Éjszaka volt, az orromig se láttam,
Vagy csak a szemem hunytam le,
Könnyes szemmel egyhelyben vártam,
Szívem már nem tudta merre
Hirtelen megindultam az egyik irányba,
S a tudatól a szívem majd meg szakadt,
Ahogy rábámultam a régen látott tájra,
Lábam a régi úton, hazafelé haladt
Egyre közeledtem, s most mégis megtorpantam
Visszatértek a régi emlékek,
S hogy hazámat már olyan rég elhagytam,
Félelemmel töltött el, hogy visszatérjek
S letértem a megszokott útról,
Nem tudván merre van, vagy talán
Csak menekültem a sötét múltól,
S többé már nem ez volt hazám
Gyorsultak lépteim, futni akartam,
Hajam szabadon szállt a szélben,
régi otthonomat hátam mögött hagytam
a köd eloszlott, többé már nem féltem
Hátra pillantva csak sóhajtottam egyet.
Végre megtettem, végre szabad voltam
És az ég lassan világosodni kezdett,
Vagy csak szemem kinyitottam
YOU ARE READING
verseim
Poetry"Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek...
