Percy Jackson | 2. könyv

5. fejezet

Korra leállította a Fehér Lótusz tagjait, majd kivitt mindenkit a vulkán belsejéből, beleértve Jászont is.

– Hallgatlak, Percy Jackson – mondta út közben Korra. – Kik vagytok ti? És ki ez a másik alak?

– Fingom sincs, hogy ki ez a Thélosz – vallottam be. – Csak annyit tudok róla, amit a börtönben mondott, hogy ő Thélosz és Anna Coose-szal dolgozik. Meg akarta őt öletni veled, aztán valami köveket akar gyűjtögetni, vagy nemtom.

– Biztos van egy gyűjteménye – vonta meg a vállát Jászon.

– És ti kik vagytok?

– Félistenek. Olyan lények, akik félig istenek, félig emberek. Nico-val mindketten görögök vagyunk, Jászon pedig római. Anna Coose, meg mosmár Thélosz ellen is harcolunk.

– Ki az az Anna Coose?

– Ő is egy félisten, a Káosz lánya. Össze akarja gyűjteni a négy Káosztárgyat, majd elpusztítani az Olimposzt – mondta gyorsan Nico. Már egy kicsit jobban volt, mint az előbb.

Félértünk a vulkán tetejére. Onnan nem messze egy város tűnt ki az erdőből. Vagyis pontosabban nem város, csak egy hatalmas palota, ami egy egész városnak tűnt. Falai feketék voltak, a sarkak és a tartóoszlopok a csúccsal együtt tűzvörösek voltak. És mintha valami pirosas minta lett volna a palota egyik oldalán, de nem láttam tisztán, hogy mi az.

– Őszinte leszek – sóhajtott Korra. – Hibáztam, amikor megbíztam Théloszban vagy Percyben, vagy kiben. Nem fogom mégegyszer elkövetni ezt a hibát. Nem bízom bennetek. Legfőképpen benned, Jackson.

Teljesen okénak gondoltam a bizalmatlanságát. Én sem bíznék meg úgy egy emberben, hogy a hasonmása már egyszer elárult.

***

Korra a távolról látott palotához vezetett minket. Így közelebbről már lehetett látni, hogy milyen jel van az oldalára lengetve: egy narancssárgás-sárgás lángot ábrázoltak óriásiban. Biztos volt valami jelentősége, mint a fehér színű lótusznak is a vulkánban és hajón levő katonák ruháján és sapkáján.

– Ez itt a Tűz Népének egyik eldugott kisvárosa és egyben egyik legdurvább börtöne – mondta Ginora. Jászon Korrára nézett.

– Te börtönbe akarsz dugni minket? Megint?!

– Áh, dehogy! Csak... szállást ajánlok fel a számodra.

– Ja, hogy csak engem akarsz hűvösre tenni?

– Az istenekre, Jászon! – csattant fel Nico. – Ne legyél már hülye!

– Persze, hogy csak téged! – mondtam én is. – A depistől fél mindenki, én meg túl jól nézek ki, hogy börtönbe menjek. Úgyhogy maradtál te.

– Jahj, azért el ne szállj magaddal! – szólalt meg Kai is.

– Én csak úszok az árral...

– ELÉG! – csattant fel Korra. Mindenki rögtön rá tekintett, és mindenki abba is hagyta a hülyéskedést. Aztán Korra intett az őröknek, azok pedig hoztak neki valamit. Egy baseball sapka volt az, méghozzá pont ugyanolyan, mint Annabeth-é volt. Vagyis pont ugyanaz. De hát hogy kerülhetett ez ide?

– Ez nem Annabeth-é volt? – kérdezte Nico.

– De...

– Szóval felismeritek? – kérdezte Korra. – Mi ez pontosan?

– Egy sapka.

– Hallod, Grace....

– Láthatatlanná tesz, ha felveszed – magyaráztam. – De hogy ke... – hirtelen összenéztem Nico-val. Látszott, hogy ugyanarra gondolunk mindketten. – Ez nem lehet egy Káosztárgy! Lehetetlen!

– Miért lenne lehetetlen? – kérdezte Korra.

