DANTALION

Titkon

DANTALION

Fáradtan pislogok ki az emeleti ablakon a teliholdas, csillagtalan éjszakába. A sötét égboltot lassan megtörik a rég nem látott sarki fényszerű sugarak. A hegyvonulatok, most talán túlont-túl is élőnek látszanak ehhez a világhoz.

Lenézek a fiúra. Homlokán ázó borogatásába belelóg pár tincs a hajából, hosszú pillái álmában megrezzennek. Félhomályban is tökéletesen látni résnyire elnyílt száját, mellkasa lassan emelkedő mozgását.

Nézem, és minden gondolatom körülötte forog.

Olyan sok időn át kerestelek... volt amikor sosem tudtalak megtalálni. Attól féltem, soha többet nem látjuk egymást.

Minél tovább nézlek, annál jobban fáj a szívem. Fáj, mindeközben könnyelmű megnyugvás tölt el, hogy itt vagy.

Seth felhorkan, lerúgja magáról a takarót, majdnem leesik az ágyról. Magamban nyugtázva valóban semmit nem változott, nevetek rajta.Leugrok a párkányról, mellé lépek, leguggolok hozzá. Kezem kinyújtom, hogy megérintsem de megállok. Fenyegető szavai késként vájják magukat, egyre hegesebb bensőmbe.

'Egy...egy szabály! Nem érsz hozzám. Se Te, se más!'

  Ígéretet tettem.

Semmiről sem tud. Az ég világon semmiről. Eddig is az én feladatom volt emlékeztetni Őt. Sosem hagyott cserben. Én se fogom.

Nehéz mindazt visszafognom, azt amit mondanék és tennék. De jobb, ha egyenlőre nem szerez tudomást róluk. Mindaddig, míg nem akarja a velük járó felelősséget. Mindent vagy semmit.

Bárhogy is döntsön, én mellette maradok.

Sild, talán kicsit túlzásba vitte a kötést - tanakodva emelem fel bekötött karját, hogy maga mellé tehessem, és visszahúzhassam rá a paplant.

Nem kifejezetten orvos, sokkal inkább az udvar kutatója. Elismerem, nem készültünk fel olyan rövid idő alatt, a megfelelő ellátásra. Ahogy megtudtam hol találom, mindent itt hagyva igyekeztem az emberi világba, hogy mielőbb elérhessek hozzá.

Azt mondtam neki, mindenáron hazajuttatom...

Sosem hazudok. De nem áll szándékomban megint elveszíteni. Ezek, mind egy önző ember szavai. Vagy démoné.

Hiszem, hogy egyszer megint úgy fog rám tekinteni, mint ahogy tette azt sok sok évezreden keresztül. Nem tűnhetett el, csak úgy. Valahol mélyen Ő magának is éreznie kell.

Bár nem tagadom a mostani személyisége borzalmas, és nekem is kedvem lenne néha ezt a nagyzoló dumát hallva tarkón vágni, reménykedek benne, hogy számára is világos; Mi ketten többek vagyunk mint azt hiszi.

Sokkal többek.

Eltűnődve tekerem ujjam köré az egyik szőke szálat. Ébredj fel. Csak... gyere vissza.

Halkan csukom be magam mögött az ajtót. Egy darabig egy helyben állok, nem mozdulok onnan. 

Meg foglak védeni - szorítom ökölbe a kezemet.

Palástom fellebben a hirtelen mozdulattól ahogy megindulok a lefelé vezető csigalépcsősoron. Beszélnem kell a többiekkel.

  - Fay... - fonom össze kezem mellkason előtt, számon kérően pislogok le, a nagydarab fekete kutyára, ami a minap megkergette Sethet. A virító zöld szemű lény leül velem szembe, felszálló sötét füst takarja helyének nyomát, mikor felegyenesedik, egy alacsony lánynak csúfolt démon pislog vissza rám.