Egykor még nem szerettük egymást (ff. Szepesi Tibi) [BEFEJEZETT]

19. rész - Állj a sarkadra!

Zsófi szemszöge

Hmm... de jó íze van ennek a vaníliás fagyinak. És ez a csoki öntet... mennyei.... Nyamm de finom...

- Hugi, jó reggelt - bökdösött hang szerint Imi, de nem voltam hajlandó felkelni - Zsófi, keljél fel - nem hagyta abba a küzdelmet, ahogy én sem - Na ebből elég... ÉBRESZTŐ! - majd ezzel a kiáltással kezdett el rángatni, s hirtelen a fejemet hidegnek éreztem.. mintha valami folyadék folyna az arcomon... ugye nem?

- Imi! Most komolyan leöntöttél vízzel?! - nyitottam ki a szemem dühösen.

- Nem, mert ez narancslé - kezdett el halkan kacagni, mire én szívbajt kapva futottam ki a mosdóba, persze óvatosan, majd kis idő múlva visszatértem a szobába.

- Ez miért csináltad?!

- Hát most Istenem. Reggel van és nem akartál felébredni, valamint a víz múltkor kifogott rajtad, a narncs nem fog - kapta el őt a nevetőgörcs... phu...

- Istenem... - mormoltam az orrom alatt - Na bökd ki, miért ébresztettél fel!

- Azért, mert ma elmegyünk vásárolni.

- Tessék? Te vásárolni, ugyan már... - nevettem most én - Te épp, hogy évente egyszer elmész a Super Marketbe. S azt is csak azért, mert anya rákényszerít.

- Szerinted most miért megyünk? Elmondása szerint kell nekünk venni pár ruhát, úgyhogy készülődj. 15 perc múlva indulunk - majd kiment a szobámból.

***

- Zsófi, milyen ízű fagyit szeretnél? - kérdezte tőlem anya, miközben az utat figyelte.

- Nem kell fagyi..! - válaszoltam bosszúsan, miközben a szemem a tájat kémlelte. A kocsiban én ültem egyedül hátul, anya a volán mögött, valamint az anyósülésen Imi.

- Ne légy ilyen negatív.. az akadályok egész életben követni fognak, de meg kell tanulnod leküzdeni őket. Anyaként, kötelességem segíteni neked ebben - próbált felvidítani, de nem hatott rám...

- Én azért szívesen ennék egy...

- Kisfiam, csend! Emlékeztetlek, hogy büntetésben vagy! - s eztán szó nélkül érkeztünk meg az Árkádhoz. De már ez a 4. napja, hogy Tibi nincs itt... nincs az országban, nincs e megyében, nincs Gyulán... de főként... nincs itt mellettem e jelen pillanatban...

***

Épp a cipős részlegnél jártunk. Felfigyeltem egy különösen érdekes Converse cipőre. Színe égkék, a megkötője pedig csillogós aranyszín villogtatta. A lábmérete pont stimmel az enyémmel, úgy is kéne már egy új lábbeli...

- Nocsak Zsófi... eltört a kezed? Jajj... sajnos nem tudlak sajnálni... hihihi - szólalt meg egy hang mögöttem, már csak ő hiányzott....!

- Mit akarsz?! - kérdeztem tőle elég bosszúsan, de nem fordultam meg.

- Egyértelműen ezeket a magas sarkúkat jöttem megvenni - lendítette előttem. Piros csillogó, ilyen nagy centis, olyan... Tipikus Bogi - De ahogy téged elnézlek... semmi sem segíteni rajtad, főleg a kinézeteden nem! Uhh... ugye nem azt a Converset akarod megvenni? Hidd el, ocsmány leszel, vele és nélküle is, hiába próbálod elcsábítani!