Franciaország, Párizs
Még mindig a szemeid a gyengepontom. Gyönyörű zöld, de fogadni mernék, hogy vannak arany - barna csíkok, pöttyök a pupilláid körül. Olyan varázslatosak. Mikor belenézek sosem tudom tartani a szemkontaktust. Elvesznék benned. A gondolataimban. Az álmaimban. Az arcod, az igéző szempárjaid, a vidám nevetésed, a humorod. Mindent szeretek benned. A belsőd annyira vidám, pozitív, hogy azokat az embereket is mosolygásra készteti, akiknek rossz napjuk van. Megnevettetsz. Nem tudod elhinni, hogy mennyire boldog vagyok, mikor látom, hogy te is boldog vagy, de egyben fáj is látni. Azért, mert nélkülem vagy boldog. Nélkülem nevetsz, nem fogod a kezem, nem ölelsz. És ez fáj a legjobban. A visszautasítás.
Ha más emberről beszélnek — leszarnám az egész dolgot. De nem, mert rólad van szó. Fontos vagy nekem; még így is, hogy tudom nem kellek neked. Nagyon nehéz magamban tartanom az érzéseimet, és a tetteimet. A szemed ragyogása olyan élettel teli. Egyszerűen szabad vagy és én is. Viszont mikor látom, hogy van melletted egy üres hely - legszívesebben az öledbe ülnék, a fejem a válladra hajtanám, átölelnélek, megcsókolnálak. Vonzol és egyben taszítasz. Szeretlek, de utállak is.
Hogy miért? Szeretlek, mert téged nem lehet nem szeretni. Utállak, mert elérted, hogy beléd szeressek. Fáj, mert nem akarsz tőlem semmit. Nem vagyok túl jó, vagy nem vágysz rám?
üzenem: FÁJ
__________________________
A részt írta: sltwt1s_m
KAMU SEDANG MEMBACA
Viszonzatlan szerelem✓
Romansa„Nem tudom milyen, ha beteljesül a szerelem. A hiányodat ismerem, nem a jelenlétedet" A nagy üvegablakon kibámulva nézte a lány az Eiffel - tornyot . Milyen véletlen, hogy Párizsban, a szerelem városában nem kapja meg azt, akiért már évek óta oda va...
