SzJG másképp

10

- Nagyon sokan jelezték, hogy jelentkeznek a posztra - vakarta meg a tarkóját Cortez, amikor videochaten felhívtam szombaton 11-kor.
- Az jó. - bólintottam mosolyogva.
- Reni, gyere enni végre! - hallottam anyám hangját lentről. Hát, igen, még nem is ettem, és Cortez úgy gondolta, hogy szóvá teszi.
- Még nem reggeliztél? - aggodalmas tekintettel nézett rám kamerán keresztül.
- Hát... ami azt illeti, nem nagyon - nevettem fel zavartan.
- Akkor, ami azt illeti, most akkor menj, jó? - mosolyodott el, amitől majd' hogy nem elolvadtam. Bólintottam, majd egy gyors 'szia-szia' után letettem a telefont.
- Megyeeek! - nyújtottam el a szót, miközben leértem az emeletről. - Mi a kaja? - kérdeztem.
- Nutellás kenyér - tett elém egy tányért, amin az említett étel szerepelt.

Miután dagadtra ettem magam, felmentem átnézni a hétfői és a heti anyagot, majd délután kettő körül kiültem a kertbe olvasni. Éppen zenéf hallgattam, amikor meghallottam, hogy a 9/b csoportba irogatnak az emberek.

9b:

Virág:Sziasztoook! Nincs kedve valakinek eljönni velem valahová?
Reni:Nekem van! Még vaalki?
Kinga:Hánykor? Csakmert edzésem lesz.
Virág:4-kor?
Reni:Nekem jó! Fiúk?
Cortez:Nekem jó. Ricsi?
Ricsi:Nekem jó. Emo, hova megyünk?
Virág:Mekiii! Ebédeljünk együtt! Mindenki jöjjön! Osztálytalálkozó!
Kinga:Virág, osztálytalálkozót végző után szoktak tartani, ne legyél bolond!
Virág:Hehe, bocsi.

Nevetve olvastam a sorokat, majd eltéve a könyvemet, bementem a házba.
- Anya, háromkor elmehetek Virággal és a többiekkel a mekibe? - kérdeztem.
- Persze. - mondta, miközben megkeverte a lábasban lévő... valamit.
- Akkor nem baj, ha ma nem ebédelek itthon? - néztem rá zavartan, behúzott nyakkal.
- Nem baj! - mondta, majd átállt a serpenyőhöz kevergetni az éppen leégő nemtudommicsodát. Felszaladtam a szobámba, hogy még egy kis rendet rakjak, majd felnéztem a facebookra. Semmi újat nem találtam, csak a szokásos képek, posztok, és a falamon megannyi üzenet, amiket nem akarok megnézni. Inkább ki is léptem, majd ráírtam Nicolas-ra.

Reni:Szia! Most, hogy már itt vagytok, találkozhatnánk is valamikor, nem? Amúgy anyum már tudja? Vagy Eva elmondta neki?

Azonnal látta, és vissza is írt.

Nic: Ja, asszem tudja. És jó ötlet a találka is. Csak még ki sem pakoltunk.
Reni:Persze, nem mostanra gondoltam. Csak egy ötlet volt.
Nic:Jajó. Na, megyek, mert Eva hív pakolni, szia! Majd még beszélünk.

Ezután elraktam a telefonom, majd kiültem a kertbe olvasni. Egy új könyvet vettem még a nyáron, amit azonnal ki is végeztem, szóval egy hosszabbal folytattam, ami 600 oldal körül van.

Egy jó két óra múlva újra bementem a házba. Már csak fél óra, és indulhatok. Úgy gondoltam, ideje felvenni valami normális ruhát, és rendbeszedni magam. Kiválasztottam egy fehér szaggatott farmert, egy fekete haspólót, egy piros-fekete kockás inget a derekamra, majd a Vans-emet. Megcsináltam a hajam, ami abból állt, hogy megfésültem, es hagytam a vállamra omlani, majd rábéztem ah időre, ami 14.26-ot mutatott.
- Szia anya, elmentem! - kiáltottam, majd felkaptam a kistáskám, amiben a telóm, egy fülhallgató, meg a pénzem volt, és kiléptem a koraőszi levegőre. Lesétáltam az utcán, és ugy gondoltam, nem veszem használattba a tömegközlekedést, ezért sétáltam. Beletelt egy húsz percbe, hogy odaérjek. Aztán amikor az étterem a látókörömbe került, megláttam Virágot, Zsoltit, Ricsit, Kingát és Davet.  Intettem nekik, majd mikor közelebb értem, beszédbe elegyedtünk addig, míg a többiek meg nem érkeztek.

