summertime sadness |billy hargrove ff|

Ötödik fejezet

Álmosan kinyitom a szemeim és az éjjeli szekrényen lévő halványsárga órára pillantok,ami 11:34-et mutat. Tehát egyedül vagyok itthon. Kikászálódom puha párnáim közül és átmegyek a fürdőszobába. A tükörben elszörnyülködve nézem vörös,kisírt arcomat. Csak egy játék voltam neki,semmi több.
Leveszem magamról a rózsaszín,pöttyös pizsamám és beállok a zuhany alá. Próbálom a forró vízzel felmelegíteni összetört szívem,de semmi. Semmit nem érzek,csak az elviselhetetlen fájdalmat. Könnyeim áztatják az arcom megint. Még percekig állok a vízsugár alatt,majd elzárom és megtörülközöm.
Hajamat kivasalok és visszaballagok kis szobámba. A szekrényből kikeresem a kedvenc farmerszoknyám,egy fekete övet és egy sötétkék spagettipántos trikót. Felveszem őket és újra a fürdőben kötök ki. Felkenek az arcomra egy kis alapozót,hogy eltűntessem a fájdalmam nyomait. A telefonhoz sietek és rögtön tárcsázom a megszokott számot.
-Háló?-szól bele egy ismerős hang.
-Szép napot,Mrs. Wheeler,Nancy otthon van?-szólok illedelmesen.
-Persze,kapcsolom.-hallom a hangján ahogy mosolyog.
-Szia Cora,mizu?-cseng fel legjobb barátnőm hangja a vonal másik felén.
-Tudnánk beszélni? Sürgős!
-10 perc múlva a szokásos helyen!-bontom a vonalat és elindulok a törzshelyünk felé,a Starcourt pláza fagylaltozója felé. Felteszem a fejhallgatómat a fejemre és bekapcsolom az egyik kedvenc számom. Most az a-ha Take on Me című száma mellett döntök. Megint ő jut eszembe. A mosolya. A nyugodt arca,miközben alszik. A kék szemei és a göndör fürtjei. Egy könnycsepp végiggördül az arcomon,de gyorsan letörlöm. Gyorsan szedem a lábaimat,így perceken belül a parkolóban vagyok. Bemegyek az üvegajtón és azonnal a Scoops Ahoy martóz-színű kirakata felé veszem az irányt. Belelépek az üzlethelységbe és a pulthoz megyek,ahol Robin és Steve beszélget.
-Sziasztok. Miujság?-támasztkodom a pultnak és hamis mosolyt varázsolok arcomra. Steve kikerüli a pultot és átölel.
-Szia,Cora. Semmi,Nancy mesélte hogy gáz van. Róla van szó?-fogja kezei közé arcom.
-Mármint kiről?-vágok értetlen fejet.
-Billyről. Nem tetszik nekem,hogy eltűntés a buliról és napokig nem jelentkeztél. Mit művelt?-kérdezi aggondalmasan.
-Tényleg semmi nem történt csak..kicsit beszélgettünk meg ilyenek.
-Meg ilyenek? Hallod egyáltalán mit beszélsz,Cora? Tartsd magad távol attól a szemét alaktól. Tudom,mit beszélek. Ő veszélyes rád nézve.
-Értettem főnök.-nevetem el magam,de arckifejezése továbbra is komor. -Akkor én leülök.-vörösödöm el és kínos vigyorral az arcamon leülök az egyik boxba. Az étlapot kezdem olvasgatni,bár a jól ismert fagylaltneveket találom rajta.
-Na,mi történt?-vetődik mellém egy alak,ismerős hanggal.
Elmeséltem neki mindent,a buli napjától kezdve. A nála alvást,a "randit",a csókot és utána az elutasítását. Tényleg,mindent.
-Komolyan azt mondta,felejts el mindent? Na majd én adok neki akkora felejtést,hogy élete végéig megjegyzi!-csap mérgesen az asztalra.-Tudtam,hogy csak arra megy,de hogy ezt is megtegye. Nem hiszem el komolyan!-mérgelődik.
Ekkor megáll egy árnyék az asztal előtt és mindketten értetlenül meredünk a szőke,göndör hajú fiúra.

Sajnálom,ez most elég gyatra rész lett,de a koli és a suli mellett nincs időm és energiám írni,de igyekszem. Lehet,a héten még hozok egyik nap részt,addig is sziasztok!🥰