SzJG másképp

4

Aug.30.

Reggel nem a saját ágyamban ébredtem. Két kéz szorosan átlölelte a derekam, és a nyakamba szuszogott. Kinyitottam a szemem, és felmértem a terepet. Fiúszoba. Alsóneműk, elhajított pólók, széttúrt bőröndök, és a radiátoron a ruháik, vagy fürdőalsóik. Hunyorítottam, mert megláttam a tegnapi ruhámat. Ott volt egy széken, szépen összehajtva. Megijedtem, akor mi van rajtam? Egy idegen póló. Huha. Elkezdtem mocorogni, hátha ki szabadulok az engem szorító kezek fogásából, de válaszul egy álmos, és durcás fiú szólt vissza.
- Reni, aludj vissza! - nyöszörögte, mire én levettem a derekamról a kezeit, és felálltam.
- Miért aludtam nálatok? És hol vannak a többiek? - kérdeztem kissé ingerülten. Erre Cortez kinyitotta a kék szemeit, és rámnézett.
- Nem akartalak visszavinni, és...
- Miért nem? - értetlenkedtem.
- Mert... Kinga mérges lett volna. - vakargatta meg a tarkóját.
- Csak nem hiszed, hogy elhiszem? - kérdeztem, de amikor láttam a reményt a szemében, csak megforgattam a szemem, és sóhajtottam egyet. Átmentem a szobánkba, és Kinga meg Virág kérdő tekinteteik figyelmen kívül hagyva bementem a fürdőbe az aznapi cuccommal. Egy farmersort egy fehér NASA-s haspólóval. Cortez nagy pólóját nézve úgydöntöttem, hogy megtartom a ruhadarabot, és soha nem kapja vissza. Tettem fel egy kis szempillaspirált, és már kész is voltam. Apámnak soha nem voltak pattamásai, úgy látszik én is ezt örököltem, mivel nekem eddigi életem folyamán csak pár darab volt, azok is láthatatlan helyeken. Kivonultam a fürdőből, és leültem az ágyamra. Elhajtogattam a pólót, és beraktam a bőröntdbe. Elsőként Virág ocsúfott fel a sokkból, és ugrott rám faggatózni.
- Jó, mident elmesélek, szép sorjában. - és elmondtam az estét, és a reggeli beszélgetést  nem is figyelve arra, hogy milyen szavakat használok.
- Reni, te teljesen beleestél - ujjongott Virág.
- Igen? Ezt honnan vetted észre? - értetlenkedtem.
- A szavakból amiket használsz. - csapta össze a tenyerét.
- Egyet mondj - fontam össze a karom magam előtt.
- Irtó cuki mosolyával nézett rám, nagyon helyesen nézett ki, sexi féloldalas mosolyt eresztett felém, az éj fényei megcsillantak gyönyörű kék szemeiben. - sorolta.
- Jó, jó, elég lesz - állítottam le, és, bár nem szokásom, most egy picit elpirultam.
- Az az ő pólója? - a szemeiben kíváncsiságot véltem felfedezni. Zavartan bólintottam, és a kezébe adtam (óvatosan) az említett ruhadarabot. Ereklyeként kezeltük, remélve, hogy senki sem nyit ránk. Kinga is benne volt a buliban, kicsit csöndben ugyan, de hallgatta az egész beszélgetést. Ő is örült, bár nem volt annyira lelkes, mint Virág.

A poló csodálása után le kellett menni reggelizni. Miután megettük a buktákat, kimentünk a kertbe. Én gördeszka trükköket gyakoroltam az autóbeállón. Tök jól mentek. Egyszer csak Ricsi és Virág pattant mellém a gördeszkájukkal a kezükben.
- Te is deszkázol, Virág? - képedtem el.
- Csak tanulok, úgy sem megy olyan jól - vonta meg a vállát. Láttam, hogy Ricsi érdeklődve hallgatja.
- Ricsi, nem tanítod meg Virágot? - néztem rá követelőzően.
- Deeee... - mondta zavartan a fiú, és elmentek. Ekkor Cortez lépett oda hozzám.
- Tudsz...
- Igen - vágok a szavába. Kérdés nélkül is értem. Mindenki elcsodálkozik. Cortez nem hitte el, hogy ez igaz, és kért tőlem pár trükköt, hogy mutassam meg. Sokat gördeszkáztunk, mire ebédidő lett. Az ebéd után elmetünk várost nézni.
Kimerülten, viccelődve érkeztünk meg délután a városnézésből. Ricsi a szája körül tiszta csoki volt, Virág haja úgy nézett ki meint egy virágcsokor, engem meg Cortez menyasszony pózban vitt hazafelé egészen vissza idáig. És ezt mind felelsz vagy merszből. Este hat volt, amikor mindenki fáradtan dőlt befelé a szobájába.
- Gyerekek, két óra szabadfoglalkozás, aztán nyolckor vacsora, jó? - dugta be az ofő a fejét az ajtón. Bólintottunk, és átöltöztünk fürdőruhába. Kimentünk a partra, mire az ott lévő fiú psztálytársaink huhogni kezdtek. Egyszer csak valaki felkapott az ölébe, és futni kezdett velem a stégen a víz felé. Gyorsan felálltam Cortez karjaira, és átbógniztam a fejém  így adva lendületet neki a további futásra. Egy dobbantással érkeztem földre, mire a többiek tapsoltak, és egy nagy csobbanás jelezte, hogy Cortez fízba ért. Azonnal kibukott, és kimászott a létrám, majd elkezdett felém jönni. Menekülő utat keresve átcsúsztam a lábai között, és egy arábellel érkeztem a vízbe. Felrúgtam magam a puha iszapról, és Cortez hitetlenkedő képébe fúrtam a tekintetem. Felém nyújtotta a kezét, mire megragadtam, és behúztam magam mögé a vízbe. Mivel sokkal mögöttem jött a felszínre, így gyorsan megfogtam a stég szélét, és kinyomtam magam, majd kiültem a szélere. Így telt a délután, majd bementünk vacsizni, és aludtunk is.

Sziasztok, itt egy újabb rész! Remélem tetszik, írjátok le a véleményeteket kommentben!

Johi❤