𝕍𝕒́𝕝𝕒𝕤𝕤𝕫 𝕖𝕟𝕘𝕖𝕞! [𝒥𝒾𝓀ℴℴ𝓀 𝐟𝐟.]✓ befejezetlen

eleven part

Nincs átolvasva!

P.J.

Lassan azt hiszem, hogy a korosztályom úgy van elcseszve, ahogy az elő van írva. Ennyi részeg és undorító embert, egy helyen..

Jin ilyen emberekkel barátkozik? Jó mondjuk ezt nem hiszem, nem így ismerem. Viszont aggaszt a tény hogy a barátja ilyen társaságban lófrál. Két óra telt el a mosdós ominózus eset óta, hajnali egy óra van, és csak hárman próbáltak rám mászni. Nyugtató.

Princess-t keresve nézelődök tovább a kanapéról, de a félhomály és a sok ember elveszi szemem elől a lehetőséget hogy akárhol is észre vegyem. Vállat vonva állok fel hirtelen.

Ha akar úgyis keres, bár lehet haza megyek. Nem is értem minek jöttem el.. Hirtelen émelygés kap el, és szédülve kapok fejemhez. Az az epres szutyok ennyire erős volt? Mindjárt rókázok.

Felkapva a nyúl cipőt rohanok szélsebesen a mosdó felé, a lépcsőn kerülgetve az idegen alakokat. Berontva nem is kopogtam, ha van valaki bent, ha nincs, nekem ki fog jönni az aminek ki kell jönnie.

A mosdócsésze felé hajolva engedem ki magamból az édes alkoholt, öklendezve. A keserű íz végig szántja szám legelrejtettebb zugát is. Hogy én milyen rég hánytam anyám.. Legutóbb talán a nagynénim esküvőjén, elrontották az egyik menüt, amit én előszeretettel tömtem magamba..

A végén már csak öklendezek. Kisidő múlva lehunyva szemeim dőlök karjaimra. Mikor már az alvás szélén álltam (vagyis ültem, hehe:D ) egy torok köszürülés csapja meg füleimet, kicsit kábán, de mégis felemelem fejem, ami mintha most ezerszer nehezebb lenne a kelleténél. Viszont amit látok nem tetszik szemeimnek..

Jungkook az, egy másik.. ohm lánnyal? vagy fiúval? nem tudom, hogy ez a részegség miatt van-e, de a gyereknek hosszú szőke haja van, de a félhomály a borostáját így sem fedi el. Szóval feltételezem fiú. A szituáció láttán, hisz a fiú blúza félig le van tépve róla, Jungkook inge pedig ki van gombolva, és fiút ölelgeti, hirtelen egy feszítő érzés melengeti mellkasomat, mintha valaki megdöfött volna. Egy késsel talán. Egy kis csomó keletkezett torkomban, amit nem is realizáltam, csak nagyot nyelve felálltam, és elnézést kérve kimentem a fürdőből.

Szóval nem is szeret.. ez vicces, hisz nem is értem én miért gondolkozok ezen, hisz én miért szeretném?

Alig beszéltünk, és nincs is egy napja hogy ismerem. Tiszta gyerekes vagyok, de most tisztán érzem azt a féltékenységet, amit akkor éreztem mikor az óvodában elvették a kedvenc játékomat. Ami az enyém, és csak én nyúlhatok hozzá. De hisz a szerelem nem erről szól.. nem sajátítjuk ki a másikat, csak szeretjük, óvjuk, és megbecsüljük. Tehát kisajátítjuk. Várj mi? Nem.. vagy..de?

Ahj faszom az egészbe, részeg vagyok még én ehhez. De igazából ha józan lennék sem tudnám ezt megfogalmazni, soha sem voltam még szerelmes. Nem tudom olyankor mit érez az ember, milyen gondolatok, és egyéb más dolgok futnak le az ember fejében. De reménykedtem, hogy majd ez Jungkookkal sikeülne.. Hiszen senki nem próbálkozott még úgy közeledni felém, vagy ha mégis, azonnal elpártoltam, mert megijedtem. De ez más, most én vagyok az, aki sovárog más után, és nem tetszik ez a helyzet.. főleg úgy, hogy tudom mostmár, a fiúk után is kapható, de fel sem vehetem a kesztyűt a többiekkel..

Ezek gondolatok közt értem ki a ház elé, észre sem vettem, de sírok. Talán a pia hatása, vagy nem, nem tudom. De soha többet nem fogok inni, az tuti! Arcomat megtörölve, túrok hajamba. Valahogy haza kellenne jutnom.. De ide Jungkook hozott, és nem igazán figyeltem az utat.

