Szólíts Signek

Nyolc

Larry zöld mezők és megművelt földek mellett gyalogolt, és lenyűgözte a csend: otthon még az erdő közepén is hallott zajokat – repülőgépeket, motoros fűrészt vagy kirándulókat. Itt viszont tényleg csak ő és a természet volt, és ez az elején megrémítette. Először végtelenül kicsinek érezte magát, a világot pedig hatalmasnak. Ahogy telt az idő, később egynek kezdte érezni magát ezzel a hatalmas világgal, és ezáltal saját magát is hatalmasnak érezte. Aztán már nem is nagyon gondolkodott, csak gyalogolt.

Két óra menetelés után lett éhes és fáradt, és aggasztotta, hogy még egy kunyhót se látott útközben. A távolban apró foltokat látott, amik akár lehettek legelő tehenek is, és ha így van, akkor ott lennie kell egy falunak is.

Amikor elindult, megnézte Sig üzenetét a nyíllal, és néha útközben is elővette a telefont, hogy biztos legyen benne, hogy a nyíllal ellenkező irányba halad. Fogalma sem volt, mennyit gyalogolhattak a képzés helyszíne felé, hiszen a köd után szinte azonnal jött a ház, de remélte, hogy van ott egy átjáró hazafelé.

Hogy eszébe jutott a trinkler, azon kezdett gondolkodni, hogy biztosan jó ötlet volt-e elindulni, és ettől enyhe belső remegést érzett. Aggódott, hogy Sig megharagudhat rá. Most tudta először gondolta végig higgadt fejjel a próbát. Ha korábban ő Sig segítségét kérte, vagyis le tudott hozzá szerződni, akkor az, ahogyan él, amit a világról gondol, nyilván megegyezik Sig eszméjével. Ő pedig a feladat megoldása közben semmi olyasmit nem tett, amivel az elveit áthágta volna.

Sig az emberekben lévő isteni szikra őrzője. Mit jelenthet ez pontosan? Hogyan lehetett összefüggésben a feladattal? Miért kapott mindenki két teljesen használhatatlan segédet?

− Ó, de hülye vagyok! − Mondta hangosan, és meg is állt.

A próba alatt egyszer sem gondolt arra, hogy korlátlan hatalma van a segédek felett. Mindössze annyit kellett volna tennie, hogy ezt valahogyan az értésükre adja, és rábírja őket, hogy dolgozzanak.

Sig azt mondta előző nap, hogy azzal bontja a szerződést, aki nem felel meg a próbán. Nem pedig azt, hogy azzal, aki nem tudja megoldani a feladatot.

Habár, vakarta meg tanácstalanul a fejét, miközben az egyre határozottabban teheneknek kinéző foltokra nézett, azt is mondta, hogy meg kell oldani egy feladatot.

Bizonytalanul hátrafordult. Most először kezdte fontolgatni, hogy mi lenne, ha visszamenne a képzésre. Talán nincs is akkora bajban, mint gondolta.

Végül inkább a tehenek felé vette az irányt. Nem lehet biztos benne, hogy nincs bajban, ráadásul hamarosan elér egy falut, legalábbis a tehenek miatt ebben majdnem biztos volt, és ott talán adnak neki vizet, élelmet, meg pihenhet is egyet. Biztos szívesen fogják látni, hiszen még a képzés elején azt mondta Jedrik, hogy a yatridoknak nagy megtiszteltetés, hogy Sig az ő világukban tanítja őket.

A falu csendes volt, ami egy pár lépés után már inkább nyomasztóan hatott rá, semmint békésen. Sehol nem látott embereket, se a kertekben, se a poros utcán. A parasztházak majdnem úgy néztek ki, mint otthon, bármelyik faluban, és Larry hamarosan azt is megállapította, hogy egyetlen porta körül se volt kerítés. El is könyvelte magában, hogy egy olyan helyen, ahol béke van, semmit szükség kerítésekre. Egyre jobban tetszett neki ez a hely, ahogy a falu közepe, vagyis egy nagyobb tér felé tartott. Hófehér házfalak, zöld pázsit, virágok a házak előtt, mérhetetlenül nagy csend, és madárdal. Mintha még az illatok is mások lettek volna itt, mint otthon.

Hamarosan lépteket hallott a háta mögül, ezért megállt, és megfordult. Tisztes távolságra tőle három férfi haladt az ő irányába, akik megálltak, amikor a fiú is megállt.