A gróf felesége

1. fejezet

A történetben szereplő események és személyek kitaláltak. A regényben erotikus tartalmak előfordulnak.

1828-ban az első ipari forradalom még zajlott, apám kispolgárból kereskedelemmel gazdag, fontos ember lett. Anyámmal és hét testvéremmel éltünk London egyik belvárosi kerületében. Mire 16 éves lettem a családom már vagyonosnak számított és bejáratosak lettünk a nemesek köreibe. De azok az emberek egészen mások voltak, mint mi. Nemcsak a szokásaikra értve, amiket idővel eltanultunk tőlük, hanem volt bennük valami más, különös érzést keltettek, ha a közelükbe ment az ember. Ez valami olyasmi, amibe csak beleszületni lehetett, átvenni tőlük sohasem. Benne volt a mozdulataikban, a beszédükben, a kisugárzásukban, sőt a tekintetükben. A szememben mindig ridegnek és utálatosnak tűntek. Felsőbbrendűnek tartották magukat, pedig nagyrészük elszegényedett vagy tönkre ment, épp ezért, akik üzleteltek és vagyonosak maradtak még többnek gondolták magukat tőlünk, egyszerű embereknél. Ha semmijük sem maradt, akkor is ott volt nekik a rangjuk és a látszatot fent akarták tartani. Apám, hogy ne csak egy gazdag senkinek, hanem igazi embernek tartsák ezek a nemesek, úgy döntött hozzá ad egy grófhoz. James a 60. születésnapját ünnepelte, mikor megkérte a kezemet. Csak egyszer találkoztam vele előtte, nem is emlékeztem rá, hogy kicsoda. Anyám közölte a hírt és én akár egy hisztis gyerek –ahogy mindig is tettem- felszaladtam a szobámba sírni meg dühöngeni.

- Sarah, mi a baj?- Jessica csak egy évvel volt fiatalabb tőlem, vigasztalni próbált.

- Hozzá kell mennem egy vénemberhez! – A könnyeim patakokban folytak végig az arcomon és a párnámra hajoltam. A szobám nagy volt és szépen bútorozott a legelőkelőbb, drága holmikkal. Ez is, ahogy a házban minden anyám finom ízlését tükrözte. A fehér tapétázott falakon kék virágminták, a bútorok fából fehérre festettek vagy egyéb ehhez illő színűek és mintájúak voltak. A baldachinos ágy mellett nagy szekrény a ruháknak, és ablakok. Az asztal előtt kényelmes karosszék helyezkedett el. A függönyök csipkések és földig érőek voltak.

- Micsoda? – Hálóingben volt, szőke hosszú haja az arcába lógott.

- Valami grófhoz kell feleségül menjek!

- De hisz ez nagyszerű! – Lelkendezett, amitől dühös lettem.

- Elment az eszed? Az egy öreg bácsi, a nagypapánk lehetne!

- Hát nem érted Sarah? Grófnő leszel! Apánk pedig egy gróf apósa! Végre nem fognak kinevetni azok a kékvérű pojácák, nem fognak kiközösíteni!

- Komolyan azt hiszed? – Felnéztem rá, világoskék szemei csillogtak. –Akkor menj hozzá te!

- Nem lehet! – Anyám lépett be. – A gróf kifejezetten téged akar Sarah!

- De miért? Miért pont engem? – Felültem az ágyon és a szemben lévő fésülködőasztal tükrében magamat bámultam.

- Magam sem értem. Mindenesetre jól kell viselkedned, ez nagyon fontos a családunknak!

- Semmi különleges sincs bennem. Még csak a rang vagy a bálok sem érdekelnek!

- Tudom, de fel kell nőnöd és nemes asszonyként viselkedned!

- Hogy egyezhetett bele ebbe az apám? Az én megkérdezésem nélkül!

- Elég volt! – Anyám közelebb lépett és egy világoskék selyemszalaggal összekötötte hullámos barna hajamat. – Te okos vagy és gyönyörű, persze, hogy még egy nemesember szeme is megakad rajtad.