Percy Jackson | 2. könyv

2. fejezet

Egy cellában ébredtem. Padlója, falai és plafonja a rácsokkal együtt egy fémből készült. Vagy legalábbis fémmel borították. A rácsokon túl szintén minden fém volt. Tehát az egész úgy nézett ki, mint egy bunker. Csak börtöncellákkal benne. Üres börtöncellákkal.

– Hol vagyok? Hogy kerülhettem ide? – kérdeztem a semmitől, vagyis nem igazán vártam választ. Valami olyasmit vártam, hogy vagy Jászon vagy Nico betoppan azzal, hogy kivisznek innen.

De ez nem történt meg. Helyette egy fémes nyikorgást hallottam, ami elég erősen visszhangzott. Majd aztán léptek, ismét az ajtónyikorgás és végül a közeledő léptek. A hang alapján többen lehettek. És igazam is volt!

Ketten voltak. Az egyik egy lány volt. Valahova tizennyolc és huszonöt közé tenném a csajt. Gyönyörű kék szemei voltak, amikhez passzolt a tengerkék ruhája és a sötét, három felé választott haja. Benne nagyon erősen éreztem valamit, amit eddig még másnál soha, egyedül csak apa közelében. Legalábbis valami hozzá hasonlót. Egyből levágtam, hogy nem egy átlagos lányról van szó.

A másik alak egy maszkos pasas volt. Arca nagy része el volt takarva, de tengerzöld szemei és fekete haja durván emlékeztetett valakire. Benne is éreztem egy adott mennyiségű erőt, de a lányban sokkal erősebben. Ez azt jelenti, hogy mindketten urai a víznek, hogy képesek azt manipulálni.

Arra gondoltam, talán fel tudnám hozni előttük apai származásom, hátha megszeretnek miatta, de amilyen hangsúllyal a lány megszólalt, inkább maradtam a csöndnél.

– Ki vagy te? – kérdezte idegesen.

Haboztam.

– Per... Percy Jackso... – kezdtem, de a szavamba vágott.

– Hazudsz! – lépett egyet előre, majd minden egyes szóval, amit kimondott, lépett egyet: – Ki...vagy...te?!

– Mondom, Percy Jackson vagyo...

– NE HAZUDJ! – üvöltött fel a maszkos pasas.

– Bocs, de csak jobban tudom, hogy ki vagyok!

Erre a maszkos bal kezével megérintette a maszkját, majd leemelte az arcáról. Nem akartam elhinni, amit akkor láttam. A tökéletes képmásom állt előttem.

– Ki...ki vagy te? – kérdeztem rémülten.

– Percy Jackson – válaszolta a pasas. – A kérdés, hogy te ki vagy, Thélosz.

Θέλοσ, vagyis Thélosz azt jelenti, hogy végzet. De...miért hívott ennek? Ki az a Thélosz?!

– Hol vagyok? – kérdeztem.

– Nem vá...

– Hol vagyok?! – kérdeztem nyomatékosítva. Az ál-Percy elmosolyodott.

– A 7935-ös Földön – válaszolta. Elképedtem. Tehát egy másik univerzumban vagyok! Ami azt jelenti, hogy tényleg lehet mégegy Percy Jackson, aki Thélosznak nevezi magát. Ami akkor ő lesz!

– Miért akarod megölni Percyt? – kérdezte a lány.

Na jó, ez tényleg váratlanul ért. Miért akarnám megölni ezt az ál-másik-Percyt, vagyis Théloszt? Vagy saját magamat? Tényleg, ha megölném egy másik dimenzióbeli magamat, akkor az öngyilkosság lenne?