Percy Jackson | 2. könyv

3. fejezet

Kifele lopakodnunk kellett, mert őrt állítottak a börtön elé. Legalábbis azt hittem, hogy lopakodni kell.

Ketten voltak. Mindketten olyan ruhát viseltek, mint Ginora: fehér-narancssárga kombójú tógát. Egyikük egy lány volt, aki kicsit magasabb lehetett, mint én, a másik pedig egy srác volt, aki vagy másfél fejjel alacsonyabb volt a lánynál. Mindkettejüknek rövid fekete haja volt.

Amint Ginora meghallotta a hangjukat, rögtön kibújt a fedezékből, és megölelte a srácot, aki kb egymagas volt vele.

– Te meg mit keresel itt, Ginora? – kérdezte a magas lány.

– Szükségem van rátok, srácok – válaszolta, majd szólt nekem, hogy előjöhetek. Az két őr máris támadó állásba ugrott, de Ginora leállította őket: – Várjatok! Ő nem az, akinek eddig gondolta mindenki! Ahogy Percy sem.

Fúú, de rossz volt hallani, hogy Théloszt Percynek hívja. Ideges is lettem tőle.

– Ő az igazi Percy, a másik csak átvert mindenkit! Az igazi neve Thélosz, és rá akarja venni Korrát, hogy segítsen neki megölni valakiket.

A két őr leengedte a kezét.

– Igaz ez? – kérdezte a magas lány. Bólintottam.

– Akkor az a másik két srác sem... – kezdte az alacsony srác.

– Kik? – kaptam az alkalmon. – Jászon és Nico? Hol vannak?

– A szőke hajú és az alacsony depis képű? A depist a egy fahajóban őrzik a tengeren, ahol nem tud idomítani, a másikat pedig a Tűz Népénél egy hatalmas vulkán belsejében, szintén, hogy ne legyen ereje idomítani.

– Mondjuk nem tudom, hogy tudnak egy olyan levegőidomárt fogva tartani, aki az mellett, hogy tud repülni, még villámokat dobál mindenfelé... – mondta a magas lány.

Levegőidomár? Idomítás? Miket beszélnek ezek?

– Milyen idomárról beszéltek? Mindketten félistenek, és nem idomítanak semmi...levegőt, vagy mit.

– Ezt majd később is lesz idő megvitatni. Menjünk, szerezzünk egy csapatot és... – kezdte Ginora, de közbevágtam.

– Nem, megmentjük a barátaimat – jelentettem ki.

– Percy, akik őrzik őket, nagyon jó harcosok. Ők nem fognak úgy hozzáállni az egészhez, mint Opál és Kai. Meglának téged és megölnek – próbált meggyőzni Ginora, de nem sikerült neki. Tudjátok milyen makacs vagyok. – Korra és Thélosz egyedül elintézte mindkét barátodat...

– Lehet, de velem még nem volt dolguk – szólalt meg az egóm.

Úgy voltam vele, hogy akár belehalok, akkoris megmentem a srácokat. Ha én is velük harcoltam volna, akkor talán még mindig szabadok lennének.

– De akkor mi is veletek megyünk – jelentette ki Opál.

– De jó... Megint a törvény ellen vagyok... – motyogta Kai.

– Akkor ezt megbeszéltük. De hogyan fogunk egyáltalán eljutni hozzájuk? Hacsak te nem tudsz repülni.

– Hahó! Vannak bölényeink, nem emlékszel?

– Nem lehet, mert Korra gondolom kitérne a hitéből... – mondta a fiúnak Opál.

– Nem repülni fogunk – húzódott mosolyra a szám. – Merre van a tenger?

***

A tengerhez sima volt az út. Nem volt semmi balhé. Leszámítva azokat az alakokat, akik egyszer már elég rendesen elintéztek az utcán, de most megkapták a revansot. Ginora szerint ők a Tripla Terror tagjai voltak. Az egy bűnbanda, vagy valami ilyesmi. Azt mondta, hogy nem kéne összetűzésbe kerülnöm velük. De hát már mindegy, ugye?