Jól öltözött, kissé pocakos, alacsony, bajszos barnahajú férfi lépett be. Körülnézett, mintha méregetné a helyszínt. Robert lassan nézett rá, de mikor meglátta ijedté vált az ábrázata. Korábbról már ismerte a nyomozó urat. A férfi illedelmesen köszönt és nagyon ügyelt az etikettre.
- Jó reggelt Sarah grófné!
- Jó reggelt! Remélem a főlovász már ismertette önnel a helyzetet. Köszönöm, hogy ilyen gyorsan idefáradt.
- A lovakat valaki szándékosan kiengedte. Ezt a bejelentést kaptuk.
- Tudja nyomozóúr, ezek nem akármilyen állatok. Mind nagyon értékesek.
- Tisztában vagyok vele grófné. Az embereim már megkezdték a vizsgálatot. Van valaki, akire esetleg gyanakszik?
- Nos természetes van. De bizonyítékom nincs rá. Itt ez az ember! – Robertre néztem.
- Könyörgöm asszonyom! Nem én voltam! Esküszöm! Esküszöm mindenre ami szent nem én tettem! Nyomozó úr nem én!
- Miért rá, ha megkérdezhetem?
- Tegnap volt egy komoly vitánk a személyzet előtt. Számtalan hibát követett már el, tiszteletlenül viselkedett velem, mióta idejöttem. Tegnap megszidtam, hogyha mégegyszer rosszul csinál valamit ki fogom rúgni. Ő pedig bizonyára bosszút állt.
- Esküszöm, hogy nem én voltam! A grófné már háromszor is megbocsátott nekem, ezért jól akartam dolgozni, nem akartam ártani! Kérem asszonyom! Igazat beszélek!
- Be kell vinnünk kihallgatni az urat, ha nem bánja grófné.
- Kérem, tegyék amit kell!
- Ne! Asszonyom ne! – A férfi kinyitotta az ajtót, és Robertre nézett, aki dühös ábrázattal nézett rám, a szemeivel meg tudott volna ölni. Kimentek és én furcsálltam az egész helyzetet. Sokáig, estig maradtam a szobában és gondolkodtam. Aztán Beverly közölte, hogy Peter eltűnt.
- Ez az ügy egyre különösebb asszonyom. Miért eresztették el a lovakat és hova tűnt Peter? Robert nagyon gonosz. – Ráncolta a homlokát.
- Nem Robert volt! – Felkeltem és kirohantam a szobából. A nyomozó éppen hozzánk tartott.
- Grófné, nehéz volt ugyan, de meg van a vallomás!
- Maga nyomozónak nevezi magát? – Felháborodottan mentem el mellette.
- Hogyan?
- Elnézést. Tudja gyermeket várok és dührohamokat kapok. – Nem tudom minek mondtam el neki, csak kicsúszott a számon.
- Gratulálok! A feleségem is ilyen volt, értem miről beszél. – Nevetett és megpödörte a bajszát.
- Eltűnt az egyik emberem. Peternek hívják, ő is az istállóban dolgozott. Szerintem ő engedte szabadon a lovakat.
- Miből gondolja?
- Különben miért tűnt volna el szó nélkül? Összepakolta az összes holmiját.
- Lehet, hogy gyári munkás lett. Egyre több ember megy birtokokról a városba.
- Szó nélkül? A havi bére nélkül?
- Talán elégedetlen volt itt valamivel?
- Mondtam már önnek, hogy nem kedveltek engem. De nem értem miért tette ezt. Kérem találja meg.
- Rendben van asszonyom, megyek és kikérdezem a személyzetet, mit tudnak az esetről.
YOU ARE READING
A gróf felesége
Romance"Annyi mindenen mentem keresztül, mire úgy döntöttem megírom a naplómat. Muszáj volt megtennem, mert rengeteg kimondatlan titkot őrzött a szívem, amiket képtelen voltam bárkivel is megosztani. Most mégis elmesélem, mert nem tudom tovább magamban tar...