Ez elgondolkoztatott. Nemrég még úgy tudtam, hogy a Káosztárgyakat csak Khaosz gyermekei képesek használni. De aztán jött ez a helyzet, hogy ugyan engem Anna küldött ide, Jászont és Nico-t nem küldhette ő, mert nem volt még akkor nála a Káoszkard. Persze csak ha nem kell neki Káosztárgy, hogy megnyisson egy univerzumok közti átjárót.

Basszus... Ennyi gondolkodástól megfájdult a fejem...

Korra visszaadta a sapkát az őrnek.

– Ezt csak akkor adom vissza, ha tudom, hogy meg tudok bízni bennetek – mondta Korra. – Addig nem.

– És mit kell tennünk?

Korra elmosolyodott.

– Segíteni fogtok nekem elkapni egy veszélyes bűnözőt – mondta a lány. – És mellette, ha Thélosz újra megjelenik, őt is. Most menjetek be, egyetek, igyatok, pihenjetek! Holnap hajnalban indulunk.

***

Éjjel megint álmodtam. A Félvér Táborban jártam. De ez hogy lehetett? Hisz egy másik univerzumban vagyok!

A táborban Annabeth és Piper beszélgetett egymással. Mindkettejük nagyon aggódott.

– El kell indulnunk megkeresni őket! – mondta Annabeth. – Már majdnem egy hete tűntek el.

– De Kheirón azt mondta...

– Nem érdekel, mit mondott Kheirón, Pipes! Én biztos, hogy megyek!

Rég láttam ilyennek Annabeth-t. Talán akkor, mikor Héra (vagy Juno, vagy nemtom ki) elrabolta az emlékeimet, és a Jupiter Táborba kerültem. Akkoris egy látomásban láttam őt, Grovert és Tysont, ahogy keresnek.

– Még azt sem tudjuk, hogy hol vannak – szólalt meg Jason mögülük. Mindketten felé néztek. A fiú mellett ott állt három legjobb barátja is: Harrison, Kara és Maya. Utóbbi kettő leült Piper és Annabeth mellé.

– Mi nem – mondta Annabeth. Aztán megjelent az a ravasz mosolya, ami minden őrült ötlete előtt megjelenik. Mondjuk nemsok olyan volt. De ez most egyáltalán nem tetszett nekem. – Viszont tudom, hogy ki tudja – nézett elszántan Jason-re.

– Múltkor is legyőztek minket, Annabeth! – csattant fel Kara.

– Igen, a szolgái. De ha egyedül van...

– Te nem tudod, hogy mire képes – mondta Jason. – Nem láttad. Én viszont igen.

– Nem érdekel, hogy mit tud – halkult le a barátnőm. – Csak az érdekel, hogy Percynek talán egyre kevesebb ideje van. Ahogy Jászonnak és Nico-nak is.

Jól vagyunk, Annie, akartam mondani, viszont nem tudtam megszólalni. Nem jött hang a számból.

– Én Annabeth-szel vagyok – szólalt meg Maya is. – Nem ismerem Percyt, de ha Anna el akarta tűntetni, akkor biztos, hogy jó harcos! Muszáj megkeresnünk!

Én mondjuk a legjobbra szavazok, de tökmindegy, gondoltam.

– De aranyos! – szólalt meg mellőlem egy női hang. Anna volt az. – Annabeth miattad akar megtámadni.

– Remélem nem fog kinyírni! Ugyanis nekem még van egy-két elszámolni valóm veled! – mondtam. Fura volt, hogy most már tudtam beszélni, de nem igazán foglalkoztam vele.

– Nyugalom, Jacskon! Nemsokára majd megmérkőzünk egymással. – Annabeth-hez sétált. Valamiért senki sem vette észre. – Szerencsés vagy, ugye tudod. Szép, erős, hűséges...okos... Kár is lesz érte...

– Ha hozzá mersz érni, én...

– Mit fogsz tenni? Thélosszal nem fogsz szövetkezni, az avatár meg nem bízik benned. Nincs egy szövetségesed sem... Egyedül vagy... És nem tudsz legyőzni...

Anna elhalványodott, majd eltűnt. Én még vetettem egy pillantást Annabeth-re, majd az egész álomkép eltűnt előlem.