Emberek soka vesz körül,
Levegőt is alig kapok,
Mégis ott vagyok egyedül,
És menekülni akarok.
Legyen ott akárhány ember,
Én mostmár semmit se bánok
S elszaladok könnyes szemmel,
Könnyeimtől alig látok.
Némaság borul a tájra
A csend mindent körülölel
Semmi zaj és semmi lárma
Egy lélek sincs távol, s közel
Ott vagyok, de mégis távol,
Szabadon s egyedül járok.
Megszöktem e csúf világból
De most mégis visszavágyok
YOU ARE READING
verseim
Poetry"Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek...
