A gróf felesége

2. fejezet

Néhány nap múlva minden úgy ment a házban, ahogy azelőtt és nem beszéltek már az esetről. Szeptemberben elég hűvös és sokat esett. De emlékszem, hogy a kertben a virágok még nyíltak. Kimentem sétálni, a társalkodónőmet meg elküldtem teáért, ha egyedül akartam maradni mindig ezt csináltam. Akkoriban rengeteg teát fogyasztottam. A belső kertbe mentem, a vörös rózsákhoz.

- Elnézést, hogy zavarom. – Adam volt az.

- Történt valami?

- Helytelenül viselkedtem önnel, bocsásson meg.

- Rendben van, elmehet.

- Gyönyörű.

- Hogyan? – A szívem majd kiugrott a helyéről, azelőtt nem éreztem még hasonlót.

- A virágok. – Elmosolyodott.

- Igen, azok. – Oldalra néztem, az arcom pedig vörösebb lett a rózsáknál. -Rose jól van?

- Igen. De biztos örülne, ha a gazdája gyakrabban látogatná meg.

- Hogy meri megmondani nekem, hogy mit csináljak?

- Ne haragudjon, nem akartam ilyet tenni. – Megint csak nevetett, úgy éreztem rajtam. – Mondja csak asszonyom, maga mindenkivel ilyen ellenséges, vagy csak engem tisztel meg? – Közelebb lépett én pedig hátráltam. – Úgy hallottam a társalkodónőjét még a tulajdon anyával szemben is megvédte.

- Ezennel fejezzék be a pletykálkodást, megértette? Ne beszéljenek többet az esetről!

- Nem tudom, mivel váltottam ki az ellenszenvét?

- Nem értem miről beszél. – Még közelebb jött én pedig majdnem elestem a rózsabokorban, teljesen megfeledkeztem róla, hogy ott van. Milyen ostobának tűnhettem. De akkor megragadta a karomat és magához húzott, hogy ne essek el. A keze érdes volt és forró, éreztem a vékony ruhámon keresztül is.

- Asszonyom itt a tea! – Beverly kedvesen közeledett, Adam elengedte a karomat.

- Most mennem kell. Viszlát.

- Mi történt?

- Semmi.

- Olyan helyes.

- Már megint Adam után vágyakozol?

- Hogyan?

- Tudja, hogy szerelmes vagy belé?

- Asszonyom én nem... - Elszégyellte magát, tiszta vörös lett a feje.

- Ő is érez valamit irántad?

- Miért érdekli? – Lehajtotta a fejét és hátul összekulcsolta a kezét, mintha szidásra várna. Az eső ismét esni kezdett, a lovak még ki voltak engedve, a lovászok a szakadó esőben vitték be őket a helyükre. Én a szobám karosszékéből figyeltem őket. Megintcsak Adamet bámultam, ahogy a vizes ingje teljesen rátapadt a testére. Feldühített, hogy ilyen illetlenségeket csinálok. Attól tartottam, olyan leszek, mint Beverly. Epekedek majd utána és nevetségessé teszem magam. Másnap végig el volt borulva és fújt a szél én pedig úgy döntöttem kilovagolok. A közelben volt egy hatalmas erdő előtte pedig egy tisztás. Robert felnyergelte a lovamat, térdig érő bőrcsizmát vettem fel a lovagláshoz. Felültem és elvágtattam. A szolgálók nem voltak biztosak benne, hogy jó ötlet-e engem egyedül elengedni, de nem vártam meg míg eldöntik. A női nyereg ellenére férfimód lovagoltam. Apám ezért nem akarta, hogy lovon üljek. Arra gondoltam elvágtatok, mint a szél és soha többé nem térek vissza. Bárcsak lett volna bátorságom megtenni, akkor talán másként alakult volna az életem. Estefelé tértem haza, Rose elfáradt, mert az angol telivér versenyló, nem igazán egész napos lovaglásra vannak ők kitalálva. De senki sem hitte volna, hogy egész napra eltűnök. Már szólni akartak a csendőrségnek. Az istálló előtt leszálltam a lóról. Adam dühödten vette ki a kezemből a kantárt. Vajon ő nem is mérges ilyenkor, csak e természetéből adódik? Ha egy nővel van akkor gyengéd? Ez jutott eszembe és haragudtam magamra miatta.