Franciaország, Párizs
Ma együtt volt óránk. Ott ültél az első sorban, az ablak mellett. Az acélszürke hajadba néha néha belefújt az őszi hideg szél. Nem zavart, ha a gyönyörű szemeid elé hullik pár bozontos szálad. Mintha te se figyeltél volna az órán. Vajon rajtam gondolkodtál? Az arcodat kémlelve rájöttem, hogy nálad szebb teremtés nincs is a Földön. Ahogy a nap előbújt a felhők rejtekéből, úgy kezdett el megvilágítani téged. Mint mikor a színházba reflektor fényt kap a főszereplő, hisz az én életemben te vagy a főhős. Azt akarom, hogy te légy az én szőke hercegem, hogy nekünk is legyen egy "és boldogan éltek, míg meg nem haltak". Klisés lenne? Nem érdekel. Én csak veled akarok lenni, de ahhoz a te szerelmed is kell. Félek! Félek, hogy te nem érzed a köztünk lévő kémiát. Vegyülni akarok veled, mint az oxigén és a hidrogén. Leszünk mi a víz?
Jelentkeztél. Szóval mégis figyeltél? Pedig tekinteted végig magad előtt volt, mint aki épp álmodozik. Rómeó és Júlia volt a téma, erre még én is emlékszem, hisz magunkat is beleképzeltem az ő meséjükbe. Érces, mély hangoddal válaszoltál a fel tett kérdésre.
Rómeó és Júlia számára az éjszakák jelentik a szabadságot, míg a nappalok a börtönt. Éjjel, a bál során találhattak egymásra, az éjszaka leple alatt válthatták első szerelmes csókjukat, játszódhatott le az ominózus erkélyjelenet és az első éjszaka is, ugyanakkor ekkor ért véget kettőjük élete is.
Az ajkaidat kémleltem, amikből eme hangok kijöttek. Szárazok voltak. Nyelveddel egy egyszerű suhintással, tetted nedvessé a két piros eprecskét.
Valakinek valami más ötlete? Ez volt az a kérdés, amire már én is felnyújtottam a kezemet.
Nappal csak vágyakoztak a másik után, nem láthatták a másikat. Álmodoztak, mintha felcserélődtek volna az idősávok. Éjszaka. Éjszaka viszont kiélhették a szerelmüket, és az eddigi álmodozásból valóság lett. Amíg nappal álmodoztak, addig éjszaka éltek.
Végig a tanárnő szemeibe néztem és nem mertem akár csak egy pillanatra is rád nézni, viszont íriszeim sarkából láttam, hogy figyelsz. Figyelted a válaszomat, sőt minden szavamat magadba nyelted. Megörökítettél.
Ezek lennénk mi? Rómeó és Júlia története egy dráma. Egy dráma, mely igaz szerelmes történet, de a vége szomorú, sőt elkeserítő.
üzenem: FÁJ
__________________________
A részt írta: sashasurnyi
ESTÁS LEYENDO
Viszonzatlan szerelem✓
Romance„Nem tudom milyen, ha beteljesül a szerelem. A hiányodat ismerem, nem a jelenlétedet" A nagy üvegablakon kibámulva nézte a lány az Eiffel - tornyot . Milyen véletlen, hogy Párizsban, a szerelem városában nem kapja meg azt, akiért már évek óta oda va...
