Sírni akartam. Sírni, mert valami mélyen, legbelül fájt, valami láthatatlan súly nehezedett rám... Mégsem jöttek a könnyek. S ez olyannyira elkeserített, hogy végül azért kezdtem el sírni, mert nem voltam képes sírni.
Logikusan hangzik, ugye? Ja, nem. Nem, rohadtul nem logikus ez, nem logikus az élet, nem logikus a lelkem... Semmi sem.
Utálom a logikus dolgokat, mert azokhoz mind hülye vagyok, viszont azt is, ha valamiben nincsen.
Mindent utálok... Vagy semmit sem?
Hadd utáljak valamit, csak hogy ne magamat kelljen...
YOU ARE READING
Éj-ízű könnyek
Random___ ❝nem kérek szárnyakat, Istenem, csak hogy a lábaim elég erősek legyenek ahhoz, hogy mindig továbbvigyenek...❞ ❝lehunyom a szemem, hátha mire kinyitom, már máshol leszek, egy jobb helyen, ahová nem követnek lelkem démonai...❞ (A Szilánkjaim é...
