SzJG másképp

5

Az egész éjszakám rossz volt. Forgolódtam, ledobtam a talarómat, újra betakaróztam, mejd felültem, visszafeküdtem, kinéztem ag ablakon, meguntam... és ez ment egészen hajnali négyig. Amikor is elhatároztam, hogy megyek egyet sétálni. Kisurrantam a szállodából, és mentem egy kört a kertben. Mivel kb. 1 hektár területű füves rét volt a szálló mögött  sok idő volt, míg az egészet körbejártam. Dúdolgattam dalokat, gondolkoztam, és leültem a puha fűbe. Aztán mikor a karjaim (amiken támaszkodtam) elfáradtak, elfeküdtem, és a az álmok édes világa szippantott be.

Cortez előtt álltam. Mosolygott rám, és közelebb lépett. A szívem már a torkomben dobogott, és a pillangók verdestek a hasamban. Ó, az a gyönyörű kék szeme. Arca közel volt az enyémhez, majd magához húzva megcsókolt. Nem eresztett el. Aztán egyszer csak mégis. Az arca undorodó fintorba húzódott. Ott álltak mögötte a többiek is. Mind lesajnálóan méregettek.
- Nem kellesz te senkinek - mondja Cortez, majd mind eltűnnek.

- Neeee - sikítottam hangosan.
- Reni, hát itt vagy? Úgy aggódott mindenki, téged kerestünk! - futott felém, de én felütltem, és a füvön csúszva hátráltam tovább.
- Nehogy közelebb merj jönni! Nem kellem senkinek! Emlékszel? Ezt mondtad - felbátorodva, könnyektől fátyolos tekintettel meredtem rá az előttem álló fiúra, majd őt végigmérve tört ki belőlem a visszafolytott hangos sírás.
- Én nem mondtam ilyet! Biztos csak álmodtad - a kezét széttárva meredt le rám, mire csak bólogatni tudtam.
- Najó, nyugodj meg! - leguggolt hozzám  és térden állva átölelt. A korai nap sugara által felmelegített pólójába fúrtam az arcom, és viszonoztam az ölelését.
- Pakolj, ma megyünk vissza - terelte a témát, hogy ne legyen annyira kínos.
- Oké - bólintottam, majd felálltam, leporoltam a ruhám, és visszamenve a szállásra, felöltöztem, majd bedobáltam mindenem a bőröndbe. A lányoknak persze közben elmeséltem mjndent.
- Mi soha nem távolodnánk el tőled - ölelg magáhog Virág, mire csak bólintottam.
- Hát, mit ne mondjak, elég nagy hazugságot álmodtál Reni - nyugtatott meg a saját módszerével Kjnga is, mire jólesően felbevettem.

Reggeli után felszálltunk a buszra, és visszamentünk
Egész úton nevettem, mert a mellettünk levő négyesben ülő Ricsiék folyton röhögtettek minket.
Mikor odaértünk, rögtön anya nyakába ugrottam, majd odamentem elköszönni a többiektől is. Ám amit ott láttam, az... na az volt az, amit nem akartam látni. Cortezt egy szőke lány várta. Ezután már semmi kedvem nem  volt ott maradni, így gyorsan megöleltem Virágot, majd Kingát, elköszöntem Ricsitől, Davetől és Zsoltitól, majd intettem az többueknek meg az ofőnek, és indultam vissza anyához.
- Szia Reni - hallottam Cortez kiáltását, mire visszafordultam, és keserűen elmosolyodtam, majd megráztam a fejem. A vigyori képét látva megszakadt a szívem, de nem foglalkoztam ezzel. A Corteznek van valakije, akkor miért ne lehetne? Nem vagyunk együtt, mig szólbék én bele? Nem függ tőlem. Nem bizony. Csak szeretem. Szeretem ezt a fiút.

Ez volt tehát a gólyatáborom. Nem éppen a legkellemesebb időtöltés volt  a legvége, de az elején jól éreztem magam, szereztem új barátokat, és számomra ez a fontos. Mev persze szerelmes lettem. Három nap alatt! Ki hiszi ezt el? Mindegy...
Belépve a szobámba, ag otthon hagyott rendetlenség várt. Szuper. Gyorsan elrendeztem mindent, összekészítettem cuccokat holnapra, és lementem anyához. Felültem a pultra, és kérdés nélkül mesélni kezdtem a gólyatábor eseményeit egy almával a kezemben.
A végére anya letette a kést(?) a kezéből, és érdeklődve hallgatott.
- Tehát... beleszerettél egy fiúba, akit mintegy három nap alatt ismertél meg? - kérdezte, és ezzel egy időben ajtócsapódás hallatszott az előszoba felől.
- Kibe szerettél bele, kislányom? Csak nem abba a fiúba, aki már vagy kábé három órája kint fagyoskodik a lábtörlőn? - tette fel a kérdést apu, mire én elképedve szaladtam a kabátomért, majd kiléptem az ajtón, és akkor...

Bocsi, hogy ilyen rövid lett, és hogy ilyenkor hagytam abba, defolytatom hamar! Remélem tetszik. Ha igen:🌟+💬