summertime sadness |billy hargrove ff|

Negyedik fejezet

Belemerülök az olvasásba,így arra eszmélek fel,hogy kattan a zár és anyukám lép be rajta.
-Szia anya! Ennyi már az idő?-nézek a faliórára ami reggel 10 helyett már 16-ot mutat. Felállok az asztaltól és megölelem. Magambaszippantom az illatát,ő pedig két kezébe fogja az arcom és puszit nyom a homlokomra.
-Milyen volt az este?-az anyám nekem olyan,mintha a legjobb barátnőm lenne. Mióta ketten vagyunk,sokkal jobb a kapcsolatunk. Elveszem kezéből a szatyrokat és a konyha felé veszem az irányt,vele a nyomomban.
-Egyébként tegnap mikor hazaértem apád keresett téged-kezdi el kipakolni a frissen vett élelmiszert-Szeretne téged elvinni két hétre nyaralni valahova Kaliforniába.
A szüleim 14 éves koromban elváltak,de meglepően jó a kapcsolatuk. Apukámmal is rendszeresen vagyok.
-Nekem oké!
Miután elpakoltuk a konyhaszekrénybe és a hűtőbe az ételt,ő letelepszik a kanapén én meg felmegyek a szobámba. Felteszek a fejemre egy arcpakolást. Elterülök az ágyon és újra olvasni kezdek. Kis idő elteltével egy autó megáll a házunk előtt majd pár perccel később anya kopog az ajtómon.
-Kicsim,látogatód van!-nyit be egy ismerős fazonnal a háta mögött.
Billy a maszkom és az öltözékem láttán elneveti magát én meg megforgatom a szemeimet. A srácon a szokásos farmerja,fehér pólója és farmerkabátja van. Anya egyedül hagy minket,a fiú meg belép a szobámba becsukva maga mögött a faszerkezetet.
-Szia Billy.-ülök fel becsukva a könyvemet. Leül az ágyam szélére-Te mégis mit csinálsz?
-Elviszlek ma este magammal!-villantja meg azt a bizonyos mosolyt.
-Én veled biztos nem megyek sehova!-nevetem el magam.
-Én is segíthetek áöltözni és eljönni velem az autómig-neveti el ő is magát.
-És egyáltalán hova mennénk?-nézek bele a szemébe egy vigyorral az arcomon.
-Én puccos helyekre nem viszlek el,de azon kívül bárhova.
-Akár a görkorcsolyapályára is?-megmosolyogtat a gondolat,ahogy Billy csetlik-botlik egy görkorcsolyában. Halkan elkezdek kuncogni.
-Akár oda is. De mi ennyire vicces?-nemlegesem megrázom a fejem,hogy semmi mire elkezd csiklandozni belőlem meg kitör a nevetés. Ő fölém kerül és abbahagyja amit csinált. Percekig csak bámulunk egymás szemébe. Ha nem állunk le,bele fogok zúgni. Elkezd közeledni ajkam felé,de közbevágok.
-Akkor..azt hiszem én átöltözöm és rendbeszedem magam-emelem ki az átöltözöm szót,ezzel is utalva arra hogy menjen ki. De erre ő kényelmesen elhelyezkedik csak az ágyamon és engem bámul. Szólásra nyitnám a szám,de megelőz.
-Nem fogok kimenni,ne is álmodj róla.
-Ez még mindig az én házam,Billy szóval jobb ha fogod azt a formás segged és kisétálsz a szobámból.
-Tehát szerinted formás a seggem?-persze,hogy a lényeget hallja meg és teszi szóvá. Megrázom a fejem és keresni kezdek a szekrényemben. Egy világoskék rövidnadrág mellett döntöttem,aminek magas a dereka és az alja combközépig ér,illetve egy piros-bézs csíkos testhezálló póló mellett ami kicsit rövidebb,de pont eleget takar.
-Mostmár tényleg kimehetnél.-mosolygok rá,de nem mozdul.
-Én meg tényleg nem fogok.-csúszik önelégült vigyor az arcára.
