DANTALION

Zsákutca

Ne most találd ki, hogy mégsem szívódott fel kis kori félelmed a sötéttől... rám férne egy kis útbaigazítás, úgy gondolom. 

Az első dolgom lesz, miután hazajutottam és felgyújtottam azt, akit magamban csak "tétlen seggfejnek" könyveltem el. Az Ő lelkén fog száradni, ha nem leszek jelen a holnap reggeli eligazításon!

Körbenézek a fekete homályban. Alattam besüpped a paplan, felkönyöklök, a fal mentén tapogatózok villanykapcsoló után. Ujjaim egy függönybe akadnak, elrántom a sötétítőt. Tompa fény világít be, az eddig vaksötét szobába. Mintha alkonyat lenne, az ég mélyvörösben úszik, a fák fél csupasz lombjai egymásba hajladoznak a szélben. Meghökkenek a látványtól, hiszen ötletem sem akadt hol a fenébe lehetek. 

   Egy biztos; ez tuti frankóra nem a kollégium! 

Fejem forgatva kijáratot keresek, átvágok a szobán, a faajtó kilincsét rángatom ami meg se nyikkan. Megkopogtatom és arra a következtetésre jutok, lehet át tudok rajta törni. Mélyen beszívom a levegőt, minden erőmből lendítem a lábam, izomból rúgok az ajtóba. Nem repedt meg, ellenben a sípcsontommal. Térdemet szorongatva, puffogva az ágy szélére ülök. 

Ilyen nincs! Oké, elismerem srácok, nagyon humorosak vagytok, de most már tényleg... elég! 

Gyerünk... Gondolj, Newton 2. törvényére!

Egy pontszerű testnek a gyorsulása azonos irányú, a testre ható "F" erővel, nagysága egyenesen arányos az erő nagyságával, és fordítottan arányos a test "m" tömegével!

'A egyenlő, 'F per 'm, de a törvény eredeti megfogalmazásában pedig  'F egyenlő, a test impulzusa osztva az idővel...

A dinamika törvényének ereje, mindig velem van! Ég áldja az öreget!

Még egy perc itt, és esküszöm megbuggyanok. 

Jó... összegezzük a történteket. Itt vagyok egy világ háta mögötti helyen, teljesen egyedül. Csak én, meg az elrablóm... már ha egy van belőle. Ilyen helyzet nem volt a tűzvédelmi előadáson. 

  De! Nem kell kétségbe esni, Seth profi, mindent megold!

A régi építésű helyen körbehordozom a szemem potenciális eszköz után kutatva, amikor valami megzavar a terv kiötlésében. Az ajtóhoz nyomultam, hogy kint tartsam a befelé igyekvőt. 

Íme a tökéletes menekülési stratégiám; megtartom, hogy erősen kelljen belöknie hátraugrok, Ő előre esik én meg szépen átugorva rajta elhúzom a csíkot. 

  Zseniális, mint mindig!

Az elgondolással semmi probléma nem adódott, a megvalósítással szembe... eleinte próbálta kinyitni, aztán megelégelte, én jártam rosszul. Akkora erővel csapódott neki, hogy hanyatt estem. A levegő is kiszorult belőlem pár pillanatra, erősen zihálva kaptam fel a fejem. 

A magas férfi belépett a küszöbön, hátra húzódok tőle. Megjelenése a szokatlan kifejezés határain táncolt, de egyértelműen felismertem benne azt, aki korábban ellátta a sebem a kezelőben.  Sötét pillantást vet rám, mellkasa előtt fonja össze a karjait. Ijesztő a köztünk lévő magasságbeli különbség, és ez csöppet eltántorított attól, hogy kedvem legyen vele szemtől szembe megütközni.

Mikor elegendőnek éreztem a távolságot, a szekrénynek támaszkodva felegyenesedtem. 

Nem mozdult, csupán fejével követett végig. Szorosan az ablak mellé húzódtam, ha esetleg nekem rontana legyen időm lerontani a kedvét azzal, hogy kivetődök rajta. Ha én nem tudom lenyomni, a másik se érezze magát nyeregben.