Lassan mindenki szállingózni kezdett, majd mikor teljes lett a csapat, bementünk a mekibe. Hangos társaságként, nevetve keltettük fel a bent lévők figyelmét, de minket ez cseppet sem zavart, azonnal egy szabadon álló kasszáshoz mentünk. Egy vöröshajú lány unottan csattogtatva a rágóját, bámult ránk, majd egyszercsak egy másik dolgozó arrébb lökte.
- Átveszem - mondta alig hallhatóan, mire a másik szemforgatva elment. Aki előttünk állt, maszkot viselt, és a fejébe volt húzva a kapucnija. Egyáltalán nem láttuk az arcát, és úgy látszik, ezt nem csak én furcsálltam; az egész társaság meghökkenve figyelte. Utána oldódott a hangulat, amint Zsolti kezdte felsorolni, mit kérünk. Azaz kezdte volna, mert Kinga közbevágott.
- Nem egyszerre fizetünk. Külön. Senkinek nincs annyi pénze, ami a két rocker kajáját is elbírná. - közölte a fiúkra mutatva, akik csak röhögtek. Kinga kezdett, elmondta, mit kér. Fizetett, majd arrébb állt. Lassan mindenki sorra került, kivév Macut. Visszafolytott nevetéssel figyeltük, ahogy külföldi osztálytársunk nem tud kiigazodni a táblán.
- Biztos Kínában nem így mutatják. Ott olyan csing-csáng-csung jelek vannak, nem? - gondolkozott hangosan Robi, mire elkezdünk röhögni. Macu csak dühösen meredt ránk.
- Japánból jöttem! - közölte, majd visszafordulva ügyetlenül, de gyorsan leadta a rendelését, majd helyet foglaltunk egy asztalnál, amiről éppen akkor pakolt el az előző társaság. Még mielőtt elvették volna a pulcsijaikat, amikeg a széken hagytak, Zsolti már rakodta is rá az asztalra a tálcáját. Ezt egy macsó fiú nem nézte jó szemmel.
- Hé! Ez a mi asztalunk volt! Amíg nem megyünk el innen, nem lehet leülni! Világos? - ökölbe szorított kezét az arca elé emelte.
- Már a kisugárzásod is ostoba. Amíg esztek, ti vagytok az asztalnál. A pótcselekvést hagyjuk, jó? Az asztal tulajdonjoga csakis az éttermet illeti. - oktatta ki Kinga, a fiú meg úgy ledöbbent, hogy szólni se tudott, úgy tolták ki az ajtón a társai.
- Pedig jól elgyepáltam volna! - Zsolti méltatlanul a levegőbe boxolt.
- Mindegy. Gyepáld a kajádat. - foglalt helyet Dave, majd mindannyian leültünk, és enni kezdtünk.

Végig éreztem magamon valaki tekintetét. Az a valaki nem az osztályunkból való volt, éreztem, hogy idegen. Zavart, de nem szóltam róla.
- Fura volt a mekis csaj, nem? - kérdeztem a kapuban állva Corteztől.
- Igen... - hajolt felém, de csaknem kihágott a szavából, hogy egyáltalán nem érdekli. Szenvedélyesen megcsókolt.
- Jó éjt! Hétfőn találkozunk! - búcsúzott el. Sokáig kint álltam még a sötét estében, és kezdtem fázni, de a gondolataim tengerében merültem el, és alighanem megfulladtam, ha anya nem nyitja ki az ajtót.
- Édesem, megfázol, gyere be! - mondta, de már késő volt. Szipogtam egy sort, majd elgémberedett végtagokkal csoszogtam be a házba.
- Kérsz vacsit? - kérdezte.
- Nem. Most inkább letusolok, és megnézem apuval a múltkorról ígért Szellemirtókat.
- Jólvan. Apu a dolgozószobában van.

Felmentem, majd egyemesen a fürdőbe vezetett az utam. Letusoltam, majd lecipeltem a takarómat, és beültem apu mellé, aki úgyszintén túl volt a fürdésen.

Na, ezt nem. Nem nézem meg mégegyszer. Apu állítólag tizenegyedszerre látta, és megnézné még ki tudja, hányszor, de én nem. Felfelé a lépcsőn puskát formáltam az ujjaimból, és rettegve néztem körbe, majd mikor megbizonyosodtam arról, hogy semmi nincs a hátam mögött, beslisszoltam a szobámba. Az ágyamba dőlve, Cortez után sóvárogva aludtam el.

Nem lett a legizgalmasabb rész. Köszönöm a 10K-t, sokat jelent. És a Vote-okat is!
Johi