Hogy mi a november?
Fagyos jégszilánkok a szívemben, jégbe dermedt tűz.
Hidegbe burkolt fájdalom, majdnem-boldogság, és elveszett remények.
Várakozás valami jobbra, önmagam üldözése, de mégsem.
Léptek koppanása a fagyos földön, a napsugarak végső, hervatag próbálkozásai a végelgyengülés előtt.
Röviden felvillanó remény, kihunyó hullócsillag lelkem koromsötét ég-vásznán. A letargia dallamait játszó hűvös szél.
A november az ősz szomorú agóniája, a vég előtti majdnem-vég.
YOU ARE READING
Éj-ízű könnyek
Random___ ❝nem kérek szárnyakat, Istenem, csak hogy a lábaim elég erősek legyenek ahhoz, hogy mindig továbbvigyenek...❞ ❝lehunyom a szemem, hátha mire kinyitom, már máshol leszek, egy jobb helyen, ahová nem követnek lelkem démonai...❞ (A Szilánkjaim é...