Igazándiból azt sem vágom hogy a város melyik részében vagyok, és az sem segít a helyzetemen, hogy ma költöztem ide. Homlokon csapva magam válok kissé kétségbe esetté. Az a barom arcú, miért néz ki ilyen jól? Ha csúnya lenne, nem bámultam volna végig, és most simán haza találnék..

-Szóval.. arra van az a bizonyos haza. -fordulok egy random irányba. Őszintén csak amiatt fordultam erre, mert itt van világítás az utcán. A másik oldal viszont nem igazán dicsekedhet efélével. Király akkor induljunk ha-

-Jimiiniee, hát te hova mész? - a lépcsőkorlát felé kapom tekintetem. Egy fiú támaszkodik rajta, cigit tartva a kezében. Ez meg ki a fasz?.. elégge kifejező fejet vághattam, amiről leolvasható az előbbi gondolatom, hisz nevetésben tört ki az említett egyed. Habár még most sem tudom ki a bánat ez, de ismerős.

-É-én aztán.. sehova. - fejemet csoválva, lépek közelebb. Csak nem fog megerőszakolni. Vállat vonva tipegek mellé, közben erősen töröm buksimat a srác nevén, de valahogy nem jutok dűlőre.
Reméljük megemlíti majd, anélkül hogy a helyzet ciki lenne.

-Tényleg? Pedig legalább öt perce azt nézem, ahogy tanácstalanul nézegetsz összevissza, és elindulsz valamerre, majd inkább vissza. -kacagva szív a füstölgő büzrúdába.

-Én csak.. - baszki mit mondjak.. -Keresem a cicámat!- még nagyobb kacagás, a válasz. Kínosan tarkómra simítok. Király, beégetem itt magam.

-De igazából már eltemettem.. vagyis nem úgy, vagy de.. de máshogy. - Jimin stob it please! Mit magyarázok én itt?..

-Jó, abbahagytam.. -halkan felnevetve a kínos szituáción túrok hajamba. Talán kezdek józan lenni.. Még egy pillantást vetve a srácra ugrik be valami..

-Yoongi.. baszki tényleeg!!- boldogan, felkapva fejem, meredek magam elé. Mellettr voltam ma angolon.. Oh tényleg! Igaz, több mint az óra felén engem kérdezgetett a tanár, de rá emlékszem, szín tisztán.

-A nevemen gondolkodtál ennyire?- nevetve borzolja össze hajam.

-Hát.. lehet.. - halkan felkuncogva vörösödök el picit. De miért vörösödök el? Mi van velem már megint? Csak a pia.. nem?
Egyébként, nem is olyan csúnya ez a gyerek. Ívelt ajka van, sötét, lélekig hatoló szemek, és majdhogynem porcelán bőr.
Ami igazából nem fair, hisz én mindig is ilyet akartam.. De tényleg olyan mint egy.. mint egy cica? Hm.. igen talán ez a legmegfelelőbb becenév rá.

De miért elemezgetem őt? De olyan ara-
Jó Jimin nem vagy ribanc, az előbb még más miatt olvadoztál!

-Látom, nem vagy valami józan állapotodban.. -kuncog. Még a kuncogása is édes basszus..

- Akarod, hogy haza vigyelek? Persze nem muszáj igent mondanod, csak feltételezem nincs jogsid, és éppenséggel nehéz lehet taxit fogni..- a telójára pillant.- hajnali háromkor. -szemeimbe pillant, mire elkapom tekintetem.

Sok ez nekem egyszerre.. Tuti akar velem valamit, de mégis mit? Hol van az a bizonyos csavar?
A romantikus filmekbe, ilyenkor a fiú mindig a csaj háza helyett a sajátjára furikázik. De Yoongi nem pont egy ilyen 'romantikázzunk a sötétben' típusnak látszik. Egyébként sem ismer.. Simán bele mehetek, hisz úgysem lesz semmi.

-De.. Azt megköszönném.- halványan elmosolyodva pillantok fel rá. A bánatért vagyok ilyen törpe..

-na gyere akkor, van más cuccod még? Táska vagy valami?- lepillant szemeimbe, majd hajamba simít, ismét.

-N-nincs itt semmi másom. -megilletődve meredek magam elé. Puha keze van.. Nem szeretem ha piszkálják a hajam.. De az ő érintése.. Valami mesés, határozott, mégsem bántó. Gyengéd, de mégsem kisfiús. Pont nekem való..

Ezek voltak, a ma reggeli emlékeim.. Hogy ezek után mi történt, az valahogy kiesett.