3