tudod,
nem azt bánom,
hogy egyedül fogok meghalni -
hisz kinek van szüksége egy férfira
a boldogsághoz, ugyebár -
hanem hogy ahelyett a karrieremnek se élhetek,
mivel kurvára nem lesz olyanom...
hol nevetek a tényen, hol sírok,
most épp nem tudom eldönteni, melyik inger az erősebb,
de azt hiszem, az utóbbi
nem fogom erősnek tettetni magam, és nem fogom bebeszélni, hogy minden rendben lesz,
tudod, én egy olyan ember vagyok, aki amint felépít valamit,
rögtön le is rombolja,
de ne aggódj,
ha lélekben már kicsit halott is vagyok,
még van bennem annyi élet,
hogy másokon segítsek,
ha már magamon nem tudok...
ha már semmi értelme annak,
hogy megszülettem,
hát kibaszottul nekem kell
tennem azért, hogy ez változzon,
szóval tudom, ezerszer meg fogok még halni,
tudom, hogy nem vár rám olyan jövő,
amit szerettem volna,
de megtanulok élni a kudarccal,
hisz valakinek vesztesnek is kell lennie...
ne aggódj, élni fogok, aztán meg úgyis meghalok, tehát nem mindegy?
majd igyekszem jó ember lenni, úgyis az számít.
YOU ARE READING
Éj-ízű könnyek
Random___ ❝nem kérek szárnyakat, Istenem, csak hogy a lábaim elég erősek legyenek ahhoz, hogy mindig továbbvigyenek...❞ ❝lehunyom a szemem, hátha mire kinyitom, már máshol leszek, egy jobb helyen, ahová nem követnek lelkem démonai...❞ (A Szilánkjaim é...
