SzJG másképp

9

Reni szemszöge

Szeptember 4. Péntek

Reggel felkelés után kiválasztottam a ruhám, ami egy fekete csőfarmerből, és a piros haspólómból állt. A hajamat a vállamra omolva hagytam, és feltettem egy kis szempillaspirált, szájfénnyel együtt. A táskámat delkapva leballagtam a nappaliba, és leültem reggelizni. Megettem két pirítóst nutellával, majd megittam a vizem. Apu különös módon még otthon volt, így mindkettő szülőmtől elköszöntem, és kisiettem az ajtón. Cortez szokásosan ott állt a kapuban. Csókkal köszöntöttük egymást, és a suli felé indultunk. Megfogta a kezem, és egész úton beszélgettük mindenféléről. Ahogy adértünk a lépcsőhöz, láttuk, hogy a többiek is ott állnak. Ricsi, Zsolti és Dave éppen valamiről nagyon tárgyaltak, lászott, hogy elmélyülnek a témában. Cortez is odacsapódott hozzájuk, így én az éppen akkor érkező Kinga felé fordultam.
- Mizu? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
- Semmi. Ott jön virág! - mutatott a dombra, ahol tényleg látható volt a barátnőnk közeledő alakja. Megvártuk, míg ideér, aztán együtt mentünk be. Az aulába érve egy vörös arcú, ordítozó Mádayval találtuk szembe magunkat.
- Antai-Kelemen Ádám! Pósa Richárd! Nagy Zsolt! Tegnap gördeszka keréknyomokat találtunk az iskola folyosóján! Tudnak erről valamit? - ordított rá a fiúkra, akik a röhögést visszatartva rázták a fejüket.
- Nem, semmit, Máday néni! - nézett ártaltlanul Zsolti. Az ig.helyettes nyakán és homlokán egyre jobban dagadtak az erek. El akartuk kerülni az esetleges robbanást, így gyorsan feliszkoltunk, de Zsolti még visszaszólt.
- Igazgató helyettes asszony! Melege van? Nagyon vörös a feje! - ,,aggódott" a fiú, és eltűntünk a folyosón. Már csak egy ,,Nagy Zsooolt!" kiáltást hallottunk, belőlünk meg kitört a nevetés. Ahogy bléptünk a terembe, a tegnaphoz hasonló káoszban találtuk magunkat. Robi és Andris léggitároztak, és bömböltették a Metallicát, Gábor és Jacques a francia fiú padján fejtettek rejtvényt, túlüvöltve a zenét. Legalábbis megpróbáltak a másikkal kommunikálni, de a zene, vagyis a hörgés még mindig hangosabb volt a hanguknál.

Ahogy a tanár becsapta maga mögött az ajtót, megkezdődött az unalmas nap. Csak feladatokat oldottunk meg, és már a negyedik napon kikészítettünk a töritanárt.

Mindenkiben láz égett a péntek miatt. Az a tipikus jó idő volt, amikor süt a nap, vannak felhők, meleg van, és mindenki rohangál. Szünetekben kint voltunk az udvaron, és az árkádok alatt beszélgettünk, nevettünk egynáson. Hálát adtam, amiért ilyen jó társaságba keveredtem, az egyetlen baki a képben Esina volt, aki úgy nézett rám, mjntha letéptem volna a parókáját, aztán elégettem volna, majd a hamut megetettem volna vele. A gondolattól még jobb kedvem lett, és mosolyogva álltam Cortezbe karolva Virág mellett, aki, mint mindig, most is vidám volt. Ricsi mellett állt, de nem minf a barátnője, csak... mint haver. Pedig szerintem jó párt alkotnának, de mindegy.

Ahogy a tanítás véget ért, mentünk haza. Cortezzel, Virággal és Ricsivel baktattam felfelé a budai utcán, majd leválva tőlük bementem a házba. Senki nem volt otthon, így gyorsan nekikezdtem a leckének.
- Na, nézzük azt a matekot! - sóhajtottam, majd belekezdtem egy igen bonyolult feladatba. Az elméletet hagytam a végére, és minden írásbelit megcsináltam.
- Na, most akkor jöhet a töriii - dörzsöltem meg fáradt szemeimet, majd egy ásítás és nyújtózás kíséretében nekikezdtem a törinek, fizikának, mateknak, és földrajznak. Persze egy kissé azért a bioszt is átnéztem.

Kb. másfél óra múlva késznek nyilváníthattam magam a tanulást illetően. Helyrehoztam az elkenődött sminkem, majd elindultam Zsoltiékhoz. Útközben bedugtam a fülesem, és zenét hallgattam. Amikor odaértem, már majdnem mindenki ott volt.
- Sziasztok! - intettem, majd úgy döntöttem, a beszélgető barátnőimhez csapódom.
- Mizu? - kérdeztem Virágtól és Kingától.
- A fiúk állítólag zemélni fognak - mondta Kinga, mire a másik lány izgatottan összecsapta a tenyerét.
- Igen?
- Hivatalosan is. Azt hallottam, zenekart alapítanak. Cortez és Ricsi gitározik, Zsolti dobol. Mivel Dave sem akart kimaradni, de nem tud zenélni, menedzser lesz. Lesz nekik saját youtube csatornájuk is, de a nevet még mindig nem döntötték el. - forgatta a szemét Kinga.

Mikor a fiúk elkezdtek zenélni, mindenki ámuldozva kapta oda a tekintetét. Cortez végig a szemembe nézve énekelte a dalt. Mikor befelyezték, kezdődött egy újabb. Sok zenét énekeltek, valamelyiket akusztikusan átjátszották, hogy ne legyen túl nehéz. A próba végén Ricsi megszólalt.
- Valahogyan... nem szól jól. Valami hiányzik.
- Klarinét? - szólalt meg Dave.
- Nem, hülye - intette le Ricsi, majd felcsillant a szeme.
- Trombita. Tényleg, kell nekünk egy trombitás! - kiáltotta diadalittasan, majd gondolkodóan kezdett diktálni.
- Tegyél ki egy hirdetést. Profi trombitást keresünk egy kezdő zenekarba. - mondta, majd újra nekikezdett lefogni különböző akkordokat.
- Biztos jó ötlet hirdetést feladni? - gyanakodtam hangosan, mire a számítógépnél ülő srác felém fordult.
- Ne akarj megfosztani a munkámtól, oké? - kérdezte sértetten.
- Persze, persze, én nem ezt mkndtam, csak... - tettem fel védekezően a kezem.
- Nyugi, Reni, mindent a kezünkben tartunk! - ölelt át Cortez, majd megcsókolt.

Aha, ilyenkor még senki nem tudta, mi is következik ez után. Hogy az érkező tag mjndenki életét kellőképpen felborítja.

Na, hi! Itt egy újabb rész, nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, és hogy ilyen rövidke lett. Ígérem, hogy hamarosan jön a kövi is.
Pusza