Nagyon közel állt hozzám
Mindig mellettem maradt,
S ha megmozdultam, ő is mozdult
Gyorsan min a gondolat
Mindig tudta, mit gondolok,
Ha fájt, ő velem szenvedett
Mozdulataim figyelte,
És minden hova követett.
Egydologtól azonban félt,
A sötétségtől elszaladt,
S ha sötétbe mentem ő eltűnt,
De láthatatlan ott maradt.
Ritka az, hogy egy barát,
Ily hűségessé váljék,
Mégse voltam hálás érte,
Hisz nem volt más, csak puszta árnyék
ESTÁS LEYENDO
verseim
Poesía"Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek...
