Percy Jackson | 2. könyv

6. fejezet

Hajnalban arra ébredtem, hogy Korra szó szerint betör a szobámba. Fel is riadtam.

– Te meg mi a Tartaroszt csinálsz?! – csattantam fel.

– Mindjárt indulunk – válaszolta flegmán.

– Mész te a francba!

Korrát nem érdekelte, hogy mi bajom van, csak kiment a szobából.

– Istenek...

Még egy kicsit gondolkodtam azon, amit álmodtam. Egyáltalán Anna hogy lehetett képes beszélni velem? És úgy nézte Annabeth-t... Tuti, hogy tervez valamit! Csapdát akar nekik állítani. Minél gyorsabban haza kell jutnom!

Húsz perc múlva már indulásra készen álltam Jászonnal és Nico-val együtt. Ahogy Korra is. Érdekes, itt a csajok nem készülődnek órákig, vagy csak Korra? Mondjuk nem mintha Annabeth órákig készülődne, csak...jó, nem próbálom szépíteni!

– Hogy is hívják a pasast, akit le kell csuknunk? – kérdezte Jászon.

– Zaheer – válaszolta Korra. – Egy légidomár. Veszélyes bűnöző, képes teljes vákuum létrehozására is.

– És még valami, Percy – szólalt meg Ginora mögülem. – Szerintem Zaheernak köze van Thélosz-hoz és Annához.

– Majd meglátjuk – mondtam. – De köszi az infót.

– És tudjuk, hogy hol keressük ezt a csávót? – kérdezte Nico.

Korra helyett Ginora válaszolt.

– Legutóbb Percyvel....akarom mondani Thélosz-szal a Szellemvilág átjárójáig követtük. Ott el lehetne kezdeni a keresést.

– Mégegyszer univerzumot fogunk lépni...? – fogtam a fejem. Még mindig sajgott néha attól, ahogy megérkeztem ide.

De Ginora felnevetett.

– Nem egy másik univerzumban, hanem egy ezzel teljesen párhuzamos világban, ahol szellemek élnek.

– Tehát ugyanebben az univerzumban van két egymással párhuzamos világ? – kérdezte Nico. – Érdekes.

– És hogy jutunk el oda? – kérdeztem.

– A Déli Víztörzsnél van a legközelebbi átjáró – mondta Korra. – Az otthonomnál.

***

A Déli Víztörzshöz való jutás még úgy sem volt a legegyszerűbb, hogy Korra egy avatár, én pedig a Tengeristen fia vagyok. Hogy miért? Mert megtámadtak minket. Méghozzá az a bűnszervezet, akikkel érkezésemkor csúnyán összefutottam—hogy szépen fogalmazzak. A különbség csak annyi volt a legutóbbi alkalomtól, hogy mi is és ők is többen voltak, illetve hogy most a saját terepemen támadtak meg. Pontosabban ki akarták rabolni a hajót, amivel utaztunk.

– Már megint te, kölyök? – kérdezte a piros ruhás. – Megmondtam, hogy ne avatkozz a dolgainkba!

– A helyzet az, hogy most ti álltok az én utamba – mondtam nekik. – És amúgy revansot akarok!

A hajó, amivel utaztunk—amúgy egy három emeletes csatahajó volt, ha a fedélzet alatti részt is bele számoljuk—, hirtelen durván dölöngélni kezdett, akkora hullámokat idéztem. Jászon inkább felrepült, Nico, Kai és Ginora pedig fogalmam sincs, hogy eddig is tengeri betegek voltak-e, de nem néztek ki túl jól. Még Korra is rosszul lett, pedig ő amúgy vízidomár.