Csukott szemmel bámultalak
s ahogy rámnéztél, én rádnevettem
de szemem végig csukva maradt
s az érintésed sem éreztem
csukott szájjal beszéltél hozzám,
s bár fülem nem, én hallottalak,
de ha nyitott szájjal válaszolnák
elkerülnének a szavak.
s mikor együtt jártunk a téli erdőn,
végig mozdulatlan voltam.
kéz a kézben elmerengtünk,
pedig kezed meg se fogtam
csukott szívvel szerettelek,
s bár nagyon fájt, de ráébredtem,
nem voltál más csak képzelet,
csak elképzelt báb az életben.
csakis álmokban láttalak
ezért tűnt oly igaznak,
s felébredve vártalak
de nem lehetsz ott vigasznak.
s egyre rövidültek hetek
álmokban éltem életem
aludtam, hogy veled legyek
de nem maradt, csak félelem
s egyik este, mikor te rád vártam,
tudtam, nem válsz eztán köddé.
utoljára az eget láttam,
s nem ébredtem fel már többé.
ESTÁS LEYENDO
verseim
Poesía"Verseket nem azért írunk és olvasunk, mert menő. Azért írunk és olvasunk verseket, mert valamennyien az emberi fajhoz tartozunk, az emberi faj pedig tele van szenvedéllyel. Az orvostudomány, a jog, a közgazdaság... ezek mind nemes dolgok, kellenek...
