DANTALION

Hátrahagyott

Igen, direkt nem fűzök hozzá semmit az isten se tudja mennyi kihagyásomhoz.

Ez is csak @greatbooks2 érdeme :)

Nagyot tüsszentettem, és az összes nyakamon lógó vadorzó elszaladt. Azon voltam, hogy képen nyomom Saget amiért annyira nevetségesnek találta a szituációt. Én annyira nem repestem az örömtől, ellenben kedvem támadt kivetődni az ablakon. 

Nem akartam, és nem is hittem el amit láttam. Szent meggyőződésemmé vált, a random megjelenő mutáns kísérletek Elias pincéjében tartott titkos laborjából surrantak ki. Ő maga mint házigazda, szótlan maradt ahogy Danny sem érezte szükségét, világmegváltó bölcsességei egyikének elsütése. 

Pedig kérdeztem ám valamit! 

Ennyi, eddig bírtam - pattantam fel tajtékozva, szembeperdültem velük. Ujjamat fenyegetően tartottam fel, ám mielőtt szóhoz juthattam volna, hideg nyálkás valamit éreztem meg a lábamon felfelé csúszni. Egész testem megrázkódott, mintha angolna mászkálna rajtam rázott ki a jeges rémület. Nem bírtam egy képletet se kinyögni, figyelőim furcsán fürkésztek.

  - Ha használni szeretnéd a mosdót, hátul találod - vetette fel Sage, mivel egy fikarcnyi hangot se tudtam kipréselni a számon. 

Egyre vörösödve tűrtem, hogy a csápszerű karok felkússzanak térdemen, kényesebb területek felé emelkedve. Nyakam elbicsaklott, a tikkelés első jeleit véltem felfedezni magamon. Ahol megérintett az a dolog, forró melegség áradt szét bennem. Pióca módjára cuppant rám, fülemben éreztem véres lüktetését. Vállaim megfeszültek, ahogy derekamra tekeredett. 

  Elnézést, de egy amorf plöttyedmény akar magáévá tenni! - reméltem, Danny majd fogja az adást. 

Elszakította bárgyú tekintetét eper piros fejemtől, s annyira elmélázott a semmin - rajtam, hogy Elias előbb mozdult nála. Felrántotta pólómat, láthatóvá vált mindenki számára az alhasamra tapadó szimbióta, egy vérszívó parazita mardosta sebesre a bőrömet. Apró tűk fúródtak belém, a finomabb részeimnél tekergő csápok rémisztően irritálták egyéb férfias szegleteimet. Az állítólagos démoni istenség vagy mi a frász karika három árnyalatot sápadt, ahogy arcon csapta a felismerés. 

Elias tekintete követte a tőlem indult szabad szemmel nyilvánvalóan láthatatlan tekervényt, egészen az ablakig. A résnyire nyitva hagyott deszka alól, sikamlós külsejű polipféle kacsintott vissza. Gülü szemeivel az üvegén át meresztette rám tág pupilláit. A mágus, sarkával taposott rá a padlón húzódó, körém csavarodó fonákra amíg Sage az ablakot csapkodta a csápjára. 

  - Szállj.Le.Róla! 

Kókadtan dülöngtem, mire Danny méltóztatta megmozdítani királyi trónjához szokott ülepét. 

Adok én neki azt hiszem a díszpárnája mellé olyan mélyedés a valagába, ami egészen véletlenül megegyezik majd bakancsom orrával! - Sage letépte rólam az undorító fattyát. Miképpen tüskéi kiszakítódtak belőlem, a fájdalomtól meginogtam. Megbotlottam a túlméretezett kandalló előben, és csak az volt a mázlija Dannynak, hogy elkapott mielőtt belefordultam volna a falba. 

Ronda világ várt volna rá, ha még ennyit sem tesz, miután olyan jól elszórakozott a sarokból.

  - Seth - megfordult velem a kunyhó. Csak addig kapaszkodtam a vörhenyesen sápadatarcú démonok szégyenébe, míg vissza nem tudtam billenni az egyensúlyomba. 

  - Most bezzeg Seth vagyok mi? - fújtam rá, mint egy macska. - Hol marad a Seylan, felőlem fel is zabálhatnak a felemás bestiák! - gúnyosan vékonyítottam hangomat, úgy, ahogy azt megérdemelte.