SzJG másképp

2

Mikor elváltunk egymástól, én vérvörös fejjel ültem le. Cortez pörgetett, és az üveg szája Ricsi, Virág, Én...
Nálam állt meg.
- Merek - sóhajtottam szaggatottan. Sokáig gondolkodott, aztán elmosolyodott.
- Najó, inkább felelek! - mentegetőztem. Cortez elkomolyodott, és mélyen a szemembe nézett.
- Jelentett neked valamit? - kérdezte. Lefagytam. Most azt várja, hogy mondjam el neki, hogy aztán kiröhögjön? Nem, ezt nem lehet. Némán, már a sírás élén állva megráztam a fejem, és lahjtottam, miközben egy könnycsepp gördült le az arcomon. Cortez ebben a pillanatban berohant a házba. Utána akartam menni, de Ricsi megszólalt.
- Most hagyd!
- Igen, hagyd a pasimat! - nyávogott Edina, én meg az önelégült fejét nézve megráztam a fejem, és Cortez után rohantam.
- Cortez, várj! - kiáltottam.
- Hagyjál - vágta be a durcát az ajtóval együtt. Én is bementem a szobánkba, és leültem az ágyra. Sírtam. Nagyon sokat sírtam. Az ágyon magzat pózba fekve bőgtem, amikor is elnyelt a sötétség. Elaludhattam.

Este ébredtem, kb. egy órával ezelőtt feküdhettem le. Kinga és Virág fölém hajolva bámultak, amitől megijedtem.
- Végre felkeltél - sóhajtott Kinga.
- Úúúgy aggódtam! - szipogta Virág.
- Hány óra van?
- Hát háromnegyed órája alszol.
- Oké. - vontam vállat.
- Most pedig beszélj! Mit éreztél? - ült le mellém Kinga. Az ágyon ülve feléjük fordultam. Kinga és Virág velem szemben helyezkedett el. Belekezdtem. Elmeséltem, hogy mennyi minden nyomasztott, hogy nem hiszek az első látásra szerelemben, de most megtörtént, és hogy csak azért ráztam a fejem, hogy ne röhögjön ki. Féltem, hogy elutasít, féltem hogy kiröhög, methogy miért kellenék pont én neki? Folytogat a reménytelenség, hogy reménytelenül szeretem, hogy reménytelenül belé vagyok esve. Kinga és Virág csak hallgattak.

Cortez szemszöge

Miután sikerült lenyugodnom, az ajtóhoz mentem hallgatózni. Ahogy Renit hallgattam, rájöttem, hogy én is renénytelenül szeretem, és hogy ugyanígy belé vagyok esve. Én se hittem az első látásra szerelemben, de mivel most megtörtént... hát, mit is mondjak? Nyálas, na. De ekkor a kilincs lenyitódott, én meg kishíján beestem az ajtón, rá Renire. Rajta feküdtem, és szerencsére nem látta, ahogy elvörösödöm.
- Megyünk focizni, jössz? - kérdezte Kinga.
- Leszállnál rólam? - kérdezte Reni.
- Hmm, ha jobban belegondolok, kényelmes ez így! - néztem a szemébe. Az arca enyhén vörös lett ettől a mondatomtól. Elégedett fejjel másztam le róla. Reni is feltápászkodott, és kiment az ajtón.
- Mit kerestél itt? - Kinga eszelősen bámult rám.
- Én is... kérdeztem volna, hogy... jöttök e focizni - hebegtem zavartan.
- Ahaaaa! - látszokk rajta, hogy nem hisz nekem - Na, ki vele! - tette csípőre kezeit.
- Ömm... najó, hallgatóztam - vakargattam meg a tarkómat. Kinga eltátotta a száját.
- Ezt nem lett volna szabad. Most Renáta úgy gondolja, hog, totál hülyének van nézve! Ez csakis a te hibád! - megveregette a vállam, majd elment.
- Coooorteeeez! - nyávogta mögülem az ag idegesítő csaj. Nem tudom mi a neve, valószínüleg most gyárthatták a Barbie gyárban, vagy egy maszkot tett fel, a lényeg, hogy olyan sok smink van rajta, mint egy... nem is tudom mihez hasonlítani, talág egy pávian, vagy majom, de az bizonyos, gogy úgy játsza el magát, mintha csimpánh lenne. Mindenkire rámászik, akár egy fára, egész nap ölelgeti, és nem hagyja egyedül.
Megfordultam, és ott állt előttem, kivágott pólóban, minisortban a plasztik csaj. Szemforgatva elmentem mellette úgy, hogy összeütközött a vállunk. Úgy meglöktem, hogy elterült a földön.
- Most segíts fel! - kiáltotta hisztérikusan. Felnevetve elmentem az ebédlő irányába, magára szegény (azért nem mintha sajnálnám, vagy valami) fetrengő barbie babát.A kajáldához érve leültem Ricsi mellé.
- Mivan, bro? - lökte meg a vállam. - Lebuktál? - kérdezte suttogva.
- Az lebukásnak számít, ha beesem az ajtón a crushomra? - mosolyogtam kínomban.
- Te... ráestél Renre? - nevetve rázta a fejét.
- Aha...de... honnan tudod, hogy Reni tetszik nekem?
- Látszik! Ahogy ránézel, ahogy beszélsz vele... C ez mind utal rá - nézett rám Ricsi. Fél szemöldökömet felvontam.
- Ennyire látszik? - kérdeztem.
- Aha... - vonta meg a válllát.
- A vacsora rizs. Hússal - szólt az ofő.
🖇
Vacsi után felmentünk a szobánkba. Én átvettem a fürdőruhám, és Ricsivel átmentünk a lányok szobájába. Az ajtó nyílásával mindenki ránk emelte a tekintetét.
- Ti milyen alapon nyittok be egy ajtón, kopogás nélkül? - nézett rám Kinga.
- Csak azt szeretnénk kérdezni, hogy jöttök e üvegezni és fürdeni. - vontam vállat.
- Megyünk... - mondta Virág. Láttam, hogy Ricsi szeme felcsillan a szó hallatán. A lányok bevonultak a fürdő szobába, kivéve Renit, aki kibámult az ablakon.
- Reni, nem jössz? - kérdezte Virág a barátnőjétől.
- Nem, menjetek csak - Virágra nézve keserűen elmosolyodott, és egy pillanatra rámemelte a tekintetét. Csak egy szemhunyásnyit néztünk, egymást szemébe, mert Reni elkapta a tekintetét, és az ablak felé nézett, megint. Elmosolyodott, felállt az ágyáról, kinyitotta az ablakot, és kiugrott rajta. Azonnal az ablakhoz szaladtam. Mivel a szoba a földszinten volt, nem kellett volna túlságosan aggódnom, de ki ne tenne így, ha a szerelme kiugorna ag ablakon. Utána kaptam, de már lenf volt a földön. Mint egy macsak, a földre ékezett, és egy fiú felé kezdett rohanni, majd mikor a srác észrevette Renit, felemelte és megpörgette a levegőben. Nagyon elszomorodottan néztem a ,,párt".