Percy Jackson | 2. könyv

9. fejezet

Elállítottam a vérzést Jászon lábán, majd segítettem neki kimenni a Szellemvilágból, Korra pedig Nico-t hozta. Közben Thélosz-t is hoztam, vérrel a levegőbe emelve.

Amint átléptünk az átjárón, megláttuk, hogy Toraq-ék épp megérkeznek. Ők is már csak hárman jöttek. Opál és a többi katona ugyanis már nem értek el ide, csak Ginora, Kai és Toraq. Ők is sebesülten.

– Mi történt? – kérdezte Korra.

– Szellemek támadtak ránk – válaszolta Toraq. – Vele?

– Zaheer megölte – mondtam könnyezve.

– És Zaheer?

– Őt meg én öltem meg.

Ginora odasétált Thélosz-hoz. Szörnyűlködve nézett a vérre, ami körülvette és a bal karja csonkjára. Aztán Korrára nézett.

– Mondd, hogy ezt nem te tetted!

– Ez is én voltam – mondtam.

Nem értettem, hogy miért, de mindhárman úgy néztek rám, mint valami szörnyszülöttre.

– Most mi van?!

– Ezt véridomításnak hívják, Percy – mondta Ginora. – A mi világunkban ez tiltott technika. A legbrutálisabb dolog, amit egy vízidomár tud tenni.

– Én is most használtam először, de amúgy mit vagytok ezen annyira meglepve? A Tengeristen fia vagyok, bármit, amiben víz van, tudok manipulálni!

– De nem utoljára, ugye? – kérdezte halkan Toraq.

– Hagyd békén, apa! – kezdte Korra. – Az egyik barátja épp most halt meg...

– NEM ÉRDEKEL, KORRA! – ordított a törzsfő. – A legszörnyűbb idomítási technikát használta, amit csak lehet! Ezért börtönbe kéne záratnom!

– Ne aggódj, Toraq, már úgyis menni készü...

– Nem mentek ti sehova!

Belenyúltam a zsebembe, és kivettem az Árapályt, majd lepattintottam a kupakját. Úgy voltam vele, ha Zaheeron is működött a Mennyei Bronz, akkor ha szükséges, rajta is fog.

És most jutott eszembe a kérdés: hogyhogy Zaheeron működött? Az oké, hogy Thélosz egy félisten volt, de ezek szerint az idomárok sem olyan különbek a félistenektől.

– Erre semmi szükség, Percy! – fogta meg egyik kezével a karom Korra. – Hadd menjenek!

– Csak ha Théloszt itt hagyják, hogy bűnhődjön a tetteiért!

– Arról ne is álmodj! – mondta Jászon szenvedve. – Thélosz velünk jön a Félvér Táborba, és ott fog megrohadni a börtönben!

Toraq egy vízcsóvát emelt maga köré, de ekkor Korra rámrakta Annabeth sapkáját, a Káoszsisakot, odahozta mellém Jászont, aki egyik kezével megfogta a vállam, másikkal Thélosz-t, majd hirtelen minden elsötétedett.

Egy pillanat múlva a Félvér Táborban eszméltem fel. Harrison és Maya állt előttünk.

– Istenek... – suttogta Maya, és a szájához kapta a kezét. Szemeit becsukta, és könnyek kezdtek csöpögni belőlük. – Percy...

Harrison odasétált, és átvette Nico-t.

– Percy... Jászon... – jött oda Piper és Leo is. Leo átvette Jászont. Ekkor jött Kheirón is.

– Kheirón, ezt a szemétládát börtönbe kéne...

– Zeusz szerelmére, mit tettél?! – kérdezte halkan. A vérre és a karjára utalva. – És miért néz ki úgy, mint te?

– Nem tudom – válaszoltam. Sokszor megfogalmazódott már ez a kérdés bennem is, de egyszerűen nem tudtam rá normális magyarázatot találni. – Thélosz-nak hívják. Megpróbált megölni minket.

– Egyikőtöket sikerült is – nevetett Thélosz gyöngén.

Lecsaptam a földre, majd újra felemeltem, és eléléptem.

– A másik karodat is el akarod veszteni? – kérdeztem gyűlölettel telve.

– Gyere, Percy, elvisszük a barlangba, aztán pedig elbeszélgetünk – mondta Kheirón.

Tudtam, hogy mit akar mondani. De nem éreztem semmi megbánást az után, amit tettem Thélosz-szal, sem pedig Zaheer-ral. De elmentem vele.

***

A barlangig teljes csöndben sétáltunk egymás mellett. Aztán mikor a barlanghoz értünk, Kheirón lekötözte Thélosz-t.

– Ugye tudod, Jackson, hogy ennek nem lesz jó vége?

Nem foglalkoztam vele. Nem akartam foglalkozni vele.

Kimentünk a barlangból, majd Kheirón halkan megszólított:

– Percy...

– Tudom, mit akarsz mondani, és egyáltalán nem sajnálom! Megérdemelte, megölte Nico-t, eltörte Jászon lábát...

– Nem Thélosz-ról akartam beszélni – mondta halkan. Szomorúnak tűnt. – Amíg máshol voltatok, páran elindultak megkeresni titeket. Egészen pontosan Piper, Maya, Will, Harrison, Jason, Kara... és Annabeth...

Eszembe jutott az álom, amiben Annabeth-t láttam, hogy az említettekkel el akar indulni megkeresni minket. Anna pedig mondta, hogy csapdát állít nekik.

Nagyon reménykedtem, hogy nem azt akarja mondani, amire gondoltam.

– Annabeth ugye jól van? – kérdeztem.

– Épp ez az, amit mondani akarok. – A szívem a torkomban dobogott. – Az útról csak hárman tértek vissza. És Annabeth nem volt köztük.

Lesokkoltam. Átfutott az agyamon a gondolat, hogy ezt az egészet Anna tervelte ki. El akarta távolítani Nico-t, Jászont és engem. És ebbe Thélosz is belejátszott.

– Piper azt mondta, hogy Anna ugyan elkapta Annabeth-t, de nem ölte meg.

Felkaptam a tekintetem. Tehát Annabeth még jól van. Kissé megkönnyebbültebbnek éreztem magam, de még mindig bennem volt az a bizonyos kétségbeesettség.

Kheirón folytatta tovább.

– Will is meghalt, és Jason és Kara sem tért vissza.

– Ők is halottak?

– Nem tudni – mondta a kentaur. – Piper szerint amikor Annával harcoltak, átküldte őket egy másik világba, ahova sem Jason sem pedig Kara nem ment velük.

A földet néztem. Gondolkodnom kellett, hogy most mit tegyek. A barátnőm életveszélyben van, vagy már akár halott is lehet. Cselekednem kellett.

A barlang felé fordultam, és elindultam felé.

– Percy! Mit akarsz tenni? – kérdezte Kheirón, de nem válaszoltam, csak haladtam tovább Thélosz börtöne felé.

A barlang szájában már elővettem az Árapályt, és mikor odaértem Thélosz-hoz, a torkának szegeztem a pengét.

– Meg akarsz ölni? – kérdezte vigyorogva. – Gyerünk, tedd meg! Tedd meg, és akkor a tested az enyém lesz!

– Meg is foglak, ne aggódj! De nem most – mondtam neki.

– Akkor mit akarsz?

Elvágtam a köteleit. Lehet, hogy most a rossz döntést hoztam, de na! Annabeth-t meg kell mentenem!

– Azt akarom, hogy vezess el Annához!

~FOLYTATJUK~