one part

3.1K 118 15
                                    

P.J.

Nos, még mielőtt kérdezgetnél, Jimin vagyok. Park Jimin. 16 éves, 168cm magas, vékony, de mégsem az az anorexiás fajta. Egyedül élek anyukámmal, lassan 13 éve.

'édes'apám már ha lehet így nevezni azt a tuskót, elhagyott minket. Anyukám abban az időben nagyon sokat dolgozott, és kicsit elhanyagolta azt a barmot. Aki ezt megunta és elpártolt egy másik nőhöz.

Először kérvényezte a felügyeleti jogomat, de alig lehettem 10 éves, mikor rájöttem, hogy nagyon nem vagyok rá kiváncsi. Ahogy a mostmár 8 éves féltesómra sem.Hát akkor még arról a szerencsétlen pénzéhes szukáról ne is beszéljünk.

Igen... lehet ez szívtelennek hallatszik, de ez van. Anyát választottam, és még választanám ezerszer is ha kell. Apám pedig ha velük érzi magát jól, hát egészségére, én aztán emelt fővel rugdostam ki az életemből, amit nagyon nem bántam meg.

Visszarángatva magam a jelenbe, tépek hajzuhatagomba.

Az utolsó nehéz és méretes bőröndöt berakva a taxi csomagtartójába, huppantam be anya mellé a hátsóülésre, izgalommal és egy kis aggodalommal túlfűtött érzésekkel.

- Félsz Jimin?~ kérdezte édesanyám.

Festett mogyoróbarna haját kezdte utolérni az idő fogaskereke, néhol hajzuhatagjában felfedezhető volt pár őszhajszál de nőiességén ez sem fogott ki, hisz gyönyörű arcán aligha felismerhető korának terjedelme.

- Egy kissé..igen.~ ölemben pihentetett, átlagnál kisebb kezeimre sandítva, haraptam alsó ajkamba.

Nem is kicsit félek.. Fájdalmas belegondolni abba, hogy itt hagyjuk Busant. Az én szülővárosomat, a kicsinyke de mégis otthonos házat amiben felcseperedtem..

Annyi emlék köt ide, a sok téli hócsata a szomszéd gyerekekkel. A tavaszi virágültetések anyával ami egy kiadós zuhanyt követelt maga után, hisz mindig tetőtől-talpig sáros lettem, anya nagy mulatságára.
Erre a gondolatra akaratlanul is elmosolyodtam. Vagy a személyes kedvenc elfoglaltságom, mikor a hátsó hintaágyba feküdve, a nyári lágy szelő simogatta bőrömet ezzel bizsergető érzést keltve bennem. Épp azon filózva hogyan tudnám levenni a lábáról az abban a pillanatban szerintem legszebb kislányt az oviban. Na igen azóta nagyon sok minden változott...

-Jimin..~ anya hangjára felkaptam a fejem, mivel ahogy látom megérkeztünk a vonatállomásra.

Kiszálltam a taxiból félénken majd anya segítségével kivettem a bőröndjeinket.

-Ne aggódj nem lesz semmi baj.
És garantálom az új otthonunk is tetszeni fog!~ jött izgalomba a negyvenes éveiben járó nő a lakás említésére, mire elmosolyodtam de, még mindig bennem volt a félelem.

Az út eléggé hamar eltelt. A nagyját bambulással töltöttem, vagy az ablak nyújtotta tájra, vagy az előttem, pontosabban velem szemben lévő fiúra. Hát igen, néha kell ilyenis.

De nem tudtam szemeim levenni róla. Hisz.. olyan fennséges látványt nyújtott. Fekete haja kószán állt, amibe előszeretettel túrt bele. ohh.. hogy mennyire tépném én is meg, mondjuk a vonat mosdójában alatta nyögve.. vagy kikötözve a.. elkapva tekintetem, a fiúról, vörösödik el arcom.

Na faszom.. ez nem volt jó ötlet. Lepillantva ölembe látom, kis Jimin nem épp nyugalmi állapotban van. Szóval.. konkrétan álló farokkal szálltam le a vonatról. Ah csak anya észre ne vegye..

J.J.


Mérlegeld a helyzetet! Hajnali ötkor, a nővéred keltegető kiabálására ébredni, tiszta másnaposan, azzal a gondolattal felülve ágyadban, hogy két órája feküdtél le aludni nem a legcsodásabb élmény. Ugye? Nekem mégis így kezdődött a hétfő reggelem, mitne mondjak szuper!

Kiküldve Jisoot a szobámból kaptam hasogató fejemhez. A faszomnak kellett Yoonginak még vasárnap este házibulit tartania.. Mondjuk megérte, amilyen kis macát fogtam ott..huu, leesett állal méregettem körülbelül fél órát, mire úgy éreztem eljött az én időm és lecsapok a formás kiscsajra.

Aki remélve, hogy nem csak egy egy éjszakás kaland lesz, bele ment a kis játékomba. De a végén sajna el kell szomorítanom mindenkit, mivel nem mellettem fogja a mai nap első napsugarajait megtekinteni az ágyból. Ez van, drága naív ribanckám..majd talán máskor, és mással.

Kuncogva léptem ki boxeremből a fürdőkabin előtt, majd beszállva állítottam a megfelelő hőmérsékletre a rám zúduló víz mennyiséget. Újabb nap abba a lepratanyában..Király!


𝕍𝕒́𝕝𝕒𝕤𝕤𝕫 𝕖𝕟𝕘𝕖𝕞! [𝒥𝒾𝓀ℴℴ𝓀 𝐟𝐟.]✓ befejezetlenDonde viven las historias. Descúbrelo ahora