„Nem tudom milyen, ha beteljesül a szerelem. A hiányodat ismerem, nem a jelenlétedet"
A nagy üvegablakon kibámulva nézte a lány az Eiffel - tornyot . Milyen véletlen, hogy Párizsban, a szerelem városában nem kapja meg azt, akiért már évek óta oda va...
- Istenem, de gyönyörű vagy - rohant hozzám a fekete szépség. Azonnal megölelgetett, amit én vigyorogva viszonoztam is.
Az évek során nem változtam inkább csak a hajam nőtt meg jobban és fejben is érettebb lettem.
- Te ne is mondj semmit. Ki is kettőnk közül a modell? - gyönyörű vékony alakjára egy sötétkék ruha simult.
Meglepődnétek ha azt mondanám, hogy ez az a lány előttem aki a gimnáziumi szerelmem akkori párja? Én se akartam sokáig elhinni, hogy ezek ketten még mindig együtt vannak, de nyolc év után bizonyossá vált, hogy őket egymásnak teremtette az ég is.
A nappali ajtajában megjelent nagy beszélgetés közepette a férjem és a sógorom. Ki gondolta volna, hogy a volt szerelememből később a sógorom lesz.
- Aimee ne szerénykedj! Mindenki tudja, hogy neked is adtak ajánlást, de te makacsul visszautasítottad - szemeimet csak forgatni tudtam, hisz ő is tudta, hogy nem véletlen nem vállaltam a munkát.
- Én is örülök, hogy újra látlak - mosolyogtam rá, amit gúnyosan viszonzott is. Amióta megbeszéltünk mindent, azóta Dominique az egyik legjobb barátommá vált, akire mindig számíthatok.
- Na és, hogy van a kis pocaklakó? - kérdezte Nina miközben én és Seb a kanapéhoz invitáltuk őket.
- Növekszik - szólalt meg a mellettem ülő férjem a hasamra simítva, ami már szépen gömbölyödött.
Annyira imádom ezt a szót használni. Nem is tudom mikor hívtam utoljára a saját nevén, mert mindig a férj becézést használom rá. Mondjuk nem is ellenkezett soha, és ő is szívesen szólít a feleségének.
- Mi lesz a neve? - kérdezte meg a kék szemű lány mellett ülő fiú.
- Még a nemét se tudjuk - nevetett fel az én barna ördögöm.
- Ha kislány lesz, akkor Soleil lesz a neve - közvetlen azután mondtam ki, hogy párom befejezte a mondatát.
- De igen - bólogatott Sebastian. Milyen fura is ezt kimondani.
- Tényleg. Hol az én imádnivaló unokahúgom?
- Elaludt pár órája. Én mondtam neki is és az apjának is, hogy ne tartsanak esti mese nézést, de hajthatatlan volt mind a kettő - direkt nem néztem az én csábító férjemre, akit reggel rendesen meg is szidtam.
- De Foix makacsságot örökölt - nevetett fel. Én inkább azt szoktam mondani, hogy ketten is ellenem vannak ebben a házban.
Alia az apja szemefénye és ezt ő is észrevette, igazi kis ördögfióka. Amit kér azt megkapja, amit mond azt megcsinálja neki Seb. Én pedig maradok a házsártos anyuka szigorú szabályokkal.
- Hozzak nektek valamit inni? - kérdeztem meg, hogy ne csak parancsolgató legyek, de vendégszerető is.
- Én csak vizet kérek - mondta Nina, majd párjára nézett, aki csak megrázta a fejét, hogy ő nem kér semmit.
- Mindjárt jövök - állok fel eddigi puha helyemről.
Mindössze két hónapos terhes leszek, szóval nem úgy kell elképzelni, mint egy hordós öregapa, aki a karosszékből akar kikelni.
A konyhánk az idők során a kedvenc helyem lett a házban, természetesen csak a hálószoba után. Ezt a házat még elég romos állapotában vettük meg, ezért sok időbe telt mire elérte mostani formáját. Szerencsére mindkettőnknek van egy jól fizető munkája. Én cserediákoknak tartok nyelvórát, Sebastian pedig egy borászat egyik vezető asszisztense.
Visszaérve azt láttam, hogy férjem éppen az ultrahangosképeket mutogatja. Vállára fogva mosolyogtam le rá, amikor felnézett.
- Szerintem ő is Aimeere fog hasonlítani - mondta ki hangosan Dom. Mi tagadás Alia tényleg inkább rám hasonlít, pedig tiszta apja. Leültem közéjük és Ninanak is átnyújtottam a vizet.
- Apa - halkan hallottuk meg a nappaliba lépő kicsi szépség hangját - Ez mi? - nyújtotta előre a kezébe tartott naplómat.
Akkor kezdődjék a mesedélután, mert ez hosszú történet lesz.
"Une vie sans amour, c'est une vie sans soleil".
______________
Utolsó bejegyzés:
Franciaország, Párizs
Az évek során rájöttem, hogy a szerelem megváltoztatja az ember életét. Fontosabb lett számomra a jövőm és a párom, ahogy később a gyerekeim.
Ebben a kis naplóban benne vannak az érzelmeim a szívem-lelkem. Ezért is remélem, hogy ez a könyvecske megmarad a két cukiságnak, akik most egy szobával arrébb alszanak. A párom pedig jelenleg is csak néz, ahogy ebbe a naplóba írogatok, és azt hiszi nem látom, ahogy majd felfal a tekintete.
Imádom őt és a családot, amit ketten hoztunk létre, mert igaz, hogy nem mi vagyunk Rómeó és Júlia, de ketten vagyunk, Aimee és Sebastian.
Szeretlek (titeket)!
üzenem: Szerelem
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
