Szólíts Signek

Hat

Jed egészen április tizenharmadikáig azt hitte, lett egy kényelmes, nyugis állása, aminek ugyan megvolt az a hátránya, hogy ha kilépne, később valami sötét sikátorban agyonlőnék, de ezt leszámítva, szeretett a Védelmezőknek dolgozni. Már pont kezdte azt érezni, hogy végre béke és nyugalom van az életében, megtalálta a helyét a világban – amikor felbukkant egy trinkler a városban.

Méghozzá egymás után négy helyen is.

Az első adat az energiaháló rendszertől délelőtt tizenegykor érkezett a Szent Adalbert Főiskola kollégiumából. Amint kialudt a jel, Scarlett és Reite kiszállt a helyszínre; azonban a rendszer pontatlansága miatt nem látták, hogy melyik szobában jelent meg a trinkler. Elhelyeztek az épületen belül olyan eszközöket, amik az energiahálónál pontosabban mérnek, de ennél többet nem tehettek. Ha kihallgatták volna a diákokat, azzal tudatták volna vele, hogy tudnak a jelenlétéről, és hamarosan meg fogják találni az egyik segítőjét. Amikor visszatértek a kupolába, a kollégium összes lakóját elkezdték lenyomozni: kapcsolati háló, internetes jelenlét, személyes adatok, előélet.

Még javában ezen dolgoztak, amikor megérkezett délután négykor a jelzés a villanegyedből. Itt még az épületet sem tudta meghatározni a rendszer. A kollégiummal könnyebb dolguk volt, mert ott nem voltak szomszédos épületek; de a villanegyedben hiába volt erősebb a tevékenység, csak az utcát sikerült belőniük. Beszerezték a térfigyelő kamerák képeit, feltörték a magánházakban lévő megfigyelőrendszereket. Terry egy pár vidám órán keresztül csak ezeket a felvételeket nézte, de nem látott semmit. Mindössze annyit tudtak tenni, hogy ide is elhelyeztek érzékenyebb műszereket, és minden, utcában lakót lenyomoztak.

A harmadik jelzés fél hatkor érkezett, a belvárosból. Ez teljesen reménytelen volt. Maguk az emberek is bocsátanak ki energia jeleket, minél nagyobb tömeg van, annál erősebben. Az emberek által keltett igen enyhe energiaingadozás olyan volt az energiaháló rendszer számára, mint egyfajta háttérzaj. Így gyakorlatilag csak annyit tudtak meg, hogy valahol a belvárosban történt valami. Itt is végignézték a térfigyelő kamerák felvételeit, de nem láttak semmit, amin egyáltalán nem voltak meglepődve.

A negyedik jelzés volt egyedül ígéretes. Terryt és Scarlettet azonnal utasították, hogy menjenek ki, azonosítsák be a segítőt, ne keresztezzék a trinkler útját, majd térjenek vissza a kupolába.

Amikor kiderült, hogy a jelzés abból a menedékházból érkezett, ahol Jed lakott korábban, felállították őt a számítógép elől, és mialatt Reite az egyik kihallgató felé kísérte őt, a férfi csak akkor érezte meg, hogy mennyire kimerült. Szorongania is csak ekkor lett ideje. Amint egyedül maradt a kihallgatóban, feltűnés nélkül végighúzta a kezét a nyakán.

Nem volt rajta medál. Lassan leeresztette a kezét. Nevetségesnek érezte magát, amiért napközben többször is ellenőrizte, hiszen a kapunyitás bemérése után biztosan tudta, hogy nem Scarl jelent meg a világunkban, mert ha így lett volna, rajta rögtön megjelent volna a trinkler jele.

Idegesen nézte az asztallapot maga előtt. Egy éve hívták meg a trinklert, és csak most lett aktív. Vajon melyikük lehet az? És mit keresett a menedékházban? Jed attól tartott, hogy őt. Olyasmit követett el otthon, mintha itt, az öreg világban valaki rászabadítana egy veszélyes vírust az emberiségre. Hiába kapta meg a büntetését, hiába száműzték ide, biztos volt benne, hogy vannak trinklerek, akik enyhének tartják az ítéletet, és ha az öreg világba kerülnének, a maguk módján is megbüntetnék őt. Ha pedig mégiscsak Scarl jelenne meg, az a halálnál is rosszabb lenne.

A szorongása csak akkor engedett fel, amikor Jerry belépett a kihallgatóba. A testes férfin egyértelműen látszott, hogy parancsot teljesít, és értelmetlennek találja Jed kihallgatását, de órákon keresztül faggatta. Ezután bement a központba jelentést tenni, őt pedig visszaküldte dolgozni