Egyszer te is rájössz, néha baromira fáj az élet.
Ide nemvaló érzékeny lélek,
Mert hamar érzései martaléka lesz.
Kemény és hideg légy kérlek, hogy túl éld életed,
S kell egy maszk, hogy felvegyed,
Ha már csak a hazugság segít.
És bármi lehetsz, csak ne önmagad,
Mert így ha belédsebeznek, vagy bántanak,
Az olyan, mintha nem veled tennék
Igaz szíváradat, semmit sem tehet.
Hidd el, máshogy nem lehet.
Én megpróbáltam már.
De a sebek beborították testem,
S most véremmel a falra festem,
Ahogy egyedül szenvedek.
A padlóra estem, s mint egy szőnyegen,
Keresztül mennek a testemen,
S már megbántam hogy élek.
ESTÁS LEYENDO
verseim
Poesía"Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek...
