Csak egyszer láttalak,
De tisztán emlékszem.
De te láttál engem?
Azt bizony kétlem.
Csak némán reméltem,
Benned is nyomot hagyok,
De fel nemtűnt létem,
Mert láthatatlan vagyok.
Unalmas, Mindennapi?
Aki be áll a sorba?
Csak olyan aki lapít,
Mintha láthatatlan volna.
Csendben kerülöm,
E mocskos világot,
S remélem, hátha
Egyszer majd kilátszok.
A tömeg mögül,
Hisz más vagyok, mint ők
Kit a divat hidegen hagy,
S kit kerülnek a menők.
Kire mindenki csak fintorog,
Mert őszintét mond.
S kivel más nem is volt,
Mindig csak a gond.
Aki mindent felkavar,
Mert Változtatni próbál,
Aki nem csak mást majmol,
És nem csak vakon lófrál
De neked, feltűnt hogy ottvagyok?
Feltűnt e hogy élek?
Vagy csak nekem tűnt fel,
Külölönleges fényed?
Nem baj ha nem láttál,
Bár tudd, hogy szerettelek,
Hogy tegnap ott a héven
Újra kerestelek.
De te nem kerestél engem,
Pedig vártalak,
De ugyan miért tettem?
Hisz csak egyszer láttalak.
Nem talállak, s hiányodba
Lassan meghalok,
De számodra még mindig
Láthatatlan vagyok
STAI LEGGENDO
verseim
Poesia"Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek...