-Hogy te mennyire...!-nevetem el magam,felkapok a kezem ügyébe kerülő ruhát és hozzávágom. Jobban szemügyre veszem,mi is került hozzá. Egy fehér melltartóm. Baszki!
-Ez egy nagyon szép darab,Cora! Igaz,szívesen megnézném rajtad.-vigyorog perverzen. Odatrappolok mellé és kikapom a kezéből majd beviharzom a fürdőbe.
Bezárom a kulcscsal az ajtót és minél előbb átöltözöm. Lemosom magamról az arcmaszk maradékát. Ma már ez a második alkalom,hogy beégetem magam előtte. Felkenek egy nagyon minimális sminket és egy kontyba összefogom vállig érő hajam.
Visszamegyek a szobába és Billyt az ágyamon találom,ahol hagytam.
-Indulhatunk.-kapom fel az íróasztalom mellőt barna hátizsákom.
Bólint egyet és lemegyünk a nappaliba.
-Szia anya,majd jövök-intek neki és kimegyek az utcára.-Most leközlöm veled,ez nem randi.
-Nekem annak tűnik. És csak tudd,nem fogunk korcsolyázni. Meglepetés,hogy hova megyünk.
Beszállunk mindketten a jól ismert autóba és bekötöm magam. Ő beindítja a motort és elindul.
-Egyébként gyönyörű vagy.
Zavartan elmosolyodom bókja miatt és érzem hogy elvörösödöm.
Elhagyjuk a várost és a lehúzott ablaknál a szél belekap a hajamba. A fiú tekintetét érzem magamon de én nem nézek vissza rá.
Bekanyarodunk egy földútra, pár száz méter után lefékez és leállítja a motort. Mindketten kiszállunk ő pedig kivesz egy táskát a hátsóülésről.
-Készen állsz megmászni egy dombot?-nyújta halkan kuncogva a kezét.
-Én mindig!-vágom rá és készségesen megfogom a kezét. Felsétálunk a dombtetőre,igaz a rövid út alatt többször is majdnem elestem. Leterít egy piros pokrócot és leül rá.
-Nekem az is jó ha ott állsz. Legalább lesz helyem.-mondja nevetve. Lehuppanok mellé és beszippantom a friss levegőt. A csillagos eget pásztázom. Kiráz a hideg.
-Kicsit lehűlt a levegő..-jegyzem meg. Ő bólint egyet és a hátamra teríti a dzsekijét. Beszívom az illatát és próbálom az illatot elraktározni az emlékezetemben.
-Nézd,hullócsillag!-mutatok az ég felé és kezdek el tapsikolni.
-Nem értem,miért ekkora szám ez a hullócsillag dolog.-forgatja meg a szemét.
-Ne legyél már ennyire negatív!-hajtom vállára fejem.
-Én soha!-néz bele a szemembe. Én elveszek ebben a kék szempárban. Másodperceken belül megérzem forró ajkait. Kezeit arcomra helyezi. Percek múlva elválunk egymástól.
-Izé..-dadogok zavarztan. Az utóbbi pár percben ismeretlen érzések kerítettek hatalmukba.
-Mindegy. Felejtsd el. Mindent.-a hangján hallatszik hogy ideges.
Visszamegyünk a kocsijához. Az út hazafele csendesen telik. Megáll a házunk előtt.
-Szia Billy-szállok ki a kék Camaroból. Ő teljes gázzal elhajt én pedig csalódottan és könnyeimmel küzködve bemegyek a lakásba.
-Szia kincsem. Milyen volt az este?-bombáz el kérdésekkel anyám. Jelenleg úgy érzem mintha kiszakítottak volna a szívemből egy darabot.
-Sajnálom,anya. Ehhez most túl fáradt vagyok. Jó éjt.-megyek fel az emeletre. Becsukom magam mögött a szobám ajtaját. Elsírom magam. Azt hiszem beleszerettem. Belezúgtam Billy Hargroveba. Nem hittem el hogy ilyen érzéseket fog kiváltani belőlem egy ilyen alak. Átöltözöm pizsamába. Bebújok meleg takaróm alá és tovább itatom az egereket majd lassan elragad az álmok világa.