Hogy mit szólnak az emberek ahhoz, hogy a trinklerek néha meglátogatják a világot, arról a legtöbbet Jianen Erjink Dornwickler tudott volna mesélni, ha akart volna, vagy szabad lett volna neki.
Őt az öreg világ lakói Jed Smithként ismerték, aki megszólalásig teljesen átlagos, normális holdkórosnak látszott, megszólalás után pedig teljesen átlagos elmebetegnek. Volt valami furcsa mélység lehetetlenül kék, ábrándos szemében, és furcsa öltözködésével is magára vonta a figyelmet. Aki ezen túltette magát, azért tartotta őt holdkórosnak, mert a furcsa dolgokat kérdezett, furcsa dolgokat mondott, és teljesen máshogy gondolkodott, mint bárki, aki ezen a világon született.
Jed egy lélegzetelállítóan szép és békés világban nőtt fel, ahol csend volt és a természetközelben élő emberek, ahol a trinklereket istenekként tisztelték − és ahol Jed olyan szörnyűséget követett el, hogy a yatridok és istenek büntetésből a mi világunkba, vagy ahogy ott nevezik, az öreg világba száműzték őt.
Amikor áthajították a világok között nyitott kapun, lekuporodott egy sikátorban, és míg a hideg éjszakában kopogott az eső a fején, agya úgy nyüszített, mint egy elveszett kutya. Jed zöld mezőkkel, szántóföldekkel és tavakkal teli világában nem voltak városok, emeletes házak, zebrán átszaladó tömeg, zaj és autók. Ezektől annyira lebénult, hogy akarata teljesen elhagyta; nemhogy azon nem tudott gondolkodni, mit csináljon élete hátralévő részében, de még azon se volt ereje töprengeni, hogyan szerezzen élelmet, vagy fedelet a feje fölé.
Később képtelen volt visszaemlékezni, mennyi időt tölthetett a sikátorban, mire azon a hideg téli éjszakán a szociális szolgálat emberei megtalálták. Mivel egyetlen kérdésükre se válaszolt, egy mukkot se szólt hozzájuk, a szociális munkások arra a következtetésre jutottak, hogy súlyosan kihűlhetett − ezért kórházba vitették. Ott már másnap reggel megállapították, hogy semmi baja, szóval páros lábbal és egy zárójelentéssel rúgták ki, meg egy cédulával, hogy melyik hajléktalanszállót keresse fel. Ott a szociális munkások szereztek neki okmányokat (miután hevesen bólogatott, hogy a régieket elvesztette, igen), segítettek neki munkát keresni, majd gőzerővel azon dolgoztak, hogy minél hamarabb kerüljön ki a szállóról.
Jed a kezdetektől fogva értett mindenkit és meg tudta értetni magát, a yatridok ugyanis nem csak szavakkal kommunikáltak, hanem kivetített gondolatokkal és érzésekkel. Mialatt a hajléktalanszállón lakott, rájátszott egy kicsit arra, hogy mennyire elesett, hogy minél több információhoz jusson a szociális munkásoktól erről a világról. És mindezek felett megtanult hallgatni, mélységes mély csendben lenni, amikor nem értett valamit. Rájött, hogy minden információforrás: az újságok, a reklámtáblák, az unatkozó nyugdíjasok. Jed agya úgy szívta magába az öreg világ életét, mint a szivacs. Így senkinek nem tűnt fel, hogy egy másik világban született.
A hajléktalanszállón csak pár hónapot töltött, onnan egy Külső Menedék nevű társasház egy lakásába költöztették. A lakás kicsi és dohos volt, de Jed örült, hogy fedél van a feje felett, és bízott benne, hogy hamarosan minden jobbra fordul. Vagy legalábbis fel fogja találni magát ebben a világban.
A beköltözése másnapján lépteket hallott a folyosóról, amik elhallgattak az ajtaja előtt. Amikor kinézett a kémlelőnyíláson, egy harminc és negyven közötti férfit látott odakint, aki úgy támaszkodott a két ajtófélfára, mintha fekvőtámaszt csinált volna, és úgy fülelt, mintha az ő lakásából kiszűrődő hangokra lett volna kíváncsi.
A menedékházban sok pszichiátriai beteg élt, Jed belefutott már egy-két furcsa dolgokat mondó szomszédba, ezért kereste az őrület jeleit a férfi tekintetében. Azonban inkább élénk, okos tekintete volt, és ettől Jed összeszavarodott; nem értette, hogy ha nem őrült, akkor miért hallgatózik az ő ajtaja előtt. Aztán kiment a bal oldali lakásból egy kövér, malacszemű, középkorú férfi a folyosóra. Gyanakodva végigmérte az ajtó előtt álló alakot, aki bosszúsan felegyenesedett. A kövér férfi arcára megkönnyebbülés ült ki, majd köszönésképpen bólintott egyet.
ESTÁS LEYENDO
Szólíts Signek
FantasíaLarry Curtis örökké kialvatlan, többnyire gyorskaját eszik, éjszakánként szintet lép a játékban, és nem ismeri a szomszédait. Játékgyárban dolgozik, egy lepukkant lakásban él, és miközben mindhiába igyekszik kitörölni az emlékezetéből egy végzetes a